A konzolok már Magyarországon is széleskörüen elterjedtek, és már itthon is kérdés, mit hoz a jövő a játékpiac területén. Két év alatt fórumunk legnagyobb topicává nőtte ki magát a "A Pc-s játékoknak leáldozott!", és mára már a fanatikus PC-sek is elismerik a konzolok szerepét. De vajon tényleg eldőlt a háború?

Ha bemegyünk egy szoftverboltba egyértelműnek tünhet a helyzet. A PC-s játékok többsége újrakiadás, arany változat vagy a régebbi játékok gyűjteményes, díszdobozos kiadása. Új címeket nagyon keveset találhatunk a konzolos részhez képest. Nyárvége lévén ugyan ez természetesnek tekinthető, hiszen az uborkaszezon főként fejlesztéssel telik, a programozók gőzerővel dolgoznak, hogy a karácsonyi piacra már megjelenhessenek a játékok. A hardverpiac visszaesése is kihatott a számítógépboltokra, mivel az emberek már jóideje nem cserélnek olyan sűrűn hardvert, mint tették azt régen. Ezt figyelembe véve is hatalmas a különbség a burjánzó konzol-, és konzoljátékpiac és a visszaeső számítógépeladások, és a konzoljátékok példányszámával köszönöviszonyban sem lévő PC-s ipar között. De mielőtt kitekintenénk a jövőre, nézzük meg a mélyebben húzodó okokat, hogyan és miért jutottunk el idáig.

A két játékpiac között egyértelmű választóvonalat lehet húzni: A személyi számítógépekre szánt játékok valósidejű stratégiák, szerepjátékok, FPS-ek és egyéb szimulációk, mint például a The Sims, míg a konzolosok arcade (lövöldözős), 3D platformjáték, akció-logikai vagy autóverseny. Egyetlen közös pontnak a sportjátékok tekinthetők, de ennél is több választási lehetőség van konzolon, a kalandjáték pedig - hol vannak már a régi Sierra-féle Quest sorozatok - ritkaság mindkét térfélen.

Mi lehet ennek az oka? Elsőként, a beviteli eszköz különbözősége. A billentyűzet-egér páros jóval nagyobb szabadságot, és bonyolultsági fokot biztosít, mint a konzolok gamepad-je. Másodsorban, a konzolok által használt tévéképernyő felbontása jóval kisebb a számítógépmonitorokénál, ezáltal a játékokban kevesebb részlet jelentíthető meg. Harmadrészt, a konzolokban csak most jelentek meg a merevlemezek és az online játéklehetőségek, ezáltal a játékosok igen nehezen tudták cserélgetni egymás között a kimentett állásokat, vagy más ötleteket. Végül, de nem utolsósorban, van egy igen elterjedt szemlélet az emberek (és a játékfejlesztők!) között, miszerint a konzoljátékosok kisebb komplexitásra, egyszerűbb játékokra vágynak, mint PC-s társaik. Mindezen okokat figyelembe véve, el tudná képzelni bárki is hogy pl. a Neverwinter Nights megjelenjen konzolon, vagy egy egyszerű konzoljáték sikeres lenne PC-n?

Mindezek mellett, a konzol sokkal inkább szociális eszköz, társaságok gyülnek össze a nappalikban a tévéképernyők előtt, míg a számítógépek inkább elszigetelik az embereket egymástól; sokkal inkább jellemző, hogy az ember ül a sötét szobában, csak a monitor fénye pislákol... Ki nem bosszankodott még, mikor megzavarták többórás elmerült játék közben? Ugyan fel lehet hozni ellenpéldaként az online multiplayer játékokat, de azért valljuk be, teljesen más a személyes kapcsolat, mint a netes játék.

A játékok többsége tehát csak egy platformon jelenik meg; ha mindkét tipust kedveljük, csak egyetlen választásunk marad: több gépet is vásárolni. Persze ehhez tekintve a piac bővülését - PC, PS2, GameCube, Xbox - milliomosnak kellenne lennünk. Pár éve még egészen másképp néztek ki a dolgok, egyértelműen a PC volt az egyeduralkodó, a virtuális szórakoztatás királya. Minden játék megjelent rá (még a régi C64 és Amiga sikerek is). Ha IBM kompatibilis gépünk volt, szinte biztosak lehettünk benne hogy mi is élvezhetjük otthon. Mivel az új processzorok megjelenése sem kéthavonta történt, mint napjainkban, bővítéskor messze nem kellett mindent újra lecserélni, csak pár alkatrészt. Ma már PC-sként messze nem érezheted magad a szórakoztatóipar fókuszában, ma már nem te vagy a célcsoport. A fejlesztők szemszőgéből nézve a PC főként a technológiai újdonságok kipróbálásának a terepe, a konzolosok meg inkább a játékélmény nővelésére törekednek. Előbbiek egy folyamatosan (és pár évre előre megjósolhatatlanul!) változó platformra fejlesztenek, folyamatosan igyekeznek kihasználni a még sohasem látott, évek múlva megjelenő hardverek lehetőségeit, megmutatni a grafikus gyorsítókártyák lenyűgöző hatásait; utóbbiak egy stabil, nem változó szerkezet lehetőségeit igyekeznek minnél jobban kihasználni, megpróbálnak olyan dolgokat készíteni ami valóban örömöt okoz. Ebből következően, a fejlesztők inkább a stabil, és igen népszerű konzolokra fejlesztenek, mint az átláthatalan és igen kockázatos személyi számítógépre. Emiatt az utóbbi években számtalan hírneves PC-s fejlesztőcsapat igazolt át a konzolok táborába.

A konzoljátékok kiadói már most is dominánsak a szórakoztatóipari piacon, és ez a jövőben - a hardver fejlődésével - még inkább igy lesz, hiszen a merevlemez megjelenése, az online lehetőségek és a még magasabb grafikus felbontás a fanatikus PC-sek számára is ellenállhatatlanná teheti ezeket a játékgépeket. Eközben a számítógéppiac csak egyhelyben toporog, és semmit nem tesz új vásárlók bevonására. A probléma egyik fő oka, hogy a konzolgyártóknak közvetlen piaci érintettségük, és érdekeltségük van a legjobb játékfejlesztők megnyerésére, hiszen egy jó cim, mint például az XBOX-os HALO tízezreket képes a vásárlásra serkenteni.

Egy tökéletes világban minden játék megjelenne minden platformra, és minden vásárló hozzájuthatna minden játékhoz - mindegy milyen hardvere van otthon. A fejlesztőknek csak a szoftverre magára kellene koncentrálniuk, nem pedig az azt futtató hardvereszközökre. Ha ez megtörténne, az elektronikus játékok világa nagyon hasonlítana a szórakoztatóipar más ágazataihoz: a könyvírókhoz, a zenészekhez vagy a filmiparhoz, ahol senkinek nem kell aggódnia hardver vagy platforminkompatibilitás miatt, és minden energiájukat és tehetségüket kreatív úton, a játék tökéletesítésével élhetnék ki.


Egy vásárló a PlayStation 2 új hálózati adapterével. Ez lehetővé teszi a broadband vagy dialup kapcsolattal történő Internetcsatlakozást.
Ez persze utópia, mivel ugyan ma már technikailag nagyon egyszerű játékokat portolni a platformok között, sokkal nehezebb akadály van ennek megvalósulása előtt: a piac maga. A konzolokra fejlesztőket exkluzív, egyedi szerződések aláirására kényszerítik, a kis csapatok pedig nem tudják tartani a lépést a PC változásaival. Másrészről a konzolgyárosok is kénytelenek ilyen megkötésekre, mivel üzleti tervük nem teljesülne, ha nem lenne a gépükre megjelenő játékok felett monopolhelyzetük. Mindezeken kívül a PC és a konzolvásárlók között meglévő szemléletbeli különbség sem teszi lehetővé - illetve anyagilag kifizetödővé - az átjárást.

A virtuális monopoliumok és a kizárólagos jogok a vásárlók szemszőgéből nézve mindenképpen hátrányosak. A számtalan hátrány ellenére a PC-nek van egy nagy előnye, hogy senki nem birtokolja. Mind a hardver, mind a szoftverfejlesztök be tudnak lépni, ami a konzolokról nem mondható el. A másik fontos szempont, hogy elmarad a verseny; a legtöbb játék csak egy vagy két konzoltípuson jelenik meg, csökken a fejlesztők és a kiadók egymásközötti párharca, mivel a másik konzolgyártó lezárja előttük a piacot.

Technikailag még ma is a PC a legjobb játékra, benne van a legnagyobb fejlődési potenciál, és messze a leggyorsabban képes alkalmazkodni az igényekhez. De hacsak nem változik gyorsan a helyzet, a személyi számítógép gyorsan a játékfejlesztők választásának második vonalába csúszhat, a mégoly nagy címeket is a szoftverboltok sarkába fogják száműzni. Ha igy történik is, továbbra is meg fog maradni a "bonyolultabb" játékok számára, amik konzolon bukásra lennének itélve. Persze lehetséges, hogy a PC nagy hajrát kivágva előremenekül, "erőből" húzza ki magát a mocsárból; emlékezzünk csak a játékra sokkal inkább optimalizált, külön grafikai és hangchippel is rendelkező Amiga megverésére! A másik kiút az lenne, ha a hardvergyártók sokkal inkább együttműködnének a szoftverfejlesztőkkel, és ha ez a két csoport együttes erőfeszítéssel tudatosítaná a számítógéptulajdonosok tizmillióiban, hogy van olyan élvezetes játszani a számítógépen, mint felállni előle és leülni a tévé-konzol párosítás elé.