SG.hu·
Az irodai háttérmunkások lehetnek a mesterséges intelligencia legnagyobb vesztesei
Ahogy a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körben terjed, emberek millióinak középosztálybeli állása kerülhet veszélybe a humánerőforrás, a számlázás és a bérszámfejtés területén. Ezeknek a munkaköröknek a többségét nők töltik be.
Ha a mesterséges intelligencia felforgatja a munkaerőpiacot, mely munkavállalók lesznek a leginkább kiszolgáltatott helyzetben? A kézenfekvő válasz - és az, amely az elmúlt hónapokban uralta a közbeszédet az MI okozta munkahelyvesztésekről - az, hogy a legnagyobb veszélyben a programozók, a szoftvermérnökök és a technológiai iparág más dolgozói vannak. Ők viselték a Meta, a Block és más szilícium-völgyi vállalatok tömeges elbocsátásainak legnagyobb terhét. Az ő készségeiket sajátították el elsőként az MI rendszerek.
Sok közgazdász azonban egy másik, jóval nagyobb létszámú szellemi foglalkozású csoportra tekint nagyobb aggodalommal: az ügyfélszolgálati munkatársakra, könyvelőkre, bérszámfejtési ügyintézőkre és humánerőforrás szakemberekre, akik többnyire kívül maradnak a reflektorfényen, együttesen azonban több tízmillió munkahelyet képviselnek. E munkavállalók egy része rendelkezik felsőfokú végzettséggel, sokan viszont nem. A gazdaság minden ágazatában megtalálhatók, minden iparágban dolgoznak, nagyvárosokban és kisvárosokban, multinacionális vállalatoknál és családi kisvállalkozásoknál egyaránt. Aránytalanul nagy részük - egyes foglalkozások esetében elsöprő többségük - nő.
Ezek a munkakörök jellemzően középosztálybeli jövedelmet biztosítanak, vagy lehetőséget kínálnak annak elérésére - hasonlóan ahhoz, ahogyan korábban a feldolgozóipari állások jelentettek ilyen lehetőséget a férfiak számára, mielőtt a globalizáció és az automatizáció évtizedei ezek közül sokat megszüntettek volna. "Attól tartok, hogy az MI a középiskolai végzettségű nők számára ugyanazt fogja jelenteni, mint amit a dezindusztrializáció jelentett a középiskolai végzettségű férfiak számára" - mondta Molly Kinder, a Brookings Institution egykori kutatója, aki jelenleg egy olyan szervezet létrehozásán dolgozik, amely az MI munkavállalókra és a gazdaságra gyakorolt hatásaival foglalkozik.
Egyelőre azonban ez inkább félelem, mint előrejelzés. A technológiai és pénzügyi szektor nagy visszhangot kiváltó elbocsátásai ellenére kevés szilárd bizonyíték utal arra, hogy az MI összességében máris ártott volna a munkaerőpiacnak. A közgazdászok egyre inkább meg vannak győződve arról, hogy zavarok várhatók, ugyanakkor szerintük még túl korai megmondani, hogy ezek hol és milyen széles körben jelentkeznek majd. Továbbra is nagyrészt szkeptikusak azokkal az állításokkal kapcsolatban, amelyek szerint a technológia a közeljövőben tömeges munkanélküliséget idézne elő. Az MI iparág több vezetője az elmúlt hetekben vissza is fogta korábbi ilyen jellegű előrejelzéseit.
Tekintettel azonban arra a rendkívüli ütemre, amellyel a vállalatok bevezetik az MI-t - és amilyen gyorsan maga a technológia fejlődik -, a közgazdászok szerint a döntéshozóknak számolniuk kell a munkaerőpiacra gyakorolt lehetséges hatásokkal. Úgy vélik továbbá, hogy a közbeszéd túlságosan a szoftvermérnökökre és néhány más, magas presztízsű szakmára - ügyvédekre, tanácsadókra és közgazdászokra - összpontosított, miközben jóval kevesebb figyelmet kapnak azok a munkavállalók, akik valójában a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lehetnek.
Mark Muro, a Brookings közgazdásza, aki a technológia hatásait kutatja, úgy véli, hogy a háttérirodai munkakörök sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek az MI-ről szóló vitákban. "Ezek azok a munkák, amelyek a családok és a háztartások számára stabil támaszt jelentenek" - mondta. "Nagyon fontos, hogy figyelemmel kísérjük, mi történik a teljes munkaerőpiacon és ezekben a foglalkozásokban."
A szoftvermérnökök részben azért uralták az MI-ről szóló nyilvános vitát, mert ők kezdték el elsőként használni ezt a technológiát a munkájuk során. Azok a mutatók, amelyek az MI kitettséget arra alapozzák, hogy az emberek miként használják a technológiát, ezért elkerülhetetlenül a programozói munkaköröket sorolják a legveszélyeztetettebbek közé. Ahogy azonban a technológia elterjed a gazdaság egészében, jóval szélesebb körű munkaköröket érinthet. A vállalatok számára az MI legnagyobb ígérete a költségcsökkentés, és a háttérirodai munkakörök kézenfekvő célpontot jelentenek a kiadások lefaragására. "Ha a háttérirodára gondolunk, az nem a vállalat alaptevékenysége, ezért könnyen úgy tekinthetnek rá, mint egy költségközpontra" - mondta Jung Ho Choi, a Stanford Egyetem számviteli professzora.
A Northwestern Egyetem közgazdászai nemrég újraszámolták az MI kitettségi mutatókat úgy, hogy nem csupán a technológiát használó embereket, hanem a teljes munkaerő összetételét vették alapul. Ennek eredményeként az adminisztratív és ügyfélkapcsolati munkakörök, például az ügyfélszolgálati munkatársak kerültek a lista élére. "A leginkább érintett munkakörök a titkári és a rutinszerű ügyintézői állások" - mondta Michelle Yin, a tanulmány egyik szerzője. "Ezek egyáltalán nem informatikusok vagy adattudósok." Hozzátette, hogy a széles körben idézett MI kitettségi mutatók "téves benyomást keltenek" arról, kiket érint majd leginkább a technológia, és különösen alábecsülik a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők és az idősebb munkavállalók várható érintettségét.
Kinder példaként az egészségügyi dokumentációs szakembereket említette. Ez az állás általában nem igényel felsőfokú végzettséget, és az ilyen munkakörök több mint 90 százalékát nők töltik be, akik közül sokan otthonról dolgoznak, így ez ideális lehetőséget jelent számos kisgyermekes édesanya számára. További példák a számlázási és bérszámfejtési ügyintézők, valamint az ügyfélszolgálati munkatársak - olyan állások, amelyek felsőfokú végzettség nélkül is középosztálybeli jövedelmet vagy ahhoz közeli fizetést biztosítanak. Mindegyik foglalkozásban a nők vannak túlsúlyban. És különböző mérések szerint mindegyik különösen kitett annak, hogy az MI váltsa ki az emberi munkaerőt. "Attól tartok, hogy a dezindusztrializáció tanulsága az lesz, hogy ezek közül a nők közül sokan találnak majd másik munkát, de az sokkal rosszabb állás lesz" - mondta Kinder. "Valószínűleg bizonytalanabb is."
A háttérirodai dolgozók számára nem ismeretlenek a technológiai változások. A szövegszerkesztők kiszorították a gépírókat, a táblázatkezelő programok és a könyvelőszoftverek háttérbe szorították a könyvelőket, az online foglalási oldalak pedig a utazási irodai ügyintézőket. Ezek a változások azonban fokozatosan mentek végbe, így a munkavállalóknak volt idejük alkalmazkodni. Különösen a nők reagáltak úgy az 1980-as és 1990-es években a titkári állások tömeges megszűnésére, hogy rekord számban szereztek felsőfokú végzettséget, ami új, jobban fizető karrierutakat nyitott meg előttük. "Az ebből leginkább a felsőfokú végzettségű nők profitáltak" - mondta Eliza Forsythe, az Illinois Egyetem közgazdásza, aki a szellemi munkát érintő automatizáció korábbi hullámait kutatta. "Ők tapasztalták meg a foglalkoztatás bővülését anélkül, hogy a béreik csökkentek volna. Mindenki más kevésbé járt jól ezzel a technológiával."
Az MI esetében az a veszély, hogy a változások túl gyorsan következnek be ahhoz, hogy a munkavállalók alkalmazkodni tudjanak - és ezúttal a felsőfokú végzettség sem feltétlenül nyújt védelmet a kiszorulással szemben. Valójában azok közül a munkakörök közül sok, amelyek felé a nők az 1980-as és 1990-es évek számítógépes forradalma idején elmozdultak - például a könyvelés és a humánerőforrás területe -, ma már maga is ki van téve annak a veszélynek, hogy az MI kiváltja az emberi munkaerőt.
Forsythe szerint ugyanakkor az MI várhatóan új munkahelyeket is létrehoz majd, ahogyan azt a korábbi technológiai forradalmak is tették. Emellett még túl korai megmondani, hogy az MI milyen mértékben váltja majd ki a munkavállalókat, illetve mennyiben teszi őket termelékenyebbé, ami akár magasabb jövedelmet is eredményezhet számukra. "Óvatos lennék azzal kapcsolatban, hogy kizárólag arra összpontosítsunk, mit veszítünk el, ahelyett hogy arra is figyelnénk, mit nyerhetünk a másik oldalon" - mondta Forsythe.
Még ha az MI nem is szünteti meg a munkahelyeket, tartós következményei lehetnek azok számára, akik az átmenet közepébe kerülnek. Muro, a Brookings közgazdásza azt vizsgálta, hogy az MI miként veszélyezteti azokat a munkaköröket, amelyek hagyományosan átjárót jelentettek az alacsony fizetésű, belépő szintű állások és a stabilabb karrier között. Valaki például recepciósként kezdheti a pályáját, majd ügyfélszolgálati munkakörbe léphet tovább, amely ugyan csak mérsékelten fizet jobban, viszont lehetőséget kínál arra, hogy később egy sokkal jobb humánerőforrás vagy akár vezetői pozícióba kerüljön. Ha az MI ezt a köztes lépcsőfokot megszünteti, a munkavállalók számára sokkal nehezebbé válhat a karrierlétrán való előrelépés - mondta Justin Heck, Muro egyik társszerzője egy nemrég megjelent tanulmányban.
"Mi történik akkor, ha a munkavégzés során többé nem sajátítjuk el ezeket a készségeket? Milyen lehetőség marad az előrelépésre?" - tette fel a kérdést Heck. "Milyen következményei lesznek ennek három év múlva, amikor a munkavállalók továbbra is alacsony bérű állásokban rekednek, miközben a munkáltatók képtelenek betölteni a jól fizető pozíciókat, mert kivágtuk a középső lépcsőfokot?"
Ha a mesterséges intelligencia felforgatja a munkaerőpiacot, mely munkavállalók lesznek a leginkább kiszolgáltatott helyzetben? A kézenfekvő válasz - és az, amely az elmúlt hónapokban uralta a közbeszédet az MI okozta munkahelyvesztésekről - az, hogy a legnagyobb veszélyben a programozók, a szoftvermérnökök és a technológiai iparág más dolgozói vannak. Ők viselték a Meta, a Block és más szilícium-völgyi vállalatok tömeges elbocsátásainak legnagyobb terhét. Az ő készségeiket sajátították el elsőként az MI rendszerek.
Sok közgazdász azonban egy másik, jóval nagyobb létszámú szellemi foglalkozású csoportra tekint nagyobb aggodalommal: az ügyfélszolgálati munkatársakra, könyvelőkre, bérszámfejtési ügyintézőkre és humánerőforrás szakemberekre, akik többnyire kívül maradnak a reflektorfényen, együttesen azonban több tízmillió munkahelyet képviselnek. E munkavállalók egy része rendelkezik felsőfokú végzettséggel, sokan viszont nem. A gazdaság minden ágazatában megtalálhatók, minden iparágban dolgoznak, nagyvárosokban és kisvárosokban, multinacionális vállalatoknál és családi kisvállalkozásoknál egyaránt. Aránytalanul nagy részük - egyes foglalkozások esetében elsöprő többségük - nő.
Ezek a munkakörök jellemzően középosztálybeli jövedelmet biztosítanak, vagy lehetőséget kínálnak annak elérésére - hasonlóan ahhoz, ahogyan korábban a feldolgozóipari állások jelentettek ilyen lehetőséget a férfiak számára, mielőtt a globalizáció és az automatizáció évtizedei ezek közül sokat megszüntettek volna. "Attól tartok, hogy az MI a középiskolai végzettségű nők számára ugyanazt fogja jelenteni, mint amit a dezindusztrializáció jelentett a középiskolai végzettségű férfiak számára" - mondta Molly Kinder, a Brookings Institution egykori kutatója, aki jelenleg egy olyan szervezet létrehozásán dolgozik, amely az MI munkavállalókra és a gazdaságra gyakorolt hatásaival foglalkozik.
Egyelőre azonban ez inkább félelem, mint előrejelzés. A technológiai és pénzügyi szektor nagy visszhangot kiváltó elbocsátásai ellenére kevés szilárd bizonyíték utal arra, hogy az MI összességében máris ártott volna a munkaerőpiacnak. A közgazdászok egyre inkább meg vannak győződve arról, hogy zavarok várhatók, ugyanakkor szerintük még túl korai megmondani, hogy ezek hol és milyen széles körben jelentkeznek majd. Továbbra is nagyrészt szkeptikusak azokkal az állításokkal kapcsolatban, amelyek szerint a technológia a közeljövőben tömeges munkanélküliséget idézne elő. Az MI iparág több vezetője az elmúlt hetekben vissza is fogta korábbi ilyen jellegű előrejelzéseit.
Tekintettel azonban arra a rendkívüli ütemre, amellyel a vállalatok bevezetik az MI-t - és amilyen gyorsan maga a technológia fejlődik -, a közgazdászok szerint a döntéshozóknak számolniuk kell a munkaerőpiacra gyakorolt lehetséges hatásokkal. Úgy vélik továbbá, hogy a közbeszéd túlságosan a szoftvermérnökökre és néhány más, magas presztízsű szakmára - ügyvédekre, tanácsadókra és közgazdászokra - összpontosított, miközben jóval kevesebb figyelmet kapnak azok a munkavállalók, akik valójában a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lehetnek.
Mark Muro, a Brookings közgazdásza, aki a technológia hatásait kutatja, úgy véli, hogy a háttérirodai munkakörök sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek az MI-ről szóló vitákban. "Ezek azok a munkák, amelyek a családok és a háztartások számára stabil támaszt jelentenek" - mondta. "Nagyon fontos, hogy figyelemmel kísérjük, mi történik a teljes munkaerőpiacon és ezekben a foglalkozásokban."
A szoftvermérnökök részben azért uralták az MI-ről szóló nyilvános vitát, mert ők kezdték el elsőként használni ezt a technológiát a munkájuk során. Azok a mutatók, amelyek az MI kitettséget arra alapozzák, hogy az emberek miként használják a technológiát, ezért elkerülhetetlenül a programozói munkaköröket sorolják a legveszélyeztetettebbek közé. Ahogy azonban a technológia elterjed a gazdaság egészében, jóval szélesebb körű munkaköröket érinthet. A vállalatok számára az MI legnagyobb ígérete a költségcsökkentés, és a háttérirodai munkakörök kézenfekvő célpontot jelentenek a kiadások lefaragására. "Ha a háttérirodára gondolunk, az nem a vállalat alaptevékenysége, ezért könnyen úgy tekinthetnek rá, mint egy költségközpontra" - mondta Jung Ho Choi, a Stanford Egyetem számviteli professzora.
A Northwestern Egyetem közgazdászai nemrég újraszámolták az MI kitettségi mutatókat úgy, hogy nem csupán a technológiát használó embereket, hanem a teljes munkaerő összetételét vették alapul. Ennek eredményeként az adminisztratív és ügyfélkapcsolati munkakörök, például az ügyfélszolgálati munkatársak kerültek a lista élére. "A leginkább érintett munkakörök a titkári és a rutinszerű ügyintézői állások" - mondta Michelle Yin, a tanulmány egyik szerzője. "Ezek egyáltalán nem informatikusok vagy adattudósok." Hozzátette, hogy a széles körben idézett MI kitettségi mutatók "téves benyomást keltenek" arról, kiket érint majd leginkább a technológia, és különösen alábecsülik a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők és az idősebb munkavállalók várható érintettségét.
Kinder példaként az egészségügyi dokumentációs szakembereket említette. Ez az állás általában nem igényel felsőfokú végzettséget, és az ilyen munkakörök több mint 90 százalékát nők töltik be, akik közül sokan otthonról dolgoznak, így ez ideális lehetőséget jelent számos kisgyermekes édesanya számára. További példák a számlázási és bérszámfejtési ügyintézők, valamint az ügyfélszolgálati munkatársak - olyan állások, amelyek felsőfokú végzettség nélkül is középosztálybeli jövedelmet vagy ahhoz közeli fizetést biztosítanak. Mindegyik foglalkozásban a nők vannak túlsúlyban. És különböző mérések szerint mindegyik különösen kitett annak, hogy az MI váltsa ki az emberi munkaerőt. "Attól tartok, hogy a dezindusztrializáció tanulsága az lesz, hogy ezek közül a nők közül sokan találnak majd másik munkát, de az sokkal rosszabb állás lesz" - mondta Kinder. "Valószínűleg bizonytalanabb is."
A háttérirodai dolgozók számára nem ismeretlenek a technológiai változások. A szövegszerkesztők kiszorították a gépírókat, a táblázatkezelő programok és a könyvelőszoftverek háttérbe szorították a könyvelőket, az online foglalási oldalak pedig a utazási irodai ügyintézőket. Ezek a változások azonban fokozatosan mentek végbe, így a munkavállalóknak volt idejük alkalmazkodni. Különösen a nők reagáltak úgy az 1980-as és 1990-es években a titkári állások tömeges megszűnésére, hogy rekord számban szereztek felsőfokú végzettséget, ami új, jobban fizető karrierutakat nyitott meg előttük. "Az ebből leginkább a felsőfokú végzettségű nők profitáltak" - mondta Eliza Forsythe, az Illinois Egyetem közgazdásza, aki a szellemi munkát érintő automatizáció korábbi hullámait kutatta. "Ők tapasztalták meg a foglalkoztatás bővülését anélkül, hogy a béreik csökkentek volna. Mindenki más kevésbé járt jól ezzel a technológiával."
Az MI esetében az a veszély, hogy a változások túl gyorsan következnek be ahhoz, hogy a munkavállalók alkalmazkodni tudjanak - és ezúttal a felsőfokú végzettség sem feltétlenül nyújt védelmet a kiszorulással szemben. Valójában azok közül a munkakörök közül sok, amelyek felé a nők az 1980-as és 1990-es évek számítógépes forradalma idején elmozdultak - például a könyvelés és a humánerőforrás területe -, ma már maga is ki van téve annak a veszélynek, hogy az MI kiváltja az emberi munkaerőt.
Forsythe szerint ugyanakkor az MI várhatóan új munkahelyeket is létrehoz majd, ahogyan azt a korábbi technológiai forradalmak is tették. Emellett még túl korai megmondani, hogy az MI milyen mértékben váltja majd ki a munkavállalókat, illetve mennyiben teszi őket termelékenyebbé, ami akár magasabb jövedelmet is eredményezhet számukra. "Óvatos lennék azzal kapcsolatban, hogy kizárólag arra összpontosítsunk, mit veszítünk el, ahelyett hogy arra is figyelnénk, mit nyerhetünk a másik oldalon" - mondta Forsythe.
Még ha az MI nem is szünteti meg a munkahelyeket, tartós következményei lehetnek azok számára, akik az átmenet közepébe kerülnek. Muro, a Brookings közgazdásza azt vizsgálta, hogy az MI miként veszélyezteti azokat a munkaköröket, amelyek hagyományosan átjárót jelentettek az alacsony fizetésű, belépő szintű állások és a stabilabb karrier között. Valaki például recepciósként kezdheti a pályáját, majd ügyfélszolgálati munkakörbe léphet tovább, amely ugyan csak mérsékelten fizet jobban, viszont lehetőséget kínál arra, hogy később egy sokkal jobb humánerőforrás vagy akár vezetői pozícióba kerüljön. Ha az MI ezt a köztes lépcsőfokot megszünteti, a munkavállalók számára sokkal nehezebbé válhat a karrierlétrán való előrelépés - mondta Justin Heck, Muro egyik társszerzője egy nemrég megjelent tanulmányban.
"Mi történik akkor, ha a munkavégzés során többé nem sajátítjuk el ezeket a készségeket? Milyen lehetőség marad az előrelépésre?" - tette fel a kérdést Heck. "Milyen következményei lesznek ennek három év múlva, amikor a munkavállalók továbbra is alacsony bérű állásokban rekednek, miközben a munkáltatók képtelenek betölteni a jól fizető pozíciókat, mert kivágtuk a középső lépcsőfokot?"