Hiába van valakinek mobil készüléke, ha mégsem elérhető, máris magyarázkodni kell, és az ember szinte kívülállóvá válik.

"A családi és a munkahelyi környezetben egyre gyakoribb, hogy a mobiltelefonokat ellenőrzési célokra, mintegy "elektromos pórázként" használják fel." - állítja Günter Burkart, a Lüneburgi Egyetem professzora. Burkart a Handelsblatt nevű német gazdasági lapnak elmondta azt is, hogy a tapasztalok szerint a mindennapokban a mobil készüléküket használó személyek a nyilvánosság előtt hangosabban beszélnek, mint általában szoktak és a készülék csengőhangját is tovább hagyják megszólalni. Ez pedig - a többi ember felé - szintén a mobiltelefon-használat fontosságát hivatott jelezni.

A szakember arra a megállapításra jutott, hogy az ugyan elfogadott, ha például egy szülő a gyermekét avagy egy főnök a beosztottját nem tudja elérni a mobil készülékén, ám az illetőnek szinte minden esetben meg kell indokolnia, hogy a telefonja miért nem volt bekapcsolva. Günter Burkart szerint mindez azt jelenti, hogy vannak, akik afféle ellenőrzési eszközként tekintenek a mobil készülékekre. Az ellenőrzések miatt sokan megfontolják, hogy egyáltalán ki merjék-e kapcsolni a mobiltelefonjukat, mert félnek, hogy ebből konfliktus származhat. Így azonban számtalan esetben előfordul, hogy egy hívás kényelmetlen helyzetben (mosogatás, vécézés közben stb.) találja a hívott felet.

A mobiltelefon főként a fiatalok körében válik a mindennapok egyre fontosabb részévé, szinte már-már státusszimbólummá. Amennyiben egy fiatalnak nincs mobil készüléke (vagy van, de nem elérhető), szinte automatikusan kívülállóvá válik. Érdekes a helyzet, amikor a vezető beosztásban lévők vagy a szülők nem elérhetőek. Az ő "mulasztásuk" kisebb "vétségnek" számít. Ráadásul egy cégvezető esetében, ha nem is kapcsolható, még mindig ott van a hívások szűrőjeként funkcionáló titkárnő.