Orosz Miklós
Sony Cyber-shot W7 ismertető
|
Design, ergonómia
A megszokott Sony design elemek sorával találkozhatunk. Az exponáló gomb az üzemmód tárcsa közepén bujkál, az LCD kereső 2,5 colos (115 ezer pixel), az optikán pedig szegény, megboldogult Carl Zeiss neve szerepel (amitől talán naponta kétszer zaklatottan megfordul a sírjában). Semmi különleges, kimagasló vagy katasztrofális nincs a gép külsejében és felépítésében. A súlya (kb. 250 gramm akkumulátorokkal) elárulja, hogy nem műanyag masináról van szó, ez ugyanis nagy százalékban fém játékszer. Ez persze nem sokat segít a csőbe húzott vásárlón, de megint csak egy pont ide, ha a szomszéd épp egy műanyag gépet birtokol.
Sajnos ehhez a típushoz nem gyári tartozék a tok, viszont a megszokott Sony Stamina akkumulátorok töltővel együtt megtalálhatók a dobozban (egy csuklópánt, egy A/V kábel, egy USB kábel, szoftver és dokumentáció társaságában). Furcsa, hogy a vaku pontosan az objektív középvonala fölött van (jó közel az optikához), az átnézeti kereső pedig a váz sarkán, ami fordítva még valamennyire logikus is lenne, de így egyszerűen átgondolatlan. A kezelőszervek igényesek, könnyen kezelhetőek.
Kezelés, használat
Ami elsőre feltűnt, az az igen pontatlan és kimondottan lassú zoom mechanika. Sebaj, gondoltam, majd az exponálás sebessége mindenért kárpótol, hisz a Sony gépek egy része (nagyjából e kategória környékén) messzeföldön híres a szinte azonnali képkészítésről. Nos, újabb csalódás várt. Az AF bizonytalan, fáradt, és átlagos beltéri fényviszonyok között van, hogy bőven egy másodpercet (nem vicc) kell várnunk a semmire, és csak utána készül el a fotó (értsd: miután beállította a fókuszt, hosszú ideig nem történik semmi). Az AF segédfény hálistennek itt is kitűnően teljesít, bár csak egy egyszerű narancs színű lámpáról van szó, de megfelelően erős a fénye, úgy 3-4 méterig hatékony.
A menü a szokásos Sony felépítésű, ez sem nevezhető felhasználóbarátnak, de meg lehet szokni. Érdekes, és szintén (legalábbis számomra) érthetetlen megoldás a P (programautomatika) és az M (manuális) üzemmód jelenléte A és T (rekesz- illetve záridő-előválasztás) üzemmódok nélkül. Manuális módban mindössze két rekeszérték közül választhatunk (ez természetesen az optikai zoom aktuális állásától függ), a záridőt pedig 30 másodperctől 1/1000 másodpercig állíthatjuk (az automatika szokás szerint 1/2000-et is be tud állítani). Maga az automatika egyébként kielégítően működik, az éjszakai felvételt szépen megoldotta a megfelelő motívumprogrammal, és egyéb körülmények között sem okozott csalódást.
Nagylátószögű és tele állásban készített képek
A gép optikai elemekkel bővíthető. Ehhez elsősorban egy WAD-WA adapterre van szükségünk, amire már 30 mm-es menetű kiegészítőket tekerhetünk. Mégsem bátorítanék erre senkit, mert egy ilyen gépnél minden plusz optikai elem jelentősen ront az amúgy sem túl jó képminőségen. Sony MemoryStick kártyával a 640 x 480-as felbontású videó 30 képkocka/másodperccel rögzíthető, kártya nélkül csak 16 kockát rögzíthetünk másodpercenként. Az optikai zoom nem működik videofelvétel alatt.
Makrózni egész jól lehet a géppel, ilyenkor (wide állásban) még a kép részletessége sem sokat bukik, és szintén a rövid fókusztáv miatt a mélységélesség is elég nagy ahhoz, hogy ne csak a nekünk pózoló hangya feje búbja legyen éles. Természetesen mindezért cserébe kisebb nagyítást kapunk.
Képminőség
Sajnos ezen a téren nem sok pozitív jellemzéssel tudok szolgálni. A már említett Zeiss név semmit nem jelent a Sony gépeknél. Sznoboknak biztos csapda, de semmi több. Háromszoros optikai zoomnál szétesik a kép, eltűnnek a részletek, ami valljuk be, nem túl szívderítő. Videónál akkora kockákkal találkozunk, mintha 320 x 240-ről lenne széthúzva a kép, ami azt jelenti, hogy akinek van videokamerája, vigye csak magával a nyaralásra, mert a W7 felvételei nem fognak túl sok örömet okozni a családnak. (A géppel készített videó letöltése, mérete 7 Mbyte)
A képszéleken jelentkező problémák illeszkednek az átlagba (vagyis semmi extra, csak a szokásos kromatikus aberráció és részletvesztés, mindez sokkal erősebb tele állásnál), azonban a 38 mm ekvivalens nagylátószög ellenére kicsit erősnek érzem a wide-ban tapasztalható hordótorzítást.
A zajszint szintén úgymond "a szokásos". Már alacsony érzékenységnél jelentkezik egyfajta szemcsésség, ISO200-tól pedig már zavaró a képzaj. Összességében az átlag alá helyezném a W7 képminőségét, és talán meglepő ilyet írni, de ennyit még egy átlagos Kodak is produkál harmad ennyi pénzért.
Összegzés
Sosem vártam sokat a Sony digitális termékektől, ennek ellenére többször is megesett, hogy igen kellemes csalódás ért velük kapcsolatban. A Cyber-shot W7 sajnos nem ezt az oldalt erősíti. Nem több, mint egy a sok túlmegapixelezett, túlezüstözött és túlárazott gép közül, amik eladásából kizárólag a forgalmazó és a gyártó profitál, a vásárló semmiképp. 90 000 forintért nem nevezhető okos döntésnek.
Előnyök, hátrányok
|
+ bővíthető + gyárilag csomagolt akku+töltő |
- gyenge képminőség - lassú működés - szegényes funkciókészlet |
A fényképezőgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
