Spencer
Prescott: relatíve kis teljesítmény és nagy fogyasztás
Az Intel újgenerációs Pentium 4 processzora, a Prescott többszöri késést követően hétfőn végre bemutatkozott, ám teszteredményeitől korántsem ájult el a szakma.
Az első sebességtesztek azt mutatják, hogy a Prescott magos processzorok valamivel kisebb teljesítményre képesek, mint az azonos frekvenciájú korábbi Northwood magos chipek, és sebességük általánosságban véve elmarad a konkurens AMD-féle Athlon 64 processzorokétól.
Sokakat egyébként nem ért meglepetésként, hogy az újgenerációs Pentium 4 szerényebben teljesít, mint közvetlen elődje, ugyanis az elmúlt években már hozzá lehetett szokni ahhoz, hogy azonos frekvenciájú Intel processzorok közül a frissen debütált verziók valamivel kisebb teljesítményűek. Jelen esetben konkrétan arról van szó, hogy az Intel minden áron a működési frekvenciát szeretné növelni, ennek érdekében pedig feláldoz némi teljesítményt. Új processzor vásárlásakor a legtöbb felhasználó semmi mást nem néz, mint hogy a kiszemelt processzor mekkora frekvenciával rendelkezik, vagyis e tekintetben érthető a chipgyártó döntése.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az Intel jelentős mértékben meghosszabbította a Prescott futószalagját, mely ily módon már harmincegy szakaszú. A hosszabb futószalag a korábbiaknál magasabb frekvencia elérést teszi lehetővé, viszont hátrányosan befolyásolja a processzor teljesítményét. Magyarul az első körben debütált Prescott processzorok még a korábbiaknál kétszer nagyobb, 1 MB méretű másodszintű gyorsítótár ellenére is gyengébben muzsikálnak, mint Northwood magos társaik, viszont míg a Northwood mag frekvenciáját már nem, addig a Prescottét jelentős mértékben lehet növelni.
Említésre méltó, hogy a most debütált új Pentium 4-es chipek fogyasztása és hőtermelése nagyobb, mint a korábbi Pentium 4-es modelleké. Konkrét példákat tekintve, egy átlagosnak nevezhető, Prescott alapú rendszer teljes terhelés mellett közel 250 W-ot fogyaszt, ezzel szemben egy Northwood, illetve Athlon 64 alapú rendszer fogyasztása 200 W, illetve 170 W körül alakul. A 3,2 GHz-es Prescott processzor fogyasztása egyébként meghaladja a 100 W-ot.
Az első sebességtesztek azt mutatják, hogy a Prescott magos processzorok valamivel kisebb teljesítményre képesek, mint az azonos frekvenciájú korábbi Northwood magos chipek, és sebességük általánosságban véve elmarad a konkurens AMD-féle Athlon 64 processzorokétól.
Sokakat egyébként nem ért meglepetésként, hogy az újgenerációs Pentium 4 szerényebben teljesít, mint közvetlen elődje, ugyanis az elmúlt években már hozzá lehetett szokni ahhoz, hogy azonos frekvenciájú Intel processzorok közül a frissen debütált verziók valamivel kisebb teljesítményűek. Jelen esetben konkrétan arról van szó, hogy az Intel minden áron a működési frekvenciát szeretné növelni, ennek érdekében pedig feláldoz némi teljesítményt. Új processzor vásárlásakor a legtöbb felhasználó semmi mást nem néz, mint hogy a kiszemelt processzor mekkora frekvenciával rendelkezik, vagyis e tekintetben érthető a chipgyártó döntése.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az Intel jelentős mértékben meghosszabbította a Prescott futószalagját, mely ily módon már harmincegy szakaszú. A hosszabb futószalag a korábbiaknál magasabb frekvencia elérést teszi lehetővé, viszont hátrányosan befolyásolja a processzor teljesítményét. Magyarul az első körben debütált Prescott processzorok még a korábbiaknál kétszer nagyobb, 1 MB méretű másodszintű gyorsítótár ellenére is gyengébben muzsikálnak, mint Northwood magos társaik, viszont míg a Northwood mag frekvenciáját már nem, addig a Prescottét jelentős mértékben lehet növelni.
Említésre méltó, hogy a most debütált új Pentium 4-es chipek fogyasztása és hőtermelése nagyobb, mint a korábbi Pentium 4-es modelleké. Konkrét példákat tekintve, egy átlagosnak nevezhető, Prescott alapú rendszer teljes terhelés mellett közel 250 W-ot fogyaszt, ezzel szemben egy Northwood, illetve Athlon 64 alapú rendszer fogyasztása 200 W, illetve 170 W körül alakul. A 3,2 GHz-es Prescott processzor fogyasztása egyébként meghaladja a 100 W-ot.