Dojcsák Dániel
Az ár, amit a játékért fizetsz
Mibe kerül egy számítógépes játék? A kérdés eleve több mindent jelenthet. Mennyi a fejlesztési idő és mekkora büdzséből készül el, mennyibe kerül majd a boltokban és mennyi időre szakít el egy-egy játékost a valós világtól. Cikkünkben bebizonyítjuk, hogy a számítógépes játék nem minden esetben drága mulatság.
A videojátékok kezdetben programozók hobbijaként, erőfitogtatásként használt elemei voltak a számítógépes világnak, majd a 70-es évek végétől hirtelen robbanás következett be és játékok tömege árasztotta el az akkor még csak ébredező számítástechnikát. A gépfüggő fiatal tehetségek csoportokba tömörülve igyekeztek nagyot robbantani, mondjuk egy jól sikerült Atarira írt játékkal. A 80-as években már a platformok is fejlődtek, a Commodore64, Amiga és PC XT, majd AT gépek terjedésével egyre többet lehetett eladni számítógépes játékokból és néhány ma is ismert fejlesztő akkoriban vágott neki a hírnév rögös útjának. Ki gondolná például, hogy a Blizzard anno egy oldalnézetes platform játékkal, a Blackthorne-nal robbant be a köztudatba még a Warcraft I. előtt? Ami mellesleg nem hozott nekik komolyabb sikereket.
Nosztalgia
Itt kis hazánkban, akkoriban még kissé nehézkes volt az átjárás a nyugati javakért, a számítástechnika pedig kifejezetten ferde szemmel nézett dolog volt a kerítésen innen. Éppen ezért mindenki úgy csempészte be magának az első Commodore gépét és az első hozzá való programokat ahogy tudta, hivatalos forgalmazó elvétve akadt az országban, ez pedig hatványozottan igaz volt a szoftverekre. Egészen tinédzser koromig nem is hallottam arról, hogy a játékokat boltban is meg lehet venni, vagy hogy ezek egyáltalán pénzbe kerülnek. Előtte azt gondoltam, hogy ezek a népmesékhez hasonló modern dolgok, amik vándorolnak nem szájról-szájra, hanem kézről-kézre. Azóta eltelt majdnem két évtized és igaz, hogy azóta mindenki tudja, hogy meg lehet őket vásárolni, van szép terjesztési kereskedelmi hálózat is hozzá, mégis oly erősen szocializálódott sokakban a régi érzés, hogy pofátlanságnak tartják többen, hogy pénzt adjanak valamiért, amit le is lehet másolni.
Közgáz lecke
Szerencsére a világ nincs rászorulva a mi támogatásunkra, de hogy mennyit számít egy jó sorozat felfutásában, egy jó képességű fejlesztő gárda kialakulásában az eladás, azt mondjuk egy szintén kevéssé ismert játékkal, a Galactic Civilisation példájával tudom szemléltetni. A Stardock nevű fejlesztőcsapat körülbelül 300.000 dollárt tudott a játék első részének fejlesztésére fordítani, míg ugyanekkora összeget tettek tartalékba a megjelenés utáni munkákra, javításokra és egyéb költségekre. A játék elkészült, a kiadóval pedig megállapodtak. A becslések szerint 30.000 példány eladása volt várható Észak-Amerikában és 10.000 mindenhol máshol a világon a játékból. A megegyezés szerint 10 dollárt kaptak volna darabonként az USA-ban és ötöt a nemzetközi eladásokért. Ezek szerint 350.000 dollárnyi bevételre számíthattak a kiadótól, illetve 5.000 darabot reméltek értékesíteni közvetlenül, amiből darabonként 40 dolcsit akasztottak volna, ez még ami ugye összesen 550.000, így a 300.000 befektetés szépen megtérült.
Később kiderült, hogy sikeresebb a játék, mint gondolták és kb. 150.000 darab kelt el belőle világszerte, de a Strategy First akkori csődje miatt a díjak nagy része nem lett kifizetve, így körülbelül darabonként $7-t kerestek vele a legvégén, ami teljesen rendben van egy 40 dolláros játék esetén. Mivel jól álltak anyagilag, ezért a folytatást már maguk adták ki, így a hét helyett 15-20 dollár bevételre számíthattak eladott darabonként, a fejlesztési költségek mellett ($900.000) viszont további 400.000-t el kellett költeni marketingre. Ekkor pedig már 200.000 összes eladásra számítottak, ami rizikósabb lett, főleg a négyszeres büdzsé miatt.
Csodák
Ez egy példa csupán, de minden játék során ez történik. Van egy csapat, egy cég, aki fejleszt, van valaki, aki kiadja. A fejlesztés egy rizikós befektetés, mert senki nem tudja, hogy az ötletből mikor lesz eredmény és az jól sikerül-e. Jelenleg ott tartunk, hogy a legnagyobb húzónevek hosszú évekig, több száz ember munkájaként készülgetnek sok millió dolláros költségvetésből és csak nagyon kevesen lehetnek biztosak abban, hogy a programjuk tuti siker lesz és mindenki nagyot kaszál belőle. Megint a Blizzard, aki a World of Warcraft-tal elintézte, hogy hosszú évekig ne legyenek anyagi gondjaik és nyugodtan dolgozhassanak akár plusz 1-1 évet is bármilyen projekten, hogy az is hasonló siker legyen.
Itt nem tudni, hogy mennyi büdzséből készült a játék és mennyi a havi üzemeltetési költség (ez utóbbi összességében biztosan több, mint az eredeti fejlesztés minden költsége együtt), de az biztos, hogy 9 millió aktív játékos van, tehát bizonyára bőven 10 millió példány felett járnak az alapjáték eladásában, illetve hasonló nagyságrendben a kiegészítőnél is. Ezt ha csak átlagosan 40 dollárral számoljuk, akkor sem esik messze a milliárdos nagyságrendtől csak a játékeladási bevétel. Ehhez pedig a havi 13 eurós összeg jelenleg éves szintre vetítve 252 millárd forintnyi bevételt jelent. Jó játékot csinálni jó biznisz tehát.
Rossz játékot is jó üzlet csinálni, a lényeg, hogy megvegye valaki, mert lehet bármilyen zseniális egy küldetéssorozat, ha valamiért mégis a por lepi be a boltok polcain. Főként a nagy kiadók érezhették sokszor a saját bőrükön, hogy egyes címek nem hozták a várt eladásokat, nem érteni miért. Ezért szép lassan a zenei kiadókhoz hasonló mentalitással, a nagy PC és konzol játék kiadók is biztonságra kezdtek el játszani. A legtutibb recept, ha a fejlesztési költségeket minél jobban leszorítják, a marketinget pedig felsrófolják, minél hamarabb piacra dobják a játékot, nehogy a konkurencia jobbal jöjjön elő és lehetőség szerint megjáratják minden platformon és a világ minden táján.
Ennek a mentalitásnak az eredménye számos divatcím, véget nem érő sorozatok és gagyi klónok hada. A többnyire klisé játékokban utazó Electronic Artsnak jól bejött a taktika, hogy egy-egy kimagasló minőségű címet húz elő időről-időre, de közben közepes játékok százait adja el csakis a profitra figyelve. Szegény Harry Potter is biztosan ezért lett minden részben egy bugyuta környezet tagja, mert a lényeg csak arról szólt, hogy a polcról lekerüljön.
Ezért lehet szidni a kiadókat, de talán okolhatja magát is a játékos társadalom. Amennyiben nem fogadná be a piac ezeket a gyenge próbálkozásokat, akkor a kiadók kénytelenek lennének átrakni a hangsúlyokat és újra a minőség felé hajlani. Idén ősszel 20-30 olyan nagy cím jelenik meg, amitől előre csöpög a nyála mindenkinek. Vajon ezek lesznek a legsikeresebb játékok pénzügyileg? Vajon a nagy műgonddal elkészített BioShock az eladási listákon is első helyre kerül pár hétre vagy csak a warezoldalakon? Jelenleg az említett játék állítólag működésre bírható változatát többen töltötték le csak néhány vizsgált hely adatai alapján, mint amennyit eladnak egy átlag játékból kishazánkban. Szép. Mennyibe kerül nekünk?
A játékipar szervesen összefonódott a hardvergyártókkal. Igazából téves dolog azt hinni, hogy az nVidia a csúcskártyáiból keres sokat, vagy azt akár, hogy nagy cégnek számít akár. Messze nem. Ez egy presztízsharc, amit vív az Intel és az AMD és az nVidia és Ati. Egyik sem a játékosoknak gyártott hardvereiből keresi főleg a kenyerét, de azért jó megmutatni, ráadásul az adott fejlesztések nagy részét be lehet vasalni azokon a hülyéken, akik nem bírnak két hónapot sem várni egy technológia megjelenése után. A marketing külön helyen kezeli őket, sőt szerintem külön fejezetet érdemelnének Philip Kotler valamelyik könyvében.
Ahhoz, hogy a top játékokat valaki élvezetes maximális formában tudja játszani, ahhoz egy komoly gép is dukál. Csak a fő részeket figyelembe véve most per pillanat közel 400 ezer forintot kell otthagyni egy üzletben egy felső kategóriás gépért (pl.: Asus Commando alaplap, X-fi hangkártya, 4 Gbyte Geil DDR2, 400 Gbyte SATA2 HDD, Intel Quad Core2 2,4 Ghz, Asus 8800 GTX) Ebbe persze még nincs benne a sok kiegészítő és egy jó monitor, amivel együtt akár 600 ezerre is növekedhet a számla.
A másik variáció, ha top játékokkal szeretne valaki játszani, akkor vásárol egy konzolt, mondjuk egy Xbox360-at, amire többnyire megjelennek mostanság ugyanazok a játékok, igaz legtöbbször picit gyengébb vizualitást produkálva, viszont egy Xbox360 Elite sem kerül többe, mint 130.000 Ft.
A harmadik variáció, ha valaki lemond arról, hogy az első sorban tomboljon és némi csúszással, mondjuk a fél év egy évvel ezelőtti játékokkal szeretne játszani. Ehhez most per pillanat az előbbi PC példával párhuzamosan elegendő 132 ezer forintot elkölteni egy hasonlóan igényes, de kisebb teljesítményű gépre (Asus P5B, 2 Gbyte Geil Value, 400 Gbyte SATA2 HDD, Intel Core 2 Duo E6300, Asus 8600 GT).
A trükk viszont a játékok vásárlásánál nem feltétlenül ott van, hogy mennyibe kerül alá a vas. Nyilvánvaló, hogy nem érdemes a legtetejéről csemegézni, hanem mondjuk ezt a fél éves csúszást tartva többszörösen nyerni az üzleten. A 200 ezres megtakarítás a gépen éppenséggel 20 darab eredeti premier játékot is jelenthet, de mi történik, ha a játékokat nem vásároljuk meg azon nyomban? Sokan követik azt a módszert, hogy letöltik illegális forrásból a játékot, majd mikor diszkont kategóriás lesz, akkor vásárolják meg, ami már fél siker, mert igaz fele annyit keres rajta a fejlesztő, de mégis keres. Helyes.
Az idei őszi katalógust lapozgatva számos érdekes megállapításra jutottam. Mégsem olyan drága a PC játék, a konzol mégsem annyival olcsóbb, mint a PC és valóban érdemes kicsit kivárni.
Premier liga
A hőn áhított őszi játékok közül a PC verziók között a legdrágább játék is maximum 11900 Ft. Ilyen a Crysis, a Half Life Orange Box, a Fifa 08,a Simcity Societies,Hellgate: London, NFS: Pro Street, ET: Quake Wars. Ugyanakkor több olyan játékot is találtam, amit legalább ennyire várunk, de jóval olcsóbbak már a bemutatókor is. A korábban említett Bioshock, a Settlers: Rise of an Empire például már mindössze 9.900 Ft-ot kóstál. Sőt, a CD Projekt által forgalmazott három nagy név, a Timeshift, World in Conflict és Witcher címekért mindössze 7990 forintot kell perkálni, ráadásul ezek a játékok több-kevesebb honosítással is rendelkeznek. (Witcher: teljes szinkron)
Tudva azt, hogy egy sima feliratozás párszázezerbe, míg egy szinkronizálás 3-5 millióba kerül, elég optimista lelkület kell ahhoz, hogy bevállalja bárki ezt itthon, ahol a 3-4 ezres eladás már vidám értéknek számít. Mindenesetre, az utóbbi három játék rajongóinak szinte gondolkodni sem érdemes, mert 8 ezer forint az körülbelül 7 whisky-kóla a Balatonon vagy egy teljes árú BKV bérlet vagy éppen egy 2/3-ad tank benzin. Mérlegelve, hogy egy ilyen címmel 10-30-100-200 óra nettó játékidőre számíthatunk, kifejezetten olcsó szórakozásnak mondható. Egy óra billiárdozás 500 Ft, azaz éppen annyiba kerül, mint egy átlag FPS játék, eltekintve attól, hogy később barátainknak odaadva ők újrajátszhatják vagy mi is akárhányszor elővehetjük, ellenben egy újabb kör billiárd vagy egy újabb whiskykóla újabb forintokba kerül.
Diszkont liga
A következő sokk akkor ért, amikor a korábbi játékok listáját böngészgettem. Éppen két évvel ezelőtt kapott a Dungen Siege II című játék egy egész jó értékelést nálunk, négy csillagot. Idén pedig mindössze 990Ft-ért megkaparintható. Alig pár hete számoltunk be a Civilization IV második kiegészítőjéről, ami ugyan most még borsos árú, de az alapjáték már 2990 Ft-ért elérhető, sőt aki elfelejtette volna megvenni a korábbi részeket, de az azokkal töltött sok száz órát nem felejtette el, 13 ezer forintos áron az egész teljes sorozatot beszerezheti elsőtől a negyedik részig. Tavaly nyáron 5 csillagot kapott nálunk a Prey nevű játék, ami most szintén csak 2990 Ft. Újabb meglepetés, hogy a hazai gyártású, idén márciusi Warfront, azaz a mindössze 6 hónapos játék 3990-ért eladó. Meglepő dolgok ezek és mindenki láthatja, nem gagyi, még ma is élményt jelentő játékokat soroltunk fel. A hipermarketes gagyi kategória is ezer forint környékén alakul, de minek engedni a szintből, ha van ennyiért igényes játék is.
Konzol kincstár
Az olcsón megvett hardvernek híg a leve, legalábbis a konzol játékosok szívébe nyílként szúródhat a gépük árának néha 15-20%-ával azonos összegű árcédula egyes játékokon. A 90-130 ezer forintért megvett konzolok egyik előnye valóban az, hogy olcsóak, viszont a normális esetben a feltört változatok nem futtathatóak a gépen, de aki mégis megoldja, azt általában kizárják a közös online játéktérből, ami komoly érvágás. Tekintsünk tehát úgy a konzolra, mint ahol minden játékot meg kell venni eredetiben vagy nincs buli. Az Xbox360/PS3 játékok böngészésekor ott akadtam le először, hogy a "klasszikusok" kategória játékai is 6-7 ezer forintot értek, míg ugye ugyanez a kategória PC-n mindössze egy ezres. Rápillantva a nyári-őszi befutókra, tisztán látszik, hogy akár egy fél év alatt is simán el lehet költeni a gép árának másfél-kétszeresét. A Gears of War 16 ezer, a Halo 3 19 ezer, a PC-n már réginek számító Oblivion szintén 19 ezer, a nagyon várt Stranglehold 17 ezer és a Bioshock is kétszer annyi, mint PC-n.
Igazi meglepetés, hogy a világszerte nagyon népszerűvé vált extra olcsó konzol, a Wii is belehúz, ha szoftverről van szó. A klasszikus Zelda Wii változata 16 ezer, a Resident Evil csak 14, de 1-2 kivétellel minden elérhető játék 14-17 ezer között van.
Miért pont én?
Ezt mindenki feltehetné, de valahogy nehéz megválaszolni, hogy miért pont nekünk kellene megvenni ezeket a termékeket. Ne felejtsük el, hogy számos magyar fejlesztő is van, az ő szoftvereik megvásárlásával egy tűhegynyit hozzátettünk a gazdaság fejlődéséhez és biztosak lehetünk benne, hogy ha sokan így tesznek, akkor ezek a srácok nem mennek csődbe és jön tőlük még több, még érdekesebb játék. Ugyanez érvényes a honosított programokra. Azon túl, hogy saját anyanyelvünkön élvezzük a játékot, legálisan, üzenünk a kiadóknak, hogy "Srácok, látjátok? Ha ti is adtok valamit, akkor mi is. Érdemes foglalkozni ezzel a piaccal is."
Arról nem is beszélve, hogy jó érzés néha végignézni a polcon és megpillantani a legjobb élményeket adó kedvenceink dobozát, csakúgy mint néha átfutni saját könyvtárunkat és felidézni a kedvenc filmeket. Személy szerint nem tartom rossz dolognak a kalózkodást, ha nem csupán az a célja, hogy ingyen legyen minden. Ha sok a premier ár, akkor itt a példa, csak várni kell, de később sem kéne elfelejteni őket.Most megyek meg is rendelem a Civilization Chronicles-t.
A videojátékok kezdetben programozók hobbijaként, erőfitogtatásként használt elemei voltak a számítógépes világnak, majd a 70-es évek végétől hirtelen robbanás következett be és játékok tömege árasztotta el az akkor még csak ébredező számítástechnikát. A gépfüggő fiatal tehetségek csoportokba tömörülve igyekeztek nagyot robbantani, mondjuk egy jól sikerült Atarira írt játékkal. A 80-as években már a platformok is fejlődtek, a Commodore64, Amiga és PC XT, majd AT gépek terjedésével egyre többet lehetett eladni számítógépes játékokból és néhány ma is ismert fejlesztő akkoriban vágott neki a hírnév rögös útjának. Ki gondolná például, hogy a Blizzard anno egy oldalnézetes platform játékkal, a Blackthorne-nal robbant be a köztudatba még a Warcraft I. előtt? Ami mellesleg nem hozott nekik komolyabb sikereket.
Nosztalgia
Itt kis hazánkban, akkoriban még kissé nehézkes volt az átjárás a nyugati javakért, a számítástechnika pedig kifejezetten ferde szemmel nézett dolog volt a kerítésen innen. Éppen ezért mindenki úgy csempészte be magának az első Commodore gépét és az első hozzá való programokat ahogy tudta, hivatalos forgalmazó elvétve akadt az országban, ez pedig hatványozottan igaz volt a szoftverekre. Egészen tinédzser koromig nem is hallottam arról, hogy a játékokat boltban is meg lehet venni, vagy hogy ezek egyáltalán pénzbe kerülnek. Előtte azt gondoltam, hogy ezek a népmesékhez hasonló modern dolgok, amik vándorolnak nem szájról-szájra, hanem kézről-kézre. Azóta eltelt majdnem két évtized és igaz, hogy azóta mindenki tudja, hogy meg lehet őket vásárolni, van szép terjesztési kereskedelmi hálózat is hozzá, mégis oly erősen szocializálódott sokakban a régi érzés, hogy pofátlanságnak tartják többen, hogy pénzt adjanak valamiért, amit le is lehet másolni. Közgáz lecke
Szerencsére a világ nincs rászorulva a mi támogatásunkra, de hogy mennyit számít egy jó sorozat felfutásában, egy jó képességű fejlesztő gárda kialakulásában az eladás, azt mondjuk egy szintén kevéssé ismert játékkal, a Galactic Civilisation példájával tudom szemléltetni. A Stardock nevű fejlesztőcsapat körülbelül 300.000 dollárt tudott a játék első részének fejlesztésére fordítani, míg ugyanekkora összeget tettek tartalékba a megjelenés utáni munkákra, javításokra és egyéb költségekre. A játék elkészült, a kiadóval pedig megállapodtak. A becslések szerint 30.000 példány eladása volt várható Észak-Amerikában és 10.000 mindenhol máshol a világon a játékból. A megegyezés szerint 10 dollárt kaptak volna darabonként az USA-ban és ötöt a nemzetközi eladásokért. Ezek szerint 350.000 dollárnyi bevételre számíthattak a kiadótól, illetve 5.000 darabot reméltek értékesíteni közvetlenül, amiből darabonként 40 dolcsit akasztottak volna, ez még ami ugye összesen 550.000, így a 300.000 befektetés szépen megtérült.
Később kiderült, hogy sikeresebb a játék, mint gondolták és kb. 150.000 darab kelt el belőle világszerte, de a Strategy First akkori csődje miatt a díjak nagy része nem lett kifizetve, így körülbelül darabonként $7-t kerestek vele a legvégén, ami teljesen rendben van egy 40 dolláros játék esetén. Mivel jól álltak anyagilag, ezért a folytatást már maguk adták ki, így a hét helyett 15-20 dollár bevételre számíthattak eladott darabonként, a fejlesztési költségek mellett ($900.000) viszont további 400.000-t el kellett költeni marketingre. Ekkor pedig már 200.000 összes eladásra számítottak, ami rizikósabb lett, főleg a négyszeres büdzsé miatt.
Csodák
Ez egy példa csupán, de minden játék során ez történik. Van egy csapat, egy cég, aki fejleszt, van valaki, aki kiadja. A fejlesztés egy rizikós befektetés, mert senki nem tudja, hogy az ötletből mikor lesz eredmény és az jól sikerül-e. Jelenleg ott tartunk, hogy a legnagyobb húzónevek hosszú évekig, több száz ember munkájaként készülgetnek sok millió dolláros költségvetésből és csak nagyon kevesen lehetnek biztosak abban, hogy a programjuk tuti siker lesz és mindenki nagyot kaszál belőle. Megint a Blizzard, aki a World of Warcraft-tal elintézte, hogy hosszú évekig ne legyenek anyagi gondjaik és nyugodtan dolgozhassanak akár plusz 1-1 évet is bármilyen projekten, hogy az is hasonló siker legyen.
Itt nem tudni, hogy mennyi büdzséből készült a játék és mennyi a havi üzemeltetési költség (ez utóbbi összességében biztosan több, mint az eredeti fejlesztés minden költsége együtt), de az biztos, hogy 9 millió aktív játékos van, tehát bizonyára bőven 10 millió példány felett járnak az alapjáték eladásában, illetve hasonló nagyságrendben a kiegészítőnél is. Ezt ha csak átlagosan 40 dollárral számoljuk, akkor sem esik messze a milliárdos nagyságrendtől csak a játékeladási bevétel. Ehhez pedig a havi 13 eurós összeg jelenleg éves szintre vetítve 252 millárd forintnyi bevételt jelent. Jó játékot csinálni jó biznisz tehát.
Rossz játékot is jó üzlet csinálni, a lényeg, hogy megvegye valaki, mert lehet bármilyen zseniális egy küldetéssorozat, ha valamiért mégis a por lepi be a boltok polcain. Főként a nagy kiadók érezhették sokszor a saját bőrükön, hogy egyes címek nem hozták a várt eladásokat, nem érteni miért. Ezért szép lassan a zenei kiadókhoz hasonló mentalitással, a nagy PC és konzol játék kiadók is biztonságra kezdtek el játszani. A legtutibb recept, ha a fejlesztési költségeket minél jobban leszorítják, a marketinget pedig felsrófolják, minél hamarabb piacra dobják a játékot, nehogy a konkurencia jobbal jöjjön elő és lehetőség szerint megjáratják minden platformon és a világ minden táján.
Ennek a mentalitásnak az eredménye számos divatcím, véget nem érő sorozatok és gagyi klónok hada. A többnyire klisé játékokban utazó Electronic Artsnak jól bejött a taktika, hogy egy-egy kimagasló minőségű címet húz elő időről-időre, de közben közepes játékok százait adja el csakis a profitra figyelve. Szegény Harry Potter is biztosan ezért lett minden részben egy bugyuta környezet tagja, mert a lényeg csak arról szólt, hogy a polcról lekerüljön.
Ezért lehet szidni a kiadókat, de talán okolhatja magát is a játékos társadalom. Amennyiben nem fogadná be a piac ezeket a gyenge próbálkozásokat, akkor a kiadók kénytelenek lennének átrakni a hangsúlyokat és újra a minőség felé hajlani. Idén ősszel 20-30 olyan nagy cím jelenik meg, amitől előre csöpög a nyála mindenkinek. Vajon ezek lesznek a legsikeresebb játékok pénzügyileg? Vajon a nagy műgonddal elkészített BioShock az eladási listákon is első helyre kerül pár hétre vagy csak a warezoldalakon? Jelenleg az említett játék állítólag működésre bírható változatát többen töltötték le csak néhány vizsgált hely adatai alapján, mint amennyit eladnak egy átlag játékból kishazánkban. Szép. Mennyibe kerül nekünk?
A játékipar szervesen összefonódott a hardvergyártókkal. Igazából téves dolog azt hinni, hogy az nVidia a csúcskártyáiból keres sokat, vagy azt akár, hogy nagy cégnek számít akár. Messze nem. Ez egy presztízsharc, amit vív az Intel és az AMD és az nVidia és Ati. Egyik sem a játékosoknak gyártott hardvereiből keresi főleg a kenyerét, de azért jó megmutatni, ráadásul az adott fejlesztések nagy részét be lehet vasalni azokon a hülyéken, akik nem bírnak két hónapot sem várni egy technológia megjelenése után. A marketing külön helyen kezeli őket, sőt szerintem külön fejezetet érdemelnének Philip Kotler valamelyik könyvében.
Ahhoz, hogy a top játékokat valaki élvezetes maximális formában tudja játszani, ahhoz egy komoly gép is dukál. Csak a fő részeket figyelembe véve most per pillanat közel 400 ezer forintot kell otthagyni egy üzletben egy felső kategóriás gépért (pl.: Asus Commando alaplap, X-fi hangkártya, 4 Gbyte Geil DDR2, 400 Gbyte SATA2 HDD, Intel Quad Core2 2,4 Ghz, Asus 8800 GTX) Ebbe persze még nincs benne a sok kiegészítő és egy jó monitor, amivel együtt akár 600 ezerre is növekedhet a számla.
A másik variáció, ha top játékokkal szeretne valaki játszani, akkor vásárol egy konzolt, mondjuk egy Xbox360-at, amire többnyire megjelennek mostanság ugyanazok a játékok, igaz legtöbbször picit gyengébb vizualitást produkálva, viszont egy Xbox360 Elite sem kerül többe, mint 130.000 Ft.
A harmadik variáció, ha valaki lemond arról, hogy az első sorban tomboljon és némi csúszással, mondjuk a fél év egy évvel ezelőtti játékokkal szeretne játszani. Ehhez most per pillanat az előbbi PC példával párhuzamosan elegendő 132 ezer forintot elkölteni egy hasonlóan igényes, de kisebb teljesítményű gépre (Asus P5B, 2 Gbyte Geil Value, 400 Gbyte SATA2 HDD, Intel Core 2 Duo E6300, Asus 8600 GT).
A trükk viszont a játékok vásárlásánál nem feltétlenül ott van, hogy mennyibe kerül alá a vas. Nyilvánvaló, hogy nem érdemes a legtetejéről csemegézni, hanem mondjuk ezt a fél éves csúszást tartva többszörösen nyerni az üzleten. A 200 ezres megtakarítás a gépen éppenséggel 20 darab eredeti premier játékot is jelenthet, de mi történik, ha a játékokat nem vásároljuk meg azon nyomban? Sokan követik azt a módszert, hogy letöltik illegális forrásból a játékot, majd mikor diszkont kategóriás lesz, akkor vásárolják meg, ami már fél siker, mert igaz fele annyit keres rajta a fejlesztő, de mégis keres. Helyes.
Az idei őszi katalógust lapozgatva számos érdekes megállapításra jutottam. Mégsem olyan drága a PC játék, a konzol mégsem annyival olcsóbb, mint a PC és valóban érdemes kicsit kivárni.
Premier liga
A hőn áhított őszi játékok közül a PC verziók között a legdrágább játék is maximum 11900 Ft. Ilyen a Crysis, a Half Life Orange Box, a Fifa 08,a Simcity Societies,Hellgate: London, NFS: Pro Street, ET: Quake Wars. Ugyanakkor több olyan játékot is találtam, amit legalább ennyire várunk, de jóval olcsóbbak már a bemutatókor is. A korábban említett Bioshock, a Settlers: Rise of an Empire például már mindössze 9.900 Ft-ot kóstál. Sőt, a CD Projekt által forgalmazott három nagy név, a Timeshift, World in Conflict és Witcher címekért mindössze 7990 forintot kell perkálni, ráadásul ezek a játékok több-kevesebb honosítással is rendelkeznek. (Witcher: teljes szinkron)
Tudva azt, hogy egy sima feliratozás párszázezerbe, míg egy szinkronizálás 3-5 millióba kerül, elég optimista lelkület kell ahhoz, hogy bevállalja bárki ezt itthon, ahol a 3-4 ezres eladás már vidám értéknek számít. Mindenesetre, az utóbbi három játék rajongóinak szinte gondolkodni sem érdemes, mert 8 ezer forint az körülbelül 7 whisky-kóla a Balatonon vagy egy teljes árú BKV bérlet vagy éppen egy 2/3-ad tank benzin. Mérlegelve, hogy egy ilyen címmel 10-30-100-200 óra nettó játékidőre számíthatunk, kifejezetten olcsó szórakozásnak mondható. Egy óra billiárdozás 500 Ft, azaz éppen annyiba kerül, mint egy átlag FPS játék, eltekintve attól, hogy később barátainknak odaadva ők újrajátszhatják vagy mi is akárhányszor elővehetjük, ellenben egy újabb kör billiárd vagy egy újabb whiskykóla újabb forintokba kerül.
Diszkont liga
A következő sokk akkor ért, amikor a korábbi játékok listáját böngészgettem. Éppen két évvel ezelőtt kapott a Dungen Siege II című játék egy egész jó értékelést nálunk, négy csillagot. Idén pedig mindössze 990Ft-ért megkaparintható. Alig pár hete számoltunk be a Civilization IV második kiegészítőjéről, ami ugyan most még borsos árú, de az alapjáték már 2990 Ft-ért elérhető, sőt aki elfelejtette volna megvenni a korábbi részeket, de az azokkal töltött sok száz órát nem felejtette el, 13 ezer forintos áron az egész teljes sorozatot beszerezheti elsőtől a negyedik részig. Tavaly nyáron 5 csillagot kapott nálunk a Prey nevű játék, ami most szintén csak 2990 Ft. Újabb meglepetés, hogy a hazai gyártású, idén márciusi Warfront, azaz a mindössze 6 hónapos játék 3990-ért eladó. Meglepő dolgok ezek és mindenki láthatja, nem gagyi, még ma is élményt jelentő játékokat soroltunk fel. A hipermarketes gagyi kategória is ezer forint környékén alakul, de minek engedni a szintből, ha van ennyiért igényes játék is.
Konzol kincstár
Az olcsón megvett hardvernek híg a leve, legalábbis a konzol játékosok szívébe nyílként szúródhat a gépük árának néha 15-20%-ával azonos összegű árcédula egyes játékokon. A 90-130 ezer forintért megvett konzolok egyik előnye valóban az, hogy olcsóak, viszont a normális esetben a feltört változatok nem futtathatóak a gépen, de aki mégis megoldja, azt általában kizárják a közös online játéktérből, ami komoly érvágás. Tekintsünk tehát úgy a konzolra, mint ahol minden játékot meg kell venni eredetiben vagy nincs buli. Az Xbox360/PS3 játékok böngészésekor ott akadtam le először, hogy a "klasszikusok" kategória játékai is 6-7 ezer forintot értek, míg ugye ugyanez a kategória PC-n mindössze egy ezres. Rápillantva a nyári-őszi befutókra, tisztán látszik, hogy akár egy fél év alatt is simán el lehet költeni a gép árának másfél-kétszeresét. A Gears of War 16 ezer, a Halo 3 19 ezer, a PC-n már réginek számító Oblivion szintén 19 ezer, a nagyon várt Stranglehold 17 ezer és a Bioshock is kétszer annyi, mint PC-n.
Igazi meglepetés, hogy a világszerte nagyon népszerűvé vált extra olcsó konzol, a Wii is belehúz, ha szoftverről van szó. A klasszikus Zelda Wii változata 16 ezer, a Resident Evil csak 14, de 1-2 kivétellel minden elérhető játék 14-17 ezer között van.
Miért pont én?
Ezt mindenki feltehetné, de valahogy nehéz megválaszolni, hogy miért pont nekünk kellene megvenni ezeket a termékeket. Ne felejtsük el, hogy számos magyar fejlesztő is van, az ő szoftvereik megvásárlásával egy tűhegynyit hozzátettünk a gazdaság fejlődéséhez és biztosak lehetünk benne, hogy ha sokan így tesznek, akkor ezek a srácok nem mennek csődbe és jön tőlük még több, még érdekesebb játék. Ugyanez érvényes a honosított programokra. Azon túl, hogy saját anyanyelvünkön élvezzük a játékot, legálisan, üzenünk a kiadóknak, hogy "Srácok, látjátok? Ha ti is adtok valamit, akkor mi is. Érdemes foglalkozni ezzel a piaccal is."
Arról nem is beszélve, hogy jó érzés néha végignézni a polcon és megpillantani a legjobb élményeket adó kedvenceink dobozát, csakúgy mint néha átfutni saját könyvtárunkat és felidézni a kedvenc filmeket. Személy szerint nem tartom rossz dolognak a kalózkodást, ha nem csupán az a célja, hogy ingyen legyen minden. Ha sok a premier ár, akkor itt a példa, csak várni kell, de később sem kéne elfelejteni őket.Most megyek meg is rendelem a Civilization Chronicles-t.
