Napi Online
Egyre sikeresebb a Sicontact
Három éve egyre sikeresebb céget vezet Csiszér Béla, a 2003-ban alapított, vezető IT-biztonsági szoftvergyártók magyarországi képviselőjeként működő Sicontact Kft. ügyvezetője. Emellett rengeteg energiát fordít több más területre is. Rendkívül fontos számára a tudományos mélységű ismeretszerzés, az egyetemi előadások színvonalas megtartása és gitárja, amin a legszívesebben esténként játszik.
- Mi értelme PhD-képzésben részt venni, amely tudományos-egyetemi karrierre készíti fel az embert, ha egy gyorsan fejlődő céget vezet valaki, és fordítva: minek menedzserkedni, ha valaki "szellemi munkásnak" készül?
- Egészen röviden azt válaszolhatom erre, hogy széles az érdeklődési köröm. A PhD-képzésben való részvételt élvezem, szeretem és mellesleg segít a cégvezetésben is. E két dolog mellett legalább ilyen fontos számomra, hogy minél többet gitározzak, minél jobb legyek ebben is.
- Hogyan segítenek a vállalata irányításában a "tudósképzésben" tanultak?
- Egy ideig tanársegédként dolgoztam a Műszaki Egyetemen, és eközben megismertem a szervezetek mikrovilágát. Ennek egyik legérdekesebb része az volt, hogy betekinthettem a munkatársak, vezetők hatalmi harcaiba, abba, amit az Egyesült Államok szervezetelméleti szakirodalmában "munkahelyi politika" néven emlegetnek - megismerni azonban ezt a jelenséget csak a gyakorlatban lehet igazán -, de persze emellett azt is láttam, hogyan látja el funkcióit egy munkaszervezet.
A másik fontos segítség, amit a PhD-oktatás nyújt, az az, hogy megtanultam utánanézni a dolgoknak, komplex módon feldolgozni egy-egy problémát, előadást tartani, cikket írni adott témában, illetve betekintést nyertem a marketing világába is. Ehhez persze az MBA-képzés is nagyban hozzájárult, de az, hogy a cég vezetésével párhuzamosan még mindig "iskolába járok", segít szinten tartani ezeket a vállalatirányításhoz fontos készségeket.
- Ezek szerint ön az a fajta menedzser, aki ért a szakmához is, meg a vezetéshez is?
- Előbb váltam informatikussá és csak azt követően üzletemberré. Cégem, a Sicontact Kft. profilja a vírusvédelem, ám míg ez a vállalkozás csak három éves, engem szakmai szempontból már sokkal régebben érdekelnek a számítógépes vírusok. Ennek kapcsán megtanultam, hogyan működnek, így a kezdetekkor én fordítottam magyarra fő termékünket, a NOD32-t. Ma is napi kapcsolatban vagyok a NOD32-t gyártó ESET fejlesztőivel, sőt, kutatom is a vírusokat, így tisztában vagyok azzal, hogy mi van a folyamatosan megjelenő technológiai újítások mögött. Eközben persze értenem kell a dolog piaci oldalához is, azaz egyfajta hidat kell képeznem a vírusoktól mentes informatikai rendszert akaró laikusok, a nekik a termékeket kínáló üzletkötők, marketingesek és a technológia szakértői között.
- Mióta érdeklődik az informatika iránt?
- Édesapám villamosmérnök, vele gyerekkoromban sokat beszélgettünk a szakmájával kapcsolatos dolgokról. Ez persze önmagában talán kevés lett volna ahhoz, hogy éppen az informatika kezdjen el érdekelni, de harmadikos általános iskolás koromban kaptam Németországból egy ZX81-es komputert. Ezen kezdtem el ismerkedni a számítástechnikával (később volt egy ZX Spectrumom is), mégpedig mindjárt a komolyabb alkalmazási lehetőségekkel, hiszen a számítógépes játékok sosem érdekeltek igazán.
Elvégeztem életem egyetlen informatikai tanfolyamát, egy TIT-tanfolyamot, amelyen a klasszikus Junoszt tévék segítségével tanultunk. A mérnöki pálya mellett tulajdonképpen középiskolás koromban döntöttem. Akkoriban a biológia legalább annyira érdekelt, mint a matematika, de választanom kellett a két fakultáció között, és a matekra szavaztam. Ez alapozta meg aztán azt is, hogy később milyen egyetemre jelentkeztem.
- Hogyan jött be a képbe a vállalkozás?
- Ebben részben megint édesapám a "ludas", az ő vállalkozását egyre jobban megismerve döntöttem úgy, hogy nem szeretnék beosztottként dolgozni. Ez persze önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy céget alapítsak, az MBA-képzés azonban fontos lökést adott. Megtanultam, hogy nem kell megijedni attól, hogy az ember beindítson egy vállalkozást. További lényeges körülmény, hogy - véletlenül, munkakeresés közben rábukkanva a lehetőségre - néhány hónapot dolgoztam a Virusbusternél. Akkor kezdett kikristályosodni bennem, hogy egy ilyen vállalkozást én is el tudnék vezetni. Végül az is nagyon fontos volt, hogy a szoftverüzlet nem igényelt indulótőkét, tehát belevághattam pusztán a számítógépes vírusok iránti érdeklődésem, a róluk megszerzett tudásom alapján.
- Mi volt az első lépés?
- Ahogy tanulmányoztam, kipróbáltam a víruskeresőket, -irtókat, rátaláltam a NOD32-re, amelyről az első pillanatban az volt a véleményem, hogy az egyik legjobb termék a piacon, gyorsaságban pedig gyakorlatilag verhetetlen. Emellett az is kiderült, hogy fejlesztőjének, az ESET Software-nek nincs magyarországi képviselete, úgyhogy fogtam magam és írtam egy e-mailt a cégnek, amelyben ajánlatot tettem a szoftver magyarországi piaci bevezetésére.
Ezt követően kihívtak a szlovákiai képviseletükhöz, ahol alaposan kifaggattak, és meggyőződtek arról, hogy jók mind a technikai, mind piaci ismereteim, így kötöttek velem egy egyéves szerződést. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, és ma már az ESET Software kizárólagos képviselői vagyunk Magyarországon. A gyors növekedésben a jó termék mellett szerepet játszott az, amit már említettem: a szoftverek forgalmazása nem igényel raktárkészletet, üzemberuházást. Az idei évre már 600-700 millió forintos árbevételt tervezünk.
- Végül is próba-szerencse alapon vágott bele az üzletbe?
- Részben igen, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni a megfelelő termék kiválasztásának fontosságát. Az általunk forgalmazott szoftverek a saját területükön kiváló jellemzőkkel bírnak. Ehhez járult hozzá az, hogy alaposan ismertem a szakterületet, amelyben vállalkozni kezdtem. Rengeteget olvastam róla, úgyhogy bár vírust vagy vírusölő programot nem tudnék írni, mert nem értek a gépi kódú programozáshoz, mégis értem a dolog működését, és már-már szórakoztatónak tartom a kétféle programfajta közötti harcot, amelynek bonyolultságát a sakkhoz hasonlítanám. A témában egyébként talán a legjobb könyvet egy magyar szerző, Szőr Péter írta.
- A PhD-zés és a cégvezetés is egész embert kíván. Hogyan osztja meg az energiáit e kettő között?
- Eleinte napi 16 órákat dolgoztam, ám szerencsére mostanra kialakult a cégnél egy jó csapat, amely átveszi a munka nagyobb részét. Így én ma már inkább a stratégiai irányvonal meghatározásával foglalkozom. Egyébként nem rendkívüli dolog, hogy valaki kutatói munka végzése mellett vállalkozást irányít. Anyacégünk, az ESET Software vezetője fizikus, akit 1995-ben Nobel-díjra jelöltek a szobahőmérsékleten való szupravezetés témakörében végzett munkásságáért. E témával azóta is foglalkozik - megjegyzem: egy-két éven belül áttörést ígér e területen... Mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy őt sem a pénz motiválja, ahogy engem sem.
- Hosszabb távon vajon melyik énje lesz az erősebb?
- Nem akarom eladni a vállalkozást, de nem akarok lemondani arról sem, hogy szakmai-elméleti problémákkal foglalkozzam. Szeretem továbbadni azt a tudást, amelyet megszereztem - nemrégiben például a Műegyetem német nyelvű képzésének keretében tartottam előadást a vírusokról -, de azért nem szeretnék egyetemi oktató lenni. Az a vágyam, hogy nagyon-nagyon jó műkedvelő gitárossá váljak - ebben segít, hogy Magyarország egyik legjobb gitárművészétől, Szekeres Tamástól tanulhatok.
- Ez a reneszánsz ember életmódmintája, nem? Aki nem válik a munkamegosztás rabjává, hanem készségeinek, késztetéseinek él, és igyekszik a legjobbat kihozni ezekből, magából.
- Nézze, még csak harmincéves vagyok. Éppen hogy kipróbáltam magam néhány dologban, nem akarom elkötelezni magam semmi mellett. Különösen nem egy olyan gyorsan változó világban, amilyenben élünk. Ha valaki tíz évvel ezelőtt tanulmányt írt volna az internet jövőjéről, valószínűleg nem említett volna meg benne a Google-nak megfelelő technológiát, napjainkra azonban ez a cég egyike lett a meghatározó vállalkozásoknak. Egyelőre sem külső okok, sem belső indíttatások nem késztetnek arra, hogy feláldozzam bármelyik szenvedélyemet, érdeklődési körömet.
- Mi értelme PhD-képzésben részt venni, amely tudományos-egyetemi karrierre készíti fel az embert, ha egy gyorsan fejlődő céget vezet valaki, és fordítva: minek menedzserkedni, ha valaki "szellemi munkásnak" készül?
- Egészen röviden azt válaszolhatom erre, hogy széles az érdeklődési köröm. A PhD-képzésben való részvételt élvezem, szeretem és mellesleg segít a cégvezetésben is. E két dolog mellett legalább ilyen fontos számomra, hogy minél többet gitározzak, minél jobb legyek ebben is.
- Hogyan segítenek a vállalata irányításában a "tudósképzésben" tanultak?
- Egy ideig tanársegédként dolgoztam a Műszaki Egyetemen, és eközben megismertem a szervezetek mikrovilágát. Ennek egyik legérdekesebb része az volt, hogy betekinthettem a munkatársak, vezetők hatalmi harcaiba, abba, amit az Egyesült Államok szervezetelméleti szakirodalmában "munkahelyi politika" néven emlegetnek - megismerni azonban ezt a jelenséget csak a gyakorlatban lehet igazán -, de persze emellett azt is láttam, hogyan látja el funkcióit egy munkaszervezet.
A másik fontos segítség, amit a PhD-oktatás nyújt, az az, hogy megtanultam utánanézni a dolgoknak, komplex módon feldolgozni egy-egy problémát, előadást tartani, cikket írni adott témában, illetve betekintést nyertem a marketing világába is. Ehhez persze az MBA-képzés is nagyban hozzájárult, de az, hogy a cég vezetésével párhuzamosan még mindig "iskolába járok", segít szinten tartani ezeket a vállalatirányításhoz fontos készségeket.
- Ezek szerint ön az a fajta menedzser, aki ért a szakmához is, meg a vezetéshez is?
- Előbb váltam informatikussá és csak azt követően üzletemberré. Cégem, a Sicontact Kft. profilja a vírusvédelem, ám míg ez a vállalkozás csak három éves, engem szakmai szempontból már sokkal régebben érdekelnek a számítógépes vírusok. Ennek kapcsán megtanultam, hogyan működnek, így a kezdetekkor én fordítottam magyarra fő termékünket, a NOD32-t. Ma is napi kapcsolatban vagyok a NOD32-t gyártó ESET fejlesztőivel, sőt, kutatom is a vírusokat, így tisztában vagyok azzal, hogy mi van a folyamatosan megjelenő technológiai újítások mögött. Eközben persze értenem kell a dolog piaci oldalához is, azaz egyfajta hidat kell képeznem a vírusoktól mentes informatikai rendszert akaró laikusok, a nekik a termékeket kínáló üzletkötők, marketingesek és a technológia szakértői között.
- Mióta érdeklődik az informatika iránt?
- Édesapám villamosmérnök, vele gyerekkoromban sokat beszélgettünk a szakmájával kapcsolatos dolgokról. Ez persze önmagában talán kevés lett volna ahhoz, hogy éppen az informatika kezdjen el érdekelni, de harmadikos általános iskolás koromban kaptam Németországból egy ZX81-es komputert. Ezen kezdtem el ismerkedni a számítástechnikával (később volt egy ZX Spectrumom is), mégpedig mindjárt a komolyabb alkalmazási lehetőségekkel, hiszen a számítógépes játékok sosem érdekeltek igazán.
Elvégeztem életem egyetlen informatikai tanfolyamát, egy TIT-tanfolyamot, amelyen a klasszikus Junoszt tévék segítségével tanultunk. A mérnöki pálya mellett tulajdonképpen középiskolás koromban döntöttem. Akkoriban a biológia legalább annyira érdekelt, mint a matematika, de választanom kellett a két fakultáció között, és a matekra szavaztam. Ez alapozta meg aztán azt is, hogy később milyen egyetemre jelentkeztem.
- Hogyan jött be a képbe a vállalkozás?
- Ebben részben megint édesapám a "ludas", az ő vállalkozását egyre jobban megismerve döntöttem úgy, hogy nem szeretnék beosztottként dolgozni. Ez persze önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy céget alapítsak, az MBA-képzés azonban fontos lökést adott. Megtanultam, hogy nem kell megijedni attól, hogy az ember beindítson egy vállalkozást. További lényeges körülmény, hogy - véletlenül, munkakeresés közben rábukkanva a lehetőségre - néhány hónapot dolgoztam a Virusbusternél. Akkor kezdett kikristályosodni bennem, hogy egy ilyen vállalkozást én is el tudnék vezetni. Végül az is nagyon fontos volt, hogy a szoftverüzlet nem igényelt indulótőkét, tehát belevághattam pusztán a számítógépes vírusok iránti érdeklődésem, a róluk megszerzett tudásom alapján.
- Mi volt az első lépés?
- Ahogy tanulmányoztam, kipróbáltam a víruskeresőket, -irtókat, rátaláltam a NOD32-re, amelyről az első pillanatban az volt a véleményem, hogy az egyik legjobb termék a piacon, gyorsaságban pedig gyakorlatilag verhetetlen. Emellett az is kiderült, hogy fejlesztőjének, az ESET Software-nek nincs magyarországi képviselete, úgyhogy fogtam magam és írtam egy e-mailt a cégnek, amelyben ajánlatot tettem a szoftver magyarországi piaci bevezetésére.
Ezt követően kihívtak a szlovákiai képviseletükhöz, ahol alaposan kifaggattak, és meggyőződtek arról, hogy jók mind a technikai, mind piaci ismereteim, így kötöttek velem egy egyéves szerződést. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, és ma már az ESET Software kizárólagos képviselői vagyunk Magyarországon. A gyors növekedésben a jó termék mellett szerepet játszott az, amit már említettem: a szoftverek forgalmazása nem igényel raktárkészletet, üzemberuházást. Az idei évre már 600-700 millió forintos árbevételt tervezünk.
- Végül is próba-szerencse alapon vágott bele az üzletbe?
- Részben igen, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni a megfelelő termék kiválasztásának fontosságát. Az általunk forgalmazott szoftverek a saját területükön kiváló jellemzőkkel bírnak. Ehhez járult hozzá az, hogy alaposan ismertem a szakterületet, amelyben vállalkozni kezdtem. Rengeteget olvastam róla, úgyhogy bár vírust vagy vírusölő programot nem tudnék írni, mert nem értek a gépi kódú programozáshoz, mégis értem a dolog működését, és már-már szórakoztatónak tartom a kétféle programfajta közötti harcot, amelynek bonyolultságát a sakkhoz hasonlítanám. A témában egyébként talán a legjobb könyvet egy magyar szerző, Szőr Péter írta.
- A PhD-zés és a cégvezetés is egész embert kíván. Hogyan osztja meg az energiáit e kettő között?
- Eleinte napi 16 órákat dolgoztam, ám szerencsére mostanra kialakult a cégnél egy jó csapat, amely átveszi a munka nagyobb részét. Így én ma már inkább a stratégiai irányvonal meghatározásával foglalkozom. Egyébként nem rendkívüli dolog, hogy valaki kutatói munka végzése mellett vállalkozást irányít. Anyacégünk, az ESET Software vezetője fizikus, akit 1995-ben Nobel-díjra jelöltek a szobahőmérsékleten való szupravezetés témakörében végzett munkásságáért. E témával azóta is foglalkozik - megjegyzem: egy-két éven belül áttörést ígér e területen... Mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy őt sem a pénz motiválja, ahogy engem sem.
- Hosszabb távon vajon melyik énje lesz az erősebb?
- Nem akarom eladni a vállalkozást, de nem akarok lemondani arról sem, hogy szakmai-elméleti problémákkal foglalkozzam. Szeretem továbbadni azt a tudást, amelyet megszereztem - nemrégiben például a Műegyetem német nyelvű képzésének keretében tartottam előadást a vírusokról -, de azért nem szeretnék egyetemi oktató lenni. Az a vágyam, hogy nagyon-nagyon jó műkedvelő gitárossá váljak - ebben segít, hogy Magyarország egyik legjobb gitárművészétől, Szekeres Tamástól tanulhatok.
- Ez a reneszánsz ember életmódmintája, nem? Aki nem válik a munkamegosztás rabjává, hanem készségeinek, késztetéseinek él, és igyekszik a legjobbat kihozni ezekből, magából.
- Nézze, még csak harmincéves vagyok. Éppen hogy kipróbáltam magam néhány dologban, nem akarom elkötelezni magam semmi mellett. Különösen nem egy olyan gyorsan változó világban, amilyenben élünk. Ha valaki tíz évvel ezelőtt tanulmányt írt volna az internet jövőjéről, valószínűleg nem említett volna meg benne a Google-nak megfelelő technológiát, napjainkra azonban ez a cég egyike lett a meghatározó vállalkozásoknak. Egyelőre sem külső okok, sem belső indíttatások nem késztetnek arra, hogy feláldozzam bármelyik szenvedélyemet, érdeklődési körömet.