[e-kereskedelem] Az internet közös jószágunk, ám hasonló tragédia elé néz, mint amelyet Garret Hardin 1968-ban vázolt fel ékesszóló esszéjében, a Science magazinban. Lássuk Hardin példáját, és az általa ihletett gondolatokat a spam elleni küzdelmet illetően!

Hardin egy mezőgazdasági szövetkezetet mutat be, melyet egy 10 gazdaságból álló közösség alkot. A 10 farmer mindegyike 10 tehenet tart a közösség földterületén, ahol a fű minden szempontból tökéletesen megfelel a tehenek szükségleteinek. Valamennyi farmer egyenlő mértékben profitál az ebben a formában működő gazdaságból, míg egy napon az egyik farmer plusz egy tehenet visz a fűre. Mivel a legelő mérete behatárolt, a közösségnek nem származik haszna a tizenegyedik tehénből, sőt, az összes többi tehén egy kicsit soványabbá válik a jövevény miatt. Az első farmer példáját a többiek is követik, egyre több tehenet legeltetve a réten. Mindez addig folytatódik, amíg a földterület használhatatlanná válik.

A legelőt elpusztító tehénkékhez hasonlóan a spam is a digitális közjó tragédiáját jelentik. A közösség a maga egészében semmiféle hasznot nem lát annak a közösségi tagnak a tevékenységéből, aki e-mailcímek millióira küldi el hirdetését. A tevékenység által generált kereskedelmi forgalom jelentéktelen ahhoz az időhöz és sávszélességhez képest, mely a spam miatt vész el. A kéretlen leveleket küldő személy azonban jól jár, s ezt látva, többek is követik a példáját. Így jutunk a legelőt tönkretevő tehenek esetéhez, mely az e-mail forgalom felét kitevő, illetve a sávszélesség ugyancsak felét használó spam formájában mutatkozik meg - vagyis nélkülük minden kétszer olyan gyors lehetne az interneten).

Hardin két tanácsot is adott a helyzet megoldására: elsőként azt hangsúlyozta, felesleges arra várni, hogy a helyzet magától javulni kezd. Másodsorban a kölcsönösen elfogadott és ugyancsak kölcsönösen korlátozó megoldások keresését javasolja Hardin. A spam problémájának megoldását illetően főleg a törvény erejének bevetése merül fel. Ez a lehetőség nyújt ugyan kölcsönös korlátozást, ám a kölcsönösség mértéke nem megfelelő. A spamk életképessége a net két tulajdonságának köszönhető: az internet bárki számára nyitva áll, valamint ingyenes. A nyitottság révén bárki, név nélkül is hozzáférhet, míg az ingyenesség az e-mailek millióinak költség nélküli célba juttatását jelenti. A levélküldés fizetőssé tételével a spam tömegétől szinte azonnal megszabadulhatnánk.

Úgy tűnik, a digitális közösség jövője az internet alapjainak újragondolásán múlik. Mi lenne, ha a jelenleg ingyenes adatforgalomért fizetni kellene? A változtatás drasztikusan hangzik, noha nem kell, hogy az legyen. Az elgondolás szerint a szolgáltatást igénybe vévő fél és a szolgáltató fél között "mikrofizettetéseket" lehetne bevezetni. Ha minden e-mail elküldése 1 Ft-ba kerülne, ám számlánk minden postaládánkba kerülő e-mail után 1 Ft-tal gyarapodna, költségeink nem változnának jelentősen. A közösség legtöbb tagja számára a megoldás "nullszaldós" lenne, ám a spamet tömegével küldő személyek számára ijesztő méreteket öltene egy-egy kampány költsége.

Fontos felismerni, hogy a spam többet jelent egyszerű bosszantó jelenségnél. A kéretlen levelek egyre növekvő száma folytonosan emelkedő adót ró a közösség tagjaira, csökkentve a kapacitást, illetve tönkretéve a médiumot. A növekvő digitális veszélyforrások - vírusok, támadások, visszaélések - szintén nagyban függenek a spamtől. A "mikrofizettetés" mint megoldás nem szűntetné meg ezek felbukkanásának lehetőségét, ám a széles körben való terjesztés óriási költségeket róna a feladókra. Az információ által uralt korszak hatalmas ígéretének beváltásához elengedhetetlen a változtatás. Ha sikerrel járunk, később úgy tekinthetünk vissza a jelenlegi spam-járványra, mint valamely hasznos lépés elősegítőjére.