Dojcsák Dániel
Miért választotta az Apple az Intelt?
Steve Jobs júniusi bejelentése megrázta az egész IT világot, arra viszont eddig nem érkezett válasz, hogy miért pont az Intelt választotta az Apple vezetője, hiszen a cég nem az egyetlen, x86 chipet gyártó vállalat.
Steve Jobs pár hónapja közölte, hogy 2006-tól a Power PC chipek helyett Intel processzorok muzsikálnak majd a Macintoshok belsejében. Az iparági szakértők legtöbbje a kérdéssel kapcsolatban kiemeli, az Apple legfőbb célja, hogy innovatív dizájnnal rukkoljon elő időről időre, az ilyen megjelenéshez pedig minél alacsonyabb áramfelvételű chipekre van szükség. Az elemzők szerint az IBM és a Freescale ezt már nem tudja megvalósítani a Power PC magokban, az AMD pedig még nem tökéletesített, így egyelőre maradt az Intel. A döntés tehát teljesen racionális volt, mentes minden szubjektivitástól.
Tény, hogy az Intel termékvonalában található a legteljesebb alacsony áramfelvételű termékvonall, melyet főként a mobil piac kiszolgálására készített. Másrészt az Intel hihetetlen méretű gyártókapacitása is meggyőző érv, hiszen akármi történjen, nem lesz gond a készletek utánpótlása, de persze jelenleg az Apple-nek nem is kell attól félnie, hogy a PC-piacon olyan eladásokra tesz szert, ami kifogna bármelyik chip gyártón is. Ez viszont még mindig nem magyarázat arra, hogy miért esett ki az AMD, hiszen ők azok, akik szupergyors processzorokat kínálnak, amik főként a játékosok és az ár/teljesítmény szempontot fontosnak tartók körében népszerűek.
Valószínűleg a fogyasztás volt a döntő
Gyakran több tízezer forint különbség is lehet egy AMD és egy Intel processzoros gép ára között. Az AMD chipek ezen tulajdonságát biztosan Steve Jobs is nagyra értékelte, viszont amellett már nem tudott elmenni, hogy amikor az útitervet és a termékskálát vizsgálta, számos tátongó lyukat látott. A legnagyobb hiba, hogy az AMD nem invesztált pénzt a fent említett alacsony és ultraalacsony fogyasztású processzorok fejlesztésébe, mint ahogyan az Intel tette a Pentium M esetében. Az AMD hiába a legkomolyabb és szinte egyetlen versenytársa az Intelnek, K+F kerete elég halvány az Intelhez képest. Ebből következően hogy versenyben maradjon, a fejlesztési pénzeket muszáj néhány területre koncentrálnia, így elhanyagolták azokat a piacokat, ahol eddig nem mutatkozott komoly bevételi lehetőség. Az Intel pedig méreténél fogva megengedhette, hogy foglalkozzon kevésbé profitábilis célokkal és végül ez is megtérült.
Az Apple a jövőben várhatóan az Intel új alacsony fogyasztású ikermagos chipjét fogja használni, ami jelenleg Yonah kódnéven fut. Ez a processzor 2006 első felében bukkanhat fel a PC piacon, és ugyan elsődlegesen notebookokba szánta a társaság, de az Apple várhatóan nemcsak PowerBookjaiban, hanem valószínűleg asztali Macintosh gépeiben is ezt az erőforrást fogja használni.
A legérdekesebb szempont, hogy az Intel és az AMD hosszú évek óta a teljesítménnyel licitál egymásra, az Apple döntésében pedig ez kis hangsúlyt kapott. A megahertzek háborúja - főleg az AMD részéről - már rég véget ért és a teljesítményé lett a főszerep, most pedig lehet, hogy a minél kisebb fogyasztású chipek képében a wattok csatájának korszaka köszöntött be.
Steve Jobs pár hónapja közölte, hogy 2006-tól a Power PC chipek helyett Intel processzorok muzsikálnak majd a Macintoshok belsejében. Az iparági szakértők legtöbbje a kérdéssel kapcsolatban kiemeli, az Apple legfőbb célja, hogy innovatív dizájnnal rukkoljon elő időről időre, az ilyen megjelenéshez pedig minél alacsonyabb áramfelvételű chipekre van szükség. Az elemzők szerint az IBM és a Freescale ezt már nem tudja megvalósítani a Power PC magokban, az AMD pedig még nem tökéletesített, így egyelőre maradt az Intel. A döntés tehát teljesen racionális volt, mentes minden szubjektivitástól.
Tény, hogy az Intel termékvonalában található a legteljesebb alacsony áramfelvételű termékvonall, melyet főként a mobil piac kiszolgálására készített. Másrészt az Intel hihetetlen méretű gyártókapacitása is meggyőző érv, hiszen akármi történjen, nem lesz gond a készletek utánpótlása, de persze jelenleg az Apple-nek nem is kell attól félnie, hogy a PC-piacon olyan eladásokra tesz szert, ami kifogna bármelyik chip gyártón is. Ez viszont még mindig nem magyarázat arra, hogy miért esett ki az AMD, hiszen ők azok, akik szupergyors processzorokat kínálnak, amik főként a játékosok és az ár/teljesítmény szempontot fontosnak tartók körében népszerűek.
Valószínűleg a fogyasztás volt a döntő
Gyakran több tízezer forint különbség is lehet egy AMD és egy Intel processzoros gép ára között. Az AMD chipek ezen tulajdonságát biztosan Steve Jobs is nagyra értékelte, viszont amellett már nem tudott elmenni, hogy amikor az útitervet és a termékskálát vizsgálta, számos tátongó lyukat látott. A legnagyobb hiba, hogy az AMD nem invesztált pénzt a fent említett alacsony és ultraalacsony fogyasztású processzorok fejlesztésébe, mint ahogyan az Intel tette a Pentium M esetében. Az AMD hiába a legkomolyabb és szinte egyetlen versenytársa az Intelnek, K+F kerete elég halvány az Intelhez képest. Ebből következően hogy versenyben maradjon, a fejlesztési pénzeket muszáj néhány területre koncentrálnia, így elhanyagolták azokat a piacokat, ahol eddig nem mutatkozott komoly bevételi lehetőség. Az Intel pedig méreténél fogva megengedhette, hogy foglalkozzon kevésbé profitábilis célokkal és végül ez is megtérült.
Az Apple a jövőben várhatóan az Intel új alacsony fogyasztású ikermagos chipjét fogja használni, ami jelenleg Yonah kódnéven fut. Ez a processzor 2006 első felében bukkanhat fel a PC piacon, és ugyan elsődlegesen notebookokba szánta a társaság, de az Apple várhatóan nemcsak PowerBookjaiban, hanem valószínűleg asztali Macintosh gépeiben is ezt az erőforrást fogja használni.
A legérdekesebb szempont, hogy az Intel és az AMD hosszú évek óta a teljesítménnyel licitál egymásra, az Apple döntésében pedig ez kis hangsúlyt kapott. A megahertzek háborúja - főleg az AMD részéről - már rég véget ért és a teljesítményé lett a főszerep, most pedig lehet, hogy a minél kisebb fogyasztású chipek képében a wattok csatájának korszaka köszöntött be.