Berta Sándor
Nő az iraki mobilhasználat
Azt hihetné az ember, hogy gyakorlatilag semmi sem működik vagy működik megfelelően az országban, pedig ez közel sincs így.
Az arab ország szinte naponta szerepel a híradásokban. A polgárháborús helyzet, a robbantásos merényletek, a napi tucatnyi helyi és amerikai halottról szóló tudósítások szinte mindennapossá váltak. Érthető, hogy a káoszra hasonlító állapotban kincset ér minden technikai eszköz. Éppen ezért a szociális kapcsolatok fenntartásában komoly szerep jut a mobiltelefonoknak.
Az irakiak negyede használja rendszeresen a mobil készülékét. Van, aki csak a rokonait keresi vagy tartja velük a kapcsolatot, a gerillák viszont így egyeztetik a legközelebbi támadásaikat és gyújtják meg házi készítésű bombáikat. A jelenlegi szürreális helyzetre jellemző az a kép, amit korábban Andrew North, a BBC riportere festett le. North éppen egy amerikai járőrt kísért Fallúdzsában, amikor visszaigazolást kapott a mobiltelefonjára egy tranzakcióról a hitelkezelő cégétől. Pont ugyanabban pillanatban érte őket támadás.
Az országban összesen három mobilszolgáltató van, amelyek persze semmit sem bíznak a véletlenre, óriási összegeket költenek a berendezések működésének biztosítására, valamint biztonsági személyzetre. A mobilszolgáltatók közül az Iraqna, az egyiptomi Orsacom Telecom leányvállalata főleg a Bagdad környéki központi régió, az Asiacell az ország északi, míg az MTC-Vodafone a déli részének mobil ellátásáért felelős. Az elmúlt három évben a hármak közös vállalata, az Atheer Telecom összesen 430 millió dollárt költött a helyi hálózat fejlesztésére.
Irakban a mobilszolgáltatók gyakorlatilag teljes védelemben érezhetik magukat, hiszen a hálózat kiesése egyik félnek sem érdeke. Sem a gerilláknak, hiszen akkor nehezen robbanthatnák fel útszéli vagy gépkocsikba rejtett pokolgépeiket és tarthatnák a kapcsolatot egymással, de a szövetségeseknek sem, akik így próbálnak meg információkhoz jutni. Vagyis megvalósulni látszik a harctéri patthelyzet. Arról nem is beszélve, hogy a különböző politikai pártok is előszeretettel terjesztik a mobilokon propagandaanyagaikat, míg az alkalmazott csengőhangok nem ritkán az egyes etnikai vagy vallási csoportokhoz való tartozást jelölik. Amennyiben valakinek például a készülékén egy utcai ellenőrzőpontnál rossz csengőhang szólal meg, az akár halálos veszélynek is kiteheti magát.
Irakban 2003 óta újra virágzik a mobil üzletág. Jelenleg a lakosok 26 százalékának van előfizetése és ez szám idén év végére elérheti a 11 millió embert, vagyis az ország lakosságának 40 százalékát.
Az arab ország szinte naponta szerepel a híradásokban. A polgárháborús helyzet, a robbantásos merényletek, a napi tucatnyi helyi és amerikai halottról szóló tudósítások szinte mindennapossá váltak. Érthető, hogy a káoszra hasonlító állapotban kincset ér minden technikai eszköz. Éppen ezért a szociális kapcsolatok fenntartásában komoly szerep jut a mobiltelefonoknak.
Az irakiak negyede használja rendszeresen a mobil készülékét. Van, aki csak a rokonait keresi vagy tartja velük a kapcsolatot, a gerillák viszont így egyeztetik a legközelebbi támadásaikat és gyújtják meg házi készítésű bombáikat. A jelenlegi szürreális helyzetre jellemző az a kép, amit korábban Andrew North, a BBC riportere festett le. North éppen egy amerikai járőrt kísért Fallúdzsában, amikor visszaigazolást kapott a mobiltelefonjára egy tranzakcióról a hitelkezelő cégétől. Pont ugyanabban pillanatban érte őket támadás.
Az országban összesen három mobilszolgáltató van, amelyek persze semmit sem bíznak a véletlenre, óriási összegeket költenek a berendezések működésének biztosítására, valamint biztonsági személyzetre. A mobilszolgáltatók közül az Iraqna, az egyiptomi Orsacom Telecom leányvállalata főleg a Bagdad környéki központi régió, az Asiacell az ország északi, míg az MTC-Vodafone a déli részének mobil ellátásáért felelős. Az elmúlt három évben a hármak közös vállalata, az Atheer Telecom összesen 430 millió dollárt költött a helyi hálózat fejlesztésére.
Irakban a mobilszolgáltatók gyakorlatilag teljes védelemben érezhetik magukat, hiszen a hálózat kiesése egyik félnek sem érdeke. Sem a gerilláknak, hiszen akkor nehezen robbanthatnák fel útszéli vagy gépkocsikba rejtett pokolgépeiket és tarthatnák a kapcsolatot egymással, de a szövetségeseknek sem, akik így próbálnak meg információkhoz jutni. Vagyis megvalósulni látszik a harctéri patthelyzet. Arról nem is beszélve, hogy a különböző politikai pártok is előszeretettel terjesztik a mobilokon propagandaanyagaikat, míg az alkalmazott csengőhangok nem ritkán az egyes etnikai vagy vallási csoportokhoz való tartozást jelölik. Amennyiben valakinek például a készülékén egy utcai ellenőrzőpontnál rossz csengőhang szólal meg, az akár halálos veszélynek is kiteheti magát.
Irakban 2003 óta újra virágzik a mobil üzletág. Jelenleg a lakosok 26 százalékának van előfizetése és ez szám idén év végére elérheti a 11 millió embert, vagyis az ország lakosságának 40 százalékát.
