SG.hu·
Közvetlen adatkapcsolat épülhet Kanada és Európa között az Egyesült Államok megkerülésével
A Bulk Infrastructure Group AS nevű norvég cég egy 4500 kilométeres, Kanada és Európa közötti transzatlanti adatkapcsolatot javasol az Egyesült Államok megkerülésére. Kanadai többségi partnert keresnek az új, 620 millió dolláros optikai összeköttetés finanszírozásához és kiépítéséhez, hogy csökkentsék az amerikai infrastruktúrától való függőséget.
A Bulk Infrastructure Group AS norvég vállalat Európa-szerte optikai hálózatokat és adatközpontokat épít. A cég most többségi partnert keres egy olyan transzatlanti, tenger alatti kábel finanszírozásához és kiépítéséhez, amely közvetlenül kötné össze Kanadát Európával, megkerülve az Egyesült Államokat. A projekt hátterében Washington és Ottawa kapcsolatainak romlása áll, mely miatt a kanadai kormány igyekszik csökkenteni az ország közvetlen függőségét közvetlen szomszédjától. A Leif Erikson projekt - amennyiben megvalósul - több mint 4500 kilométer hosszan húzódna. A vezeték Norvégia déli csücskétől indulna, és Kanada keleti tartományában, Új-Fundland és Labrador területén, Happy Valley-Goose Bay településénél érne partot. Innen a kábel kanadai területen, a föld alatt folytatná útját, áthaladna Québec tartományon, majd elérné Montrealt.
A Bulk társalapítója, Peder Naerbo szerint az összeköttetés egy Kanada számára létrehozandó „szuverén kábelrendszer” része lenne. A projektet szeptemberben, a kanadai kormány által szervezett globális befektetői csúcstalálkozón mutatták be a befektetőknek. A kezdeményezés ismertetése szerint a rendszer „közvetlen, biztonságos, nagy kapacitású adatátvitelt biztosítana az MI, a távközlés és a hiperskálázó piaci szereplők számára”. Melanie Joly kanadai ipari miniszter ugyanakkor az év elején találkozott Naerbóval. Bár a minisztérium nem kívánt magáról a Leif Erikson projektről nyilatkozni, azt mondta, hogy Kanada infrastruktúrájának biztonsága és ellenálló képessége Mark Carney miniszterelnök kormányának „kulcsfontosságú prioritásai” közé tartozik.
Jelenleg csak néhány tenger alatti kábel kapcsolja össze Kanadát úgy, hogy az adatforgalomnak ne kelljen előbb áthaladnia az Egyesült Államokon, és ezek közül egyet sem kanadai tulajdonú vállalat üzemeltet. A legnagyobb ilyen kábel, a Topez, a Google tulajdonosához, az Alphabethez tartozik, és Kanadát Japánnal köti össze. A Bulk eddig több mint 10 ezer kilométernyi kábelt fektetett le szárazföldön és a tengerben. A vállalat célja, hogy „felszabadítsa az északi országokban rejlő lehetőségeket, és lehetővé tegye a megújuló energia felhasználását a digitális infrastruktúra működtetésére”. Naerbo úgy véli, hogy „Kanadából hiányzik az ellenálló képesség”, és „a fordulópontot az jelentette, amikor az Egyesült Államokkal kialakult jelenlegi helyzet tovább súlyosbodott”.
A Leif Erikson projektnek már vannak támogatói, az Európai Uniónak és Kanadának azonban még meg kell terveznie, majd jóvá kell hagynia a beruházást és annak nyomvonalát. Az építkezés megkezdéséhez további finanszírozásra is szükség lesz, a beruházás költsége ugyanis várhatóan meghaladja a 620 millió dollárt. A Bulk jelentős kanadai befektetőkkel rendelkezik: a vállalat 65 százaléka a kanadai Sun Life Financial Inc. egyik ingatlanbefektetési leányvállalatának tulajdonában van, emellett több kanadai nyugdíjalap is befektetett a cégbe.
Naerbo az elmúlt öt évben többször is megpróbálta elindítani a Leif Erikson projektet, eddig sikertelenül. A geopolitikai feszültségek erősödésével és a régi szövetségek meggyengülésével azonban új lehetőségek nyíltak meg a megvalósítás előtt, új lendületet adva a kezdeményezésnek. Ennek részeként Kanada és Európa október 29-én Montrealban olyan nyilatkozatot kíván elfogadni, amelyben vállalják, hogy megvizsgálják „az Európa, Kanada és Ázsia közötti digitális összeköttetések új tenger alatti kábelinfrastruktúra révén történő megerősítésének legjobb módját”.
A Bulk Infrastructure Group AS norvég vállalat Európa-szerte optikai hálózatokat és adatközpontokat épít. A cég most többségi partnert keres egy olyan transzatlanti, tenger alatti kábel finanszírozásához és kiépítéséhez, amely közvetlenül kötné össze Kanadát Európával, megkerülve az Egyesült Államokat. A projekt hátterében Washington és Ottawa kapcsolatainak romlása áll, mely miatt a kanadai kormány igyekszik csökkenteni az ország közvetlen függőségét közvetlen szomszédjától. A Leif Erikson projekt - amennyiben megvalósul - több mint 4500 kilométer hosszan húzódna. A vezeték Norvégia déli csücskétől indulna, és Kanada keleti tartományában, Új-Fundland és Labrador területén, Happy Valley-Goose Bay településénél érne partot. Innen a kábel kanadai területen, a föld alatt folytatná útját, áthaladna Québec tartományon, majd elérné Montrealt.
A Bulk társalapítója, Peder Naerbo szerint az összeköttetés egy Kanada számára létrehozandó „szuverén kábelrendszer” része lenne. A projektet szeptemberben, a kanadai kormány által szervezett globális befektetői csúcstalálkozón mutatták be a befektetőknek. A kezdeményezés ismertetése szerint a rendszer „közvetlen, biztonságos, nagy kapacitású adatátvitelt biztosítana az MI, a távközlés és a hiperskálázó piaci szereplők számára”. Melanie Joly kanadai ipari miniszter ugyanakkor az év elején találkozott Naerbóval. Bár a minisztérium nem kívánt magáról a Leif Erikson projektről nyilatkozni, azt mondta, hogy Kanada infrastruktúrájának biztonsága és ellenálló képessége Mark Carney miniszterelnök kormányának „kulcsfontosságú prioritásai” közé tartozik.
Jelenleg csak néhány tenger alatti kábel kapcsolja össze Kanadát úgy, hogy az adatforgalomnak ne kelljen előbb áthaladnia az Egyesült Államokon, és ezek közül egyet sem kanadai tulajdonú vállalat üzemeltet. A legnagyobb ilyen kábel, a Topez, a Google tulajdonosához, az Alphabethez tartozik, és Kanadát Japánnal köti össze. A Bulk eddig több mint 10 ezer kilométernyi kábelt fektetett le szárazföldön és a tengerben. A vállalat célja, hogy „felszabadítsa az északi országokban rejlő lehetőségeket, és lehetővé tegye a megújuló energia felhasználását a digitális infrastruktúra működtetésére”. Naerbo úgy véli, hogy „Kanadából hiányzik az ellenálló képesség”, és „a fordulópontot az jelentette, amikor az Egyesült Államokkal kialakult jelenlegi helyzet tovább súlyosbodott”.
A Leif Erikson projektnek már vannak támogatói, az Európai Uniónak és Kanadának azonban még meg kell terveznie, majd jóvá kell hagynia a beruházást és annak nyomvonalát. Az építkezés megkezdéséhez további finanszírozásra is szükség lesz, a beruházás költsége ugyanis várhatóan meghaladja a 620 millió dollárt. A Bulk jelentős kanadai befektetőkkel rendelkezik: a vállalat 65 százaléka a kanadai Sun Life Financial Inc. egyik ingatlanbefektetési leányvállalatának tulajdonában van, emellett több kanadai nyugdíjalap is befektetett a cégbe.
Naerbo az elmúlt öt évben többször is megpróbálta elindítani a Leif Erikson projektet, eddig sikertelenül. A geopolitikai feszültségek erősödésével és a régi szövetségek meggyengülésével azonban új lehetőségek nyíltak meg a megvalósítás előtt, új lendületet adva a kezdeményezésnek. Ennek részeként Kanada és Európa október 29-én Montrealban olyan nyilatkozatot kíván elfogadni, amelyben vállalják, hogy megvizsgálják „az Európa, Kanada és Ázsia közötti digitális összeköttetések új tenger alatti kábelinfrastruktúra révén történő megerősítésének legjobb módját”.