A digitális fényképezőgépek gyors elterjedése, s az a tény, hogy használatuk szinte semmiféle előképzettséget nem igényel, válságba sodorhatja a hagyományos fényképész-szakmát. Az emlékképekért kattintgatók többnyire beérik az általuk elérhető képminőséggel, s mind kevesebben rendelnek hivatásos mestert életük jeles eseményeinek megörökítésére.

Két-három évtizeddel ezelőtt még virágzott a fényképész szakma. Az iskolákba ügynökök kopogtattak, mestereik szolgáltatásait ajálnva. A családok sem csapták be az ajtót egy-egy fényképész előtt, ha a hívatlan vendég afelől érdeklődött, szeretnének-e egymásról, a gyerekekről, netán a kedvenc háziállatokról emlékképet készíttetni. A mai nagyszülők többsége viszont csak nosztalgiázhat. A friss nagymamák, nagypapák már alig jutnak hagyományos fényképhez unokáikról, immár videoszalag, cd vagy dvd lemez rögzíti a családi emléknek szánt, megőrzendő pillanatokat.

A fényképészet mélyrepüléséről, vagy csupán pillanatnyi divatról beszélhetünk? - kérdeztük Farkas Andrást, a Photo Hall marketing igazgatóját.
- A korosabb fényképészek emlékezhetnek: gyakran protekcióval sem lehetett szakmunkástanulónak bekerülni az iskolákba. Ma már üzleti szemszögből nézve nem kritérium, hogy valaki fényképész-e, vagy sem. Nálunk is egyre kevesebb a fényképészeti rész, gondolok például a labormunkákra. Természetesen a fényképészeti munka, mint szakma, mint művészet megmaradt, és szükséges az oktatás is. A mi cégünknél is olyan fiatalokat találni, akikben több a kereskedői vér, és ismerik, elsajátítják az új technológiát.

Az Önök cége a Főfotó jogutódja. Mi lett a feleslegessé vált műtermekkel?
- Hagyományos értelemben vett műtermeink már nincsenek. A nyolcvanas években még léteztek, viszont a digitális technika térhódítása miatt a hagyományos megrendelések radikálisan csökkentek, így a műtermek fokozatosan üzleti eladóterek lettek.

És a műtermi dolgozók sorsa?
- Nagyon sokan átképezték magukat, főleg a fiatalabbak, és ma kiváló eladóként dolgoznak. Néhányan elmentek olyan helyekre, ahol a fényképészeti szakma a hagyományos értelmében megmaradt, de ez a ritkább.

A fotósok fő bevételi forrását jelentették az esküvők, gyereksorozatok. Ez is változott az évek folyamán.
- Azt tapasztalhatjuk, hogy az embereknek egy része még áldoz arra, hogy a nagy családi eseményekről profi felvételek készüljenek, de egyre kevesebben. Kérdés az is, hogy ez a folyamatosan csökkenő kereslet el tud-e látni egy minilabort. Ahogy nő a digitális gépek eladásának száma, úgy csökken az igény a hagyományos fényképészek iránt. Ez a lejtmenet még ma is tart, egyre profibb gépek kerülnek piacra, és a fiatalok döntő többsége ezt igényli. Próbálkozunk mi is különböző akciókkal rábírni az embereket, hogy készíttessenek papírképeket, de egyre nehezebb őket megszólítani. Pedig a papírkép mégiscsak maradandóbb, kézzelfoghatóbb emléket ad.

Összehasonlítható, hogy a vidéki, vagy a nagyvárosi lakosság ragaszkodik-e a hagyományos fényképekhez?
- Az eladásokra utalva az tény, hogy vidéken sokkal több analóg, tehát filmes gépet adunk el, ebből következően itt nagyobb az igény a hagyományos laborokra. Ennek két oka van: a lakosság anyagi helyzete és az iskolázottsága. A fiatalság döntően már az új technológiát igényli, és - főleg a nagyvárosiak - meg tudják vásárolni az igényesebb gépeket is.

Elképzelhető, hogy a hagyományos értelemben vett műtermi fotózás teljesen megszűnjön, a díszletekre és a lámpákra ne legyen már szükség?
- Nem. Ugyan csökken az igény mindezekre, de egy réteg még kitart a hagyományos - és magas - minőség mellett. Hiszen egy műtermi felvétel azért is különb az átlagos digitális technikával készítettnél, mert profi környezetben, profi géppel, profi szakember készíti.