Nemrégiben Kovács Kálmán válaszolt néhány aktuális kérdésünkre, ami az informatikát és hazánkat közösen érinti, s joggal érezhetjük, hogy a ködös válaszok mögött maradtak még üres foltok. A kiegészítésben és a kimaradt témák feldolgozásában a parlament örökös hozzászólója, Pettkó András (MDF) volt segítségünkre, aki egy hosszas interjú keretében osztotta meg véleményét az IHM munkájáról, a hazai IT-folyamatokról és nagyjából körvonalazta, hogy hogyan csinálná a másik oldal. Ez utóbbiba szakmai lap lévén nem ástunk túl mélyre magunkat.

SG.hu: Visszanyúlva a kezdetekhez, miért jöttek létre informatikai piacot/életet szabályozni és befolyásolni akaró szervezetek politikai színtereken?

P.A.: Az MDF informatikai kollégiuma már 2002-es tervezetében - ami egy választási program volt - is fontosnak tartotta a jövő minisztériumának felállítását, ezért is üdvözöltük az informatikai minisztérium megalakítását. Mi kis létszámú, de hatékony működésű hivatalban gondolkodtunk. Terveink szerint ennek a minisztériumnak két ciklusra, azaz 8 évre kellett volna létrejönni, hiszen körülbelül Magyarországnak 6-8 évre lett volna szükség, hogy utolérjük az európai uniós és a környező országokat az IT-szektorban való lemaradásunk okán. Nagyon nagy szakmai hibának tartottam azt, hogy a létrejött minisztérium nem kapott meg minden feladatot, hanem azok jelentős része a Miniszterelnöki Hivatalban maradt.

SG.hu: Hogyan érti a lemaradottságot, hiszen láthatóan nem minden területre igaz ez az állítás? Mi miatt volt igazán szükség erre a szervezetre?

P.A.: Magyarországon úgy gondolom, hogy az internet területén voltunk nagyon lemaradva. Akkoriban a modemesek voltak túlnyomó többségben és a széles sávú kapcsolatból nagyon kevés volt. Ám az is szakmai kérdés, hogy mit jelent az, hogy széles sávú internet, mikortól számít valami széles sávnak? Ez a fogalom sehol sincs definiálva. Ha az ember beszélget szakemberekkel, netpolgárokkal, akik kihasználnák az információs társadalom előnyeit mint a távmunka, elektronikus közigazgatás, akkor azt tapasztalja, hogy csupán az történt, hogy a legtöbben áttértek a modemes internetről a széles sávúra.

SG.hu: Internethasználónak hívná azokat, akik a mobiltelefonjukon 3G-znek?

P.A.: Erre határozott igen a válaszom. A mobiltelefont is egy olyan technikai eszköznek tartom, amit a XXI. században használni kell. Ha a statisztikai számok nem csalnak, akkor több mint 8 millió ember zsebében lapul egy mobiltelefon, van akiében kettő is és napi rendszerességgel 5 millióan használnak mobiltelefont.


SG.hu: Ugyanakkor nyilván más típusú tartalmakat ér el egy mobilos, mint egy asztali gép, vagy akár egy settop-box előtt ülő felhasználó.

P.A.: Nem, megmondom mit gondolok én. Az elektronikus aláírás elterjesztésének érdekében én úgy hiszem, hogy mivel ez egy csipkártyás rendszer és a mobiltelefónia is egy csipkártyás rendszer, jelentős lépést tudnánk tenni ennek elterjesztése érdekében a mostani törvényi szabályozás minimális változtatásával. Módosítva az elektronikus aláírásról szóló törvényt, a kormányzatnak a három nagy mobilszolgáltatóval együtt kellene kidolgoznia egy olyan rendszert, ami a mobil elektronikus aláírás elterjesztését is elősegítené.

Az előbb azt mondtam, hogy 5 millió ember van, aki naponta használja a mobiltelefonját - ha ennek csak 10%-át, azaz 500 ezer embert rá tudnánk venni, hogy legyen mobilon keresztül elektronikus aláírása, akkor a mai néhány ezer embernyi mennyiség, akinek ma van elektronikus aláírása, nagyságrendekkel megnövekedne. És hogy ez nem egy álom, azt bizonyítja egy nemrégiben megjelent újságcikk, ami szerint több magyar cég nyert koreában pályázatot ennek a mobil elektronikus aláírás elterjesztésének érdekében.

Visszatérve az eredeti kérdésre, az IHM-nek éppen ezért kellett volna létrejönnie, hogy felkarolja ezeket a kezdeményezéseket, ötleteket és a magyar cégek Magyarországon gyártott technológiával meg tudjanak jelenni a világ számos pontján. Szintén hibának látom, hogy azok a magyar cégek, akik ezt megcsinálták, azért nem rendelkezhetnek hazai referenciával, mert jelen pillanatban ezt nem teszi lehetővé a törvényi szabályozás.

SG.hu: Az IHM immáron több mint három éve működik. Szakpolitikusként mit lát a munkájukból, eredményeikből sikernek, hol vannak lemaradások, illetve mit lehetne teljes kudarcként minősíteni?

P.A.: Azt jó dolognak tartom, hogy lezajlott a modemes felhasználók áttérése széles sávra, viszont azt gondolom, hogy 2003 januárja óta van olyan lehetőség hazánkban, hogy a munkáltatók előfizethetnek internetre a munkavállalónak, de amikor a bértárgyalások folynak, erről sosem lehet hallani. Ha havi szinten adok a dolgozónak bruttó 6000 Ft emelést, akkor annak a teljes költsége a munkavállaló részéről 120 000 Ft, a nettó pedig - amit a dolgozó kap - kb. 40 000 Ft. Ebből viszont a dolgozó éves internet-előfizetését ki lehetne fizetni, ami pedig adómentes lenne. Ez egy jó kezdeményezés volt a minisztérium részéről, de kampányt kellett volna indítani ennek érdekében, hogy a munkaadók ezt a lehetőséget érvényesítsék. Hiába a jó ötlet, ha senki nem tud róla. A minisztériumnak az ilyen fajta kezdeményezéseknek kellett volna a zászlóvivőjének lennie, de nem tette.

Mondok egy másik példát. Ennek a kormányzatnak mindenből kettő vagy három van. Külön van a kormányzati gerincháló, külön van az eMagyarország és külön hálózaton vannak a Teleházak. Két lehetőség kínálkozna. Az egyik, hogy kormányzati segítséggel minél több embernek legyen otthon internet elérése, vagy az, hogy az emberek mindenhol el tudjanak jutni azokra a helyekre, ahol igénybe vehetik ezeket a szolgáltatásokat. A nagyvárosokban alakult ki az, hogy otthon már szinte mindenkinek van internete... SG.hu: Ha jól tudom, akkor a háztartások 68%-ban 2005-ben számítógép sincs, nemhogy internet.

P.A.: Ez így van, de Budapest tekintetében ez már nem igaz. A kistelepülések tekintetében a postákat kellett volna felfejleszteni és informatikai központokká alakítani, mivel mindkettő állami feladat. A kispostákat kellett volna informatikai eszközökkel felszerelni, akár a teleházakat betelepíteni, vagy az eMagyarország pontokat nyomtatási lehetőségekkel felszerelni, ez viszont nem történt meg. A miniszter úr - bár nem dicsekszik vele gyakran - de maga sem cáfolta, hogy majdnem 500 olyan eMagyarország pont van, ahol még mindig nincs internetelérés. Ez leginkább a vicc kategóriába tartozik.

SG.hu: Ha már felmerült az előbb a két lehetőség, akkor vajon milyen szummáját írná a Sulinet programnak, mint az otthoni számítógépek számának állítólagos növekedésserkentő eszközének?

P.A.: Sajnos a Sulinet Expressz nem töltötte be azt a szerepet, amire gondoltak anno, mikor beindították. Egyértelmű, hogy nem nőtt drasztikusan az otthoni PC-ellátottság. Csupán annyi történt többségében, hogy az addigi számítógép-tulajdonosok lecserélték gépeiket állami támogatással modernebbekre. A hibák sorában pedig a következő, hogy az utolsó változtatás nyomán viszont csak komplett konfigurációkat lehet vásárolni. Nos, ez a nagycsaládosoknak lesz probléma, akinek nincs 120-150 ezer forintja egy új gépre, akár részletre sem, viszont van otthon neki egy gépe, amit negyedévente tudott fejleszteni egy kicsit. Ettől a lehetőségtől elzárja most őket a kormány. Azzal viszont egyetértek, hogy elhibázott lépés volt a digitális fényképezőgépek és jó néhány luxusdolog vásárlásának a lehetősége. Ezt mindenképp ki kellett emelni a rendszerből.

SG.hu: Tehát a Sulinet megbukott vagy igazságosabb lett? Milyen konstruktív megoldást lát erre? Ha a független méréseket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a Sulinet Expressz ideje alatt nem nőtt érdemben - legalábbis a normális piaci folyamatoktól elrugaszkodó mértékben - az egy főre jutó gépek száma, ami nincs arányban a több, mint 130 000 értékesített komplett géppel sem, a sok milliárdos értékben eladott alkatrészekkel meg főleg nem.

P.A.:Meg is bukott és igazságtalanabb is lett. A számítógépeknél látok még egy problémát, amire volt is egy javaslatom. Mégpedig ha valakinek van otthon egy számítógépe, aminek az értéke mondjuk 30 000 Ft, és a tulajdonos beviszi ezt, és egy az egyben kicseréli, fejleszti tovább. A boltok, ha bevennék a számítógépét akár 10 ezer forintért, akkor az történik, hogy a következő értékesítésnél erre a számítógépre újra kivetődik a 25%-os áfa. Pedig a digitális szakadék megszüntetésénél épp az lenne a cél, hogy azokat vonják be, akik nem feltétlenül internetezésre vásárolnak számítógépet, hanem csak szövegszerkesztésre stb., amire a kisebb tudású gépek is megfelelnek. Ha azt akarjuk, hogy ezekből a régi gépekből ne váljon elektronikus hulladék, ne porosodjon otthon a pincében, akkor az elsődleges értékesítés után a legkisebb, 5%-os áfát kellene kivetni erre a körre és itt tudnánk előre lépni.

A másik hasonló terület, hogy rengeteg önkormányzat, minisztérium, nagyobb vállalat selejtezi le kétévenként a számítógépeit. Lomtalanításkor látni, hogy bizonyos bankok előtt ott áll garmadában a sok leselejtezett gép, amik mennek a szemétbe. Az IHM-nek kellett volna egy olyan rendszert felállítani, ami ezeket a teljes mértékben működőképes és használható gépeket eljuttatja a hátrányos térségekben vagy hátrányos helyzetben élő embereknek. Ezeket az embereket, akik nem tudják megvásárolni az első számítógépüket, így lehetett volna integrálni a láncreakcióba, körforgásba, hiszen mindannyian elkezdtük valahol. Nekem például először volt egy ZX Spektrumom, aztán C64 és szépen haladtunk előre.

SG.hu: Ez így nagyon szépen hangzik, de véleményem szerint az az alapvető probléma ezzel a gondolatmenettel, hogy Magyarország nem olyan, mint mondjuk Svédország. Náluk kiraknak akár egy PIII-as gépet is, nálunk pedig a nagyfőnöktől kerül a kisfőnökhöz, majd a titkárnőhöz, aztán a raktárba és a műhelybe egy gép és mire valóban leselejtezik, addigra annyira elavult, hogy azon nem érhetőek el azok a szolgáltatások, ami miatt az embereknek érdemes lenne leülnie a számítógép elé.

P.A.: Az én információim szerint az egyik minisztérium több száz gépet dobott ki és nem csinált velük semmit. És olyan gépekről van szó, amiken a Windows 95 simán elfutott, szövegszerkesztővel, egyebekkel.

SG.hu: Épp ez az. A Windows 95 egy tíz éves konstrukció, nincs is hozzá már vírusvédelem, szoftveres támogatás sem, nemhogy internetezni nem lehet vele, de a legtöbb mai egyszerű program sem fut már rajta megfelelően.

P.A.: Az valóban nem, de elindulni el lehet vele, akár egy szövegszerkesztés, akár egy dolgozat elkészítéséhez teljesen megfelelő. És én azt látom, hogy még mindig van rengeteg ember, akinek el kell indulni. SG.hu: Mi a kerékkötője ennek az elindulásnak? Úgy tűnik, hogy nagyon sok ember van hazánkban, akinek lehetősége lenne elindulni, hiszen a széles sávú internet már csak 4-5000 Ft havonta, egy korszerű számítógépet pedig már 100 000 Ft-ért meg lehet vásárolni. A legtöbb családnak nyilván nincs mindenre pénze, de ő maga szelektál, hogy mire költ és az informatika sok társadalmi rétegben alacsony prioritást kap. Az átlagember hamarabb vesz ruhát, költ szórakozásra vagy vesz éppen autót hitelre ahelyett, hogy minimális megszorítások mellett informatikába invesztálna.

P.A.: A társadalom jelentős része nem érzékeli azt, hogy mire jó a számítógép, nem érzékelik azt, hogy ha rácsatlakoznak a világhálóra, akkor az mitől jó neki. Jó példa lehet mondjuk az amerikai könyvárusítási modell, ahol a megjelenés előtt felkerül néhány oldal a könyvből, ahol bele lehet olvasni és ha megtetszik, akkor ott meg is lehet venni és rendszerint az így beharangozott könyvek jóval nagyobb számban fogynak akár a normál boltok polcairól is. Ilyen példát lehetne sokat hozni, a számítógép és az internet olyan eszköz, amivel élni kell, hazánkban viszont nagyon sok az olyan ember, aki ezt nem úgy éli meg.

Azt gondolják, hogy van élet enélkül is. Nincs. Ahogy nincs élet a telefon nélkül - mindenkinek van mobiltelefonja. 15 évvel ezelőtt a bankkártyára is azt mondta mindenki, hogy mi a csodának az neki, ma már pedig akár 2-3 fajta bankkártyája is van. Jelenleg Magyarország a 25 év alattiak tekintetében 2%-kal meg is előzi az EU átlagot. Két korosztállyal van problémánk, a 25-60 és a 60 felettiekkel. A 60 év felettiek tekintetében 3-4% körül mozog a számítógépet használók aránya, míg az Unióban 12%.

SG.hu: Várjuk meg, amíg meghalnak az öregek?

P.A.: Nem. Vannak nagyon jó kezdeményezések, mint az Inforum civil szervezet éves rendezvénye, ahol unoka-nagyszülő informatikai vetélkedőt szervezik, amire évről évre egyre többen jelentkeznek. Néhány hete részt vettem ezen a vetélkedőn, ahol találkoztam ezekkel a nyugdíjasokkal, akik aznap együtt használták a számítógépet az unokáikkal.

SG.hu: Tisztán látszik, hogy igényteremtésre van szükség, de vajon a politikának van-e ereje, hogy hasson az emberekre? A politika feladata ez, vagy hagyjuk a versenyszférára, akinek egyébként is célja a piac növelése és különböző eszközökkel ezt el is tudja érni?


P.A.: Nem. A szakmának is és a politikának is kötelessége megteremteni ezt az újfajta gondolkodásmódot. Mondok egy példát. Amikor az ember megiszik otthon egy eldobható palackos üdítőitalt, akkor utána fogja és ma már az emberek nagy része összenyomja a palackot, külön raktározza, majd bedobja a szelektív hulladékgyűjtőbe. Az elektronikus hulladék tekintetében viszont ez még nem alakult ki, azt még kidobjuk az utcára. Ugyanez vonatkozik az informatikára.

SG.hu: Apropó elektronikus hulladék. Kovács Kálmán nem kívánt válaszolni erre a kérdésünkre, hárította egy másik minisztérium felé. Vajon miért? Nyilván nincs okunk dicsekedni.

P.A.: Budapest utcáin azalatt a hónap alatt, amikor lomtalanítási akció van, akkor számtalan elektronikus hulladék van, akár számítógépek, hűtők, mosógépek, tv-k. Ami a legnagyobb meglepetés, hogy egy német cég pedig szereti ezt összeszedni és újrahasznosításra Németországba szállítják ezt ki. Mivel EU-s kötelezettségünk is bizonyos százalékban újra feldolgozni, ezért úgy gondolom, hogy törvényben kellett volna szabályoznunk ezt a területet, de sajnos csak egy kormányrendeletre futotta. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy szép lassan az emberek maguktól is egyre többször külön fogják gyűjteni ezeket a hulladékokat. Nagy örömömre szolgál például, hogy itt az Országgyülésben, ahol a képviselők dolgoznak, ki van telepítve egy elemgyűjtő, ami minden héten megtelik, ami azt jelenti, hogy a képviselők, munkatársaik, itt dolgozók már tudatosan ide hozzák be a lemerült telepeket.

Viszont ez édeskevés. Mint beszéltünk róla, legalább 8 millió mobiltelefon van hazánkban, egy akkumulátor pedig átlagosan 2 évig jó, azaz évi 4 millió darab termelődik belőle. Évi 500 000, amit a három mobilszolgáltató begyűjt, azaz 3,5 millió kerül évente a kommunális hulladékba veszélyes anyag létére. Ez 150 köbméter, vagy ha egymás mellé raknánk, akkor Miskolctól Győrig tudnánk egymás mögé pakolni. Az emberek viszont szép lassan maguktól is rá fognak erre ébredni, ahogyan az egyetemisták is hamar hozzászoktak az informatikához és ma már mindenki interneten keresztül készíti el az órarendjét is. Magyarország egy olyan hely, ahol párhuzamosan kell csinálni a dolgokat. Míg a nagyvárosokban működik a fejlődés komolyabb segítség nélkül is, addig a kistérségekben ösztönző programokat kell beindítani.

SG.hu: Ilyen létezik is. Az IHM milliárdokat fordít kistérségi internet fejlesztésre és úgy tűnik működik is, mert a cégek pályáznak és valószínűleg nem remélnek óriási profitot, de mégis megoldják. Ha csak az ADSL-kapcsolat létesítésére alkalmas településeket nézem, akkor mára igen tipp-topp lista alakult ki a korábbi helyzethez képest.

P.A.: Igen, ezzel nem vitatkozom, ez teljesen jó irány, csak az a nem jó irány, hogy a különböző informatikai terek létrehozása nem valósult meg megfelelően. A Teleház program nem lett kiaknázva megfelelőképp. Nemrég jártam például Jásdon, ahol örömmel láttam, hogy az ottani Teleházba mennyien betértek, használták. SG.hu: Mi kell ahhoz, hogy Mari néni Jásdon bemenjen a Teleházba és ne csak gyerekek használják? Én is jártam több ilyen helyen és azt tapasztaltam, hogy délutánonként a srácok hálózatban ölik egymást - tegyük hozzá állami pénzből és jószerivel illegális kópiájú játékokkal. Mari néni viszont nem megy be megnézni a csokis süti receptjét, vagy a heti zöldségpiaci árakat.

P.A.: Úgy gondolom, hogy ha valaki játszani akar a számítógéppel, akkor azt tegye teljesen piaci alapokon nyugvó helyeken, míg azokat az embereket, akik mondjuk egy uniós pályázatot akarnak letölteni, segíteni kell. Ezeken a helyeken lehetne alkalmazni olyan embereket, akik segítenek ezeket megkeresni, kitölteni.

SG.hu: De Mari néni nem akar uniós pályázatot letölteni. Aki uniós pályázatokon akar részt venni, az előbb-utóbb úgyis internetközelbe kerül. Mari néni viszont nem megy be még a csokis süti receptjéért sem.

P.A.: Sajnos a kistelepüléseken nem megoldható, hogy mindenkinek legyen hozzáférése, éppen ezért van szükség a teleházakra. Ugyanakkor Mari néni majd elküldi az unokáját, hogy nézzen meg valamit az interneten. A feleségem édesanyja Soroksáron él és sokszor hívja fel a lányát, hogy meg szeretne valamit tudni. Megkeressük az interneten, kinyomtatva pedig eljut hozzá is. Ez már egy lépés, de valljuk be, bizonyos korosztály felett ez nehéz, idegenkednek a technikától. Viszont ha ebben a korosztályban elérnénk egy boomot, akkor az nagy előrelépés lenne az egész országnak.

Tudjuk, hogy a 40 év feletti munkavállalók nehezen találnak állást. Itt lehetne összekapcsolni a dolgokat és a távmunka programokat erősíteni. Magyarországon a távmunkáról nagyon sokat beszélünk, csak éppen elég keveset teszünk.

Vannak kiírva pályázatok, de kevesen veszik igénybe. A 45-62 évesek között pedig egy komolyabb eredménnyel megalapozhatnánk a későbbi 60 év felettiek informatikai bevonódását. A mostani 55 évesek 7 év múlva már 62 évesek lesznek, és ha most bekerülnek a körforgásba, akkor később is használni fogják a számítástechnikát.

SG.hu: Épp erre kérdeztem rá az előbb. Várjuk meg míg kihalnak a digitálisan írástudatlanok? A jelenlegi kormányzat szerint kb. 20 évre van szükség.

P.A.: Én ezt cáfolom, véleményem szerint ez 5-6 évbe telt volna hatékony munkavégzéssel, a folyamatoknak be kellett volna indulni. Ezért lett volna szükség két cikluson keresztül csupán az informatikai tárcára. 8 év alatt jelentős változásokat lehet elérni. Ugyan három év eltelt és beindultak a folyamatok, de borzasztóan lassú ütemben és ha mi kormányoznánk, akkor - anélkül, hogy elvinném a politika irányába beszélgetést - egy kisebb apparátus mellett jobban generálnánk ezeket a folyamatokat. Nemcsak a szakmai kérdésekben, hanem a hozzáállásban is fejleszteni kell a lakosságot. Akár abban is, hogy az nekem jó, ha nemcsak készpénzt viszek haza fizetésként, hanem ruhautalványt és internetet is.

SG.hu: Viszont az elmúlt években úgy tűnt, hogy a verseny húzza magával az infopiacot, a politika pedig lassítja azt. Erről biztosan nem csak egy kormány tehet, hol a hiba? Egy mobilszolgáltatónál milliárdok múlnak a termékéletciklusok betartásán, a generáció ugrásokon, ezért ők mindent megtesznek a fejlesztésért. Hasonlóképp, a nagy internetszolgáltatók is kampányolnak, hogy ne 400 ezer széles sávú előfizetés legyen, hanem 6-800 ezer. A politika hol marad?

P.A.: Ebben önnek teljesen igaza van. A törvénykezés mindig nagyon lassan működött. Jó példa akár a kábelszolgáltatókra vonatkozó 1/6-os törvény is. Gyorsításra van szükség, de a 20 évet akkor is vitatom. 5-6 év kell mindössze, de ott dinamikus fejlődést kell generálni. Nyilván jó lenne mindenkinek, mert idővel az egész országnak bevételei és előnyei is származhatnak majd.

Ezeken a témákon túl hosszú percekig tartó beszélgetés közben megvitattuk még, hogy mi a véleménye a politikának az IT-szektorról általában, de itt már lényeges információ és vélemény nem hangzott el. Megtudtam viszont, hogy a legtöbb szexoldalt óceánokon lévő hajókról lövik fel, illetve együtt dühöngtünk, hogy az állami szervek milyen lassan reagálnak akár az e-mailes megkeresésre is. Majd felvetődött a végső kérdés, hogy mi lesz az eÖnkormányzat sorsa, jövője. Pettkó András ezzel kapcsolatban is biztosan tesz majd lépéseket, aki figyelemmel kíséri a parlamenti közvetítéseket, akkor biztosan hallhat majd hamarosan figyelemfelkeltő felszólalásokat. Az Informatikai Bizottság harcosanként vagy más témában, de jelenlegi 144 indítványával és 488 felszólalásával remélhetőleg hat egy kevéssé a lassú gépezetre.