Gábor Zoltán
Sony DSC-M2 ismertető
|
Külső kialakítás
Megszokhattuk, hogy a Sony nem szokott hibázni, ha dizájnról van szó. A cégnek már a kisujjában van ez a szakma, így az első látásra különös készülék is hamar megtetszik mindenkinek, ha személyesen találkozik vele. Az M2-ről ordít, hogy nem egy klasszikus értelemben vett fényképezőgépről van szó, sokkal inkább valami fiatalos, menő, digitális játékszer jut róla eszembe. A borítás fémből készült, elegáns ezüstszínben pompázik. A tetején található lekerekített részen találjuk az objektívet és a beépített vakut, illetve ennek hátsó részén kapott helyet pár kezelőszerv.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A gépet, mint egy mobiltelefont kell kézben tartanunk, és hüvelykujjunk segítségével nyithatjuk ki az LCD kijelzőt rejtő felső panelt. Sajnos balkezeseknek nem kedvezett a Sony, ugyanis a panelt csak egy irányba (balra) nyithatjuk ki. Szerencsére nyitása nagyon kényelmes és egyszerű, bal kézzel is könnyen kitolhatjuk ujjainkkal, és nagyon határozottan ugrik a helyére. A panel nyitása után feltűnik a három nagy méretű, domináns gomb, amikkel lényegében még a nagymama is képes a készülékkel fotózni, videózni és ezeket a felvételeket visszanézni.
Kezelőszervek
A gép kezelőszervei felemás érzéseket váltottak ki belőlem. Egyrészt a panelt kihajtva egy roppant kényelmesen használható kezelőfelület tűnik fel, amivel a fotózás tényleg gyerekjáték. Kényelmesen tarthatjuk kezünkben a masinát, és csupán egy gombnyomás választ el attól, hogy fotózzunk, videózzunk vagy fotókat nézünk vissza. A három nagy gomb tehát jó helyen van, egyértelműen és jól használhatók. A további kapcsolók terén viszont kissé kaotikus a helyzet.
A gépen rengeteg helyen találhatjuk meg a kezelésért felelős kapcsolókat. A photo és a video gombhoz tartozik egy-egy kétállású kapcsoló is, amivel azok működését szabályozhatjuk (pl. a gép csak 5 másodperces videofelvételeket készítsen). A három nagy gomb felett találjuk a kissé apróra sikerült zoom kapcsolókat, melyeknek benyomása megkövetel némi erőfeszítést: sajnos túl aprók, és elég mélyre kell nyomnunk őket, mire észbe kapnak. A gép oldalán találunk egy ki-bekapcsoló gombot, mellyel a készüléket kelthetjük életre, ha már ki van nyitva az LCD-t rejtő panel.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A további kezelőszerveket az objektív vázának hátoldalán találhatjuk, Itt van a négyirányú menüvezérlő gombsor (a megfelelő másodlagos funkciókkal), középen az OK kapcsoló, és az egészet körülvéve a két irányba elforgatható gyűrű, ami minden elfordítás után visszaugrik az alaphelyzetbe. Ezzel a kezelőszervvel lapozhatunk a fotók között (ez a művelet bizony elég macerás, mert nehéz megtalálni, hogy mikor készít csupán egyetlen képet a szerkezet), és fotózás közben expozíció korrekciót végezhetünk a segítségével. A kihajtható panelen találjuk a maradék kezelőszerveket. A képernyő bal szélén a képvisszajátszásért felelő kapcsolók kaptak helyet, itt tudunk zenével kísért képbemutatót indítani. Az LCD-től jobbra pedig a menü, a törlés, és a kis bélyegképek kapcsolóját találjuk. Kicsit kaotikus a helyzet, de a gombok többnyire jól sikerültek, használatuk hamar elsajátítható.
Kijelző
Az M2 kijelzőjével meg voltam elégedve, bár dicséretes lenne, ha kissé több képpont felelne a megjelenítésért. Mérete igen nagy, 2,5", de a felbontása csupán 123 000 pixel, emiatt kissé pixeles a megjelenítés. A kijelző láthatósága viszont megfelelő, majdnem minden oldalról jól teljesít.
Áramellátás
A beépített lítium-ion akkumulátor állta a sarat a teszt alatt, szinte alig kellett tölteni a készüléket. A csomagban találunk egy dokkoló állomást is, ennek segítségével tölthetjük fel gépünk akkumulátorát, és a fotók számítógépre való áttöltéséhez is ezt a készüléket (vagy persze egy kártyaolvasót) kell használnunk.
Menürendszer
A Sony menüjét előhívva egy barátságosnak mondható menürendszer tűnik elő, ami két részre osztható. Az egyik részen egy vízszintesen lapozható menüben állíthatjuk be a fotózásért leginkább felelős paramétereket (fotómódok, ISO, fehéregyensúly, képeffektek, felvételi mód), és ennek a menünek a végén a gép általános beállításaihoz érkezünk, ami viszont függőlegesen lapozható. Talán még jobb lenne a helyzet, ha ezt a két főmenüt külön kapcsolóra helyezték volna. Sajnos magyarul nem kommunikál a gép.
Beállítások, üzemmódok
Az M2-vel csak automata, félautomata és témamódokat használva fényképezhetünk, de ebben a kategóriában ez teljesen elég. Az érzékenységet ISO64 és ISO400 között állíthatjuk. A fehéregyensúly beállítására 5 előre eltárolt variációból válogathatunk. A gép legrövidebb zárideje nem valami fényes, csupán 1/1000 míg a leghosszabb is csupán 1 másodperc lehet. Ezekkel az értékekkel mind fényes nappal, mind éjszaka adódhat olyan helyzet, amit nem fogunk tudni kielégítően megörökíteni. Expozíció korrekciót +/- 2 FÉ értékig alkalmazhatunk, 1/3 lépésenként. Beépített fotómódokból kilencet találunk a menüben, ez véleményem szerint kevés egy ilyen gépbe 2006-ban.
Speciális funkciók
A gép kezelése önmagában elég speciális, de ide sorolhatjuk a zenés képbemutatót, és sztereó hanggal rögzítésre kerülő, MPEG4 formátumú videofelvételt.
Optika
Az M2-be egy átlagosnál kicsivel gyengébb optikát épített a gyártó. A háromszoros zoomátfogású lencsesor kisfilmes értékben számolva 38 - 114 mm-es fókusztávolsággal bír. Természetesen Carl Zeiss nevével fémjelzett, f3,5 - f4,4 fényerejű objektívről van szó. Az f3,5 kezdő fényerő az ebben a szegmensben átlagosnak mondható f2,8-nál valamivel gyengébb. Az optika minőségére nem lehet sok panaszunk, de csodát se várjunk tőle, egyszerűen hozza azt, amit egy ilyen géptől elvár az ember. Manuálisan is fókuszálhatunk az objektívvel, de csak előre beállított értékekkel operálhatunk: 0,5m, 1m, 3m, 7m és végtelen beállítások állnak rendelkezésre.
Nagylátószögű és tele állásban készített képek
Érzékelő
Az érzékelő fizikai mérete 1/2,5", felbontása 5 megapixel. Sajnos az érzékelő minőségéről nem tudok ódákat zengeni. Már ISO200-as érzékenységnél is értékelhetetlenül rossz fotókat készített. A nappali, alacsony érzékenységgel készült fotóknál is észrevehető, hogy az árnyékos részeken kiugróan sok a képzaj. A Sony - az R1-et kivéve - nem az alacsony zajszintű érzékelőiről volt híres, és ezzel a masinával sem javította a mérlegét. ISO400-ban pedig teljesen értelmetlen használni.
Nagylátószögű és tele állásban készített képek
Makrózás
Makrózásnál nem túl kezes a gép, lévén a legközelebbi fókuszpont 8 cm-re lehet.
Makrofelvételek
Sorozatfelvétel, videórögzítés
Sorozatfelvételi módban igen lenyűgöző az M2 tudása, ugyanis 3 kép/másodperces sebességgel képes képeket rögzíteni, de csupán 4 képre elegendő a puffertár. A videórögzítés pedig egyenesen a gép legnagyobb erőssége, hiszen MPEG4 formátumban rögzíti a felvételeinket, méghozzá sztereó hanggal.
Egyéb felvételek
< Összegzés, személyes benyomások
A Sony DSC-M2 gizda jószág. Mint egy extravagáns mobiltelefonnál várnánk, úgy csúszik oldalra a kijelzőt rejtő panel, kellemes zenei aláfestéssel. A tulajdonosát sokan fogják irigyelni, és ha kézbe vesszük, bizony magunkénak is szeretnénk tudni egy ilyen csodát. Pláne azután, mikor kifordított kijelzővel összehajtjuk a készüléket, és zenés képbemutatót tartunk rajta a barátainknak. A nagymama is szeretni fogja, mert könnyedén fogja a családi eseményeken unokáiról készíteni a fotókat és videókat.
Zajteszt
Bár zoomolni kicsit nehézkes vele, de azért mégis könnyű kezelni. Sajnos csak addig tart ez a varázs, amíg szélsőségesebb körülmények között készült fotókat nézünk számítógépünk monitorján, ott ugyanis előjön az M2 borzasztó képzaja. Természetesen akinek státusszimbólum kell, az ritkán fog szélsőséges körülmények között fotózni, leginkább hétköznapi események, party-k, nyaralások alkalmával érdemes a gépet használni. Akinek fontos, hogy megnézzék, az nyugodtan válassza az M2-t, a gyenge képminőség úgysem fogja érdekelni.
Előnyök, hátrányok
|
+ design + könnyű kezelés + jó kijelző + jó videó felvétel |
- ISO200-nál már erős képzaj - közepesen fényerős objektív - balkezeseknek kicsit nehézkes használni |
A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
