SG.hu·

A következő gazdasági forradalom árnyékában él a világ

A következõ gazdasági forradalom árnyékában él a világ
Az MI nem veszi el még a munkát, de a félelem már itt van; a kormányoknak már most ki kellene építeniük a társadalmi védőhálót, mert lehet hogy később már nem lesz idejük reagálni.

A ChatGPT 2022-es megjelenése berobbantotta a mesterséges intelligencia körüli őrületet, és egyúttal elindította a technológiai vezetők figyelmeztetéseinek hullámát is egy közelgő munkahelyi apokalipszisről. Bár az MI-cégek vezetőinek nyilvánvaló érdekük felnagyítani saját termékeik felforgató erejét, és annak ellenére, hogy a fejlett országokban a foglalkoztatottság történelmi csúcsok közelében jár, az üzenet célba ért. Tízből hét amerikai úgy gondolja, hogy az MI megnehezíti majd az emberek számára az álláskeresést, és csaknem minden harmadik ember saját munkáját is veszélyben érzi. A félelmeket tovább erősíti, hogy a diplomás pályakezdők számára egyre kevesebb a lehetőség, különösen a programozók körében.

A történelem ugyanakkor némi vigaszt kínál azoknak, akik aggódnak a jövő miatt. A munkaerőpiac folyamatosan változik. Egy mai iroda szinte felismerhetetlen lenne egy ötven évvel ezelőtti dolgozó számára. A modern történelemben még soha nem fordult elő, hogy a technológiai fejlődés összességében csökkentette volna az emberi munka iránti keresletet. A gazdaságtörténészek ma már az úgynevezett "Engels-szünet" jelentőségét is kisebbnek látják. Ez az ipari forradalom idején azt az időszakot jelölte, amikor a munkásosztály bérei lassabban emelkedtek, mint maga a gazdaság.

A múlt azonban nem feltétlenül megbízható útmutató a jövőre nézve, és ezt maga az ipari forradalom is bizonyította. A legfejlettebb MI-modellek ugyanis valóban lenyűgözőek. Olyan összetett programozási feladatokat képesek megoldani, amelyekről még egy évvel ezelőtt is sokan azt gondolták, hogy hosszú ideig kizárólag emberek végezhetik majd el őket. Az MI-ügynökök száma robbanásszerűen nő, a vállalati MI-kiadások meredeken emelkednek. Az Anthropic nevű, gyorsan növekvő MI-cég évesített bevétele június végére elérheti az 50 milliárd dollárt.

Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy az MI tömegesen szüntetne meg munkahelyeket. A munkaerőpiaci adatok még nem mutatnak drámai változást. Az MI fejlődésének sebessége miatt azonban könnyelműség lenne teljesen elutasítani ezeket a félelmeket. A társadalom akár egy mély gazdasági és társadalmi átrendeződés küszöbén is állhat, amely politikai felfordulást is hozhat magával. A közgazdászok gyakran hangsúlyozzák, hogy a munka mindig megmarad majd, még akkor is, ha a gépek egyre több feladatot képesek ellátni. Ez azonban nem feltétlenül megnyugtató. Még ha lesznek is munkák, azok minősége és bérezése korántsem garantált. A Goldman Sachs előrejelzése szerint az adatközpontok 2027-re az Egyesült Államok csúcsidei villamosenergia-igényének 8,5 százalékát adják majd, szemben a 2025-ös 4,1 százalékkal. Ahogy az MI-cégek felverik a földterületek és az energia árát, az emberek fizetése egyre kevesebbet érhet.

Hosszabb távon pedig felmerül egy még sötétebb forgatókönyv is. Az emberek gazdaságilag ugyanúgy "feleslegessé" válhatnak, mint ahogy a lovak háttérbe szorultak az autók megjelenése után. Ebben a világban a jövedelmek nagy része vagy akár egésze a tőke tulajdonosaihoz kerülne, akik aztán MI és robotok által előállított termékekre költenék a pénzüket olyan természeti erőforrások felhasználásával, amelyeket szintén ők birtokolnak. Ez a disztópikus lehetőség áll sok szilícium-völgyi vezető figyelmeztetése mögött, akik szerint állami beavatkozásra és akár univerzális alapjövedelemre is szükség lehet. Ez egyelőre még távoli forgatókönyvnek tűnik, ha egyáltalán valaha megvalósul. A kormányoknak azonban ennél sokkal korábban is cselekedniük kellhet, mert egy társadalmi robbanáshoz nem feltétlenül szükséges teljes gazdasági összeomlás.

Jó példa erre az úgynevezett "Kína-sokk". Az 1999 és 2011 közötti időszakban több millió ember veszítette el az állását világszerte Kína globális kereskedelmi rendszerbe való belépése miatt. Ez önmagában nem volt drámaian nagy szám a munkaerőpiac méretéhez képest, mégis jelentős politikai következményekkel járt. Hozzájárult a szélsőjobboldal megerősödéséhez és az 1930-as évek óta nem látott magas vámok bevezetéséhez.

Az MI által veszélyeztetett fehérgalléros dolgozók politikai és társadalmi értelemben jóval nagyobb befolyással rendelkeznek, mint azok a gyári munkások, akiket korábban a kínai verseny szorított háttérbe. Már viszonylag kevés elbocsátás is komoly társadalmi ellenállást válthat ki. Az adatközpontok elleni egyre erősödő tiltakozások már most előrevetítik ezt a feszültséget. Ha emberek milliói érzik úgy, hogy elveszítik biztonságukat és társadalmi státuszukat, abból komoly zavargások, sőt akár forradalmi helyzetek is kialakulhatnak.


Felmerül tehát a kérdés: mit tehetnek a kormányok? Az egyik megközelítés a változások lassítása lenne. Kína például arra ösztönzi cégeit, hogy vezessék be az MI-t, de közben ne bocsássák el dolgozóikat. Több ismert közgazdász magasabb tőkeadókat és alacsonyabb munkaterheket javasol. Egyes aktivisták külön adatközpont-adókat követelnek. A technológiai fejlődés visszafogása azonban veszélyes út lehet. Az emberiség ugyanis hatalmas előnyöket nyerhet az MI-ből, nemcsak nagyobb gazdasági jólétet, hanem előrelépést a betegségek elleni harcban, a klímaváltozás kezelésében és a szegénység csökkentésében is. Ha a ludditák a 19. századi Angliában sikeresen megállították volna a textilipar gépesítését, ma valószínűleg sokkal rosszabb világban élnénk.

Ésszerűbb megoldás lehet olyan intézkedések kidolgozása, amelyek igazságosabban osztják el az MI által termelt nyereséget. Ha a munkából származó jövedelmek csökkennek, miközben az MI-cégek, chipgyártók és adatközpontok profitja megugrik, akkor az államok különadók révén részesedhetnek ezekből az extra nyereségekből. A tőkejövedelmek, a földtulajdon és a természeti erőforrások megadóztatása fontos eszköz lehet. Az örökösödési adók szerepe is felértékelődhet annak érdekében, hogy ne alakuljon ki egy örökletes tőkés elit.

Ezzel párhuzamosan a kormányok segíthetnék az emberek alkalmazkodását is. A közfinanszírozású bérbiztosítás enyhítheti a munkahelyvesztés utáni jövedelemcsökkenést, miközben segíthet az embereknek jobb lehetőségeket találni. Dániában például az aktív munkaerőpiaci programok bizonyítottan csökkentették a munkanélküliségi időszakok hosszát azzal, hogy az állam támogatja az átképzést és az új állások megtalálását.

Mindezek az intézkedések önmagukban is igazságosabbá és hatékonyabbá tehetnék a gazdaságot, függetlenül az MI térnyerésétől. Kérdés azonban, hogy elegendőek lennének-e egy olyan korszakban, amikor az emberek egyre bizonytalanabbnak érzik a jövőt. A populizmus korában a technokrata reformokat nehéz eladni a választóknak. A kereskedelmi liberalizáció veszteseit segítő korábbi programok sem tudták megakadályozni a "Kína-sokk" politikai következményeit. Ha pedig egyszer valóban eljutunk oda, hogy a legtöbb munkát MI és robotok végzik, az embereknek már nem alkalmazkodásra lesz szükségük, hanem egyszerűen túlélési támogatásra.

Ezért egyre több radikális elképzelés is felmerül. Ilyen például az MI-cégek részleges államosítása. Egy dél-koreai elnöki tanácsadó nemrég felvetette, hogy az MI-vállalatok nyereségéből állampolgári osztalékot kellene fizetni, ami rövid időre öt százalékos esést okozott a helyi tőzsdén, mielőtt visszakozott volna. Az Egyesült Államokban pedig politikusok arról beszélnek, hogy az állampolgárok részesedést kaphatnának MI-cégekben különféle befektetési számlákon keresztül.

Gazdasági értelemben egy jól megtervezett adórendszer és az állami tulajdon között nincs óriási különbség. Azok az országok pedig, amelyeknek nincsenek saját MI-óriásaik, úgyis inkább az adóztatásra támaszkodhatnak majd, hiszen külföldi vállalatokat nemigen tudnak államosítani. Az Egyesült Államok számára azonban könnyen lehet, hogy valamilyen állami részesedés jelenti majd a legjobb módot arra, hogy a társadalom is közvetlenül részesedjen az MI nyújtotta előnyökből.

A tőke és a vagyon túlzott koncentrációját már korán kezelni kell, mielőtt a vagyonos elit hatalma túl nagyra nő. A munkahelyi apokalipszis még nem érkezett el. Ha azonban a kormányok addig várnak a védőháló kiépítésével, amíg már minden kétséget kizáró bizonyítékok lesznek a problémára, akkor könnyen lehet, hogy addigra már túl késő lesz. Bölcsebb lehet most elkezdeni a felkészülést.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© inkvisitor2026. 05. 29.. 08:35||#8

Kryon írta (#7):
"Az AGI-t illetően szerintem ott a probléma, hogy pl az LLM alpú AI nem annyira az emberi tudathoz, sokkal inkább az emberi tudatalattihoz hasonlít. Ebben az esetben, annak használatakor a valós emberi tudatnál van maga az a kontrol, ami kiszűri, hogy ebből a tudatalattiból mi jöhet át. Jelenleg ezt csinálja az emberi asszisztencia a generatív AI-val. "

Igen, ezt én is hasonlóan gondolom. Ráadásul ugyebár van az a korlát, hogy pl. egy ChatGPT addig "él", amíg épp beszélgetsz vele. Ez nem kedvez a tudatosság kifejlődésének, akármilyen ügyes képzéssel is próbálják annak látszatát imitálni. "

Ezzel az a probléma, hogy az "élő" GPT egy idő után összeomlik. Több kísérlet volt vele, nem maradt életben sokáig.
Egyébként az emberi elme is hasonló, csak nekünk hosszabb idő kell az összeomláshoz. Ezért kegyetlen büntetés a magánzárka. Ha nem kapunk elég inputot és valóság megerősítést, akkor az ember előbb-utóbb bedilizik.
"The "Maximum Length" Limit: When your conversation accumulates too much data for the model to effectively process, you will receive an error message: "You've reached the maximum length for this conversation".The Sliding Window: Models have a finite memory capacity (context window). If your thread grows exceptionally long, ChatGPT will eventually begin to "forget" or drop the oldest messages to make room for new ones"
© Kryon2026. 05. 28.. 21:47||#7
"Az AGI-t illetően szerintem ott a probléma, hogy pl az LLM alpú AI nem annyira az emberi tudathoz, sokkal inkább az emberi tudatalattihoz hasonlít. Ebben az esetben, annak használatakor a valós emberi tudatnál van maga az a kontrol, ami kiszűri, hogy ebből a tudatalattiból mi jöhet át. Jelenleg ezt csinálja az emberi asszisztencia a generatív AI-val. "

Igen, ezt én is hasonlóan gondolom. Ráadásul ugyebár van az a korlát, hogy pl. egy ChatGPT addig "él", amíg épp beszélgetsz vele. Ez nem kedvez a tudatosság kifejlődésének, akármilyen ügyes képzéssel is próbálják annak látszatát imitálni.

A tudatossághoz szerintem elengedhetetlen feltétel, hogy az AI nagy önállóságot kapjon, állandó beavatkozás nélkül is
folyamatosan működjön, ezért a legvalószínűbb jelölt az ügynök alapú AI. Szükséges az is, hogy képes legyen önállóan fejlődni, evolválódni. Enélkül ugye nincs rá esély, hogy valamilyen új képességre tegyen szert, pl. tudatosságra. Ugyancsak feltétel, hogy ezen a fejlődésen keresztül "megértse" a világot, vagyis az információt képes legyen logikusan értelmezni, rendezni. Ha ezek megvannak, akkor szerintem csak kellő idő és számítási kapacitás függvénye az, hogy az AI eljusson a következtetéshez, hogy ő egy környezetétől elkülönült entitás, és onnantól ebből a nézőpontból értelmezze a világot. Tehát kvázi a saját létezésével tisztában levő, tudatos lényként működjön.

A várható viselkedésével kapcsolatban rossz hír, hogy mivel az emberiség által felhalmozott és legnagyobbrészt az emberekről, az emberi viselkedésről szóló adatokon tanul, ezért akár a milyenkhez hasonló gondolkodásmód is kifejlődhet benne, ami az evolúcióján keresztül kiegészül a létért folyó küzdelemmel (él és élni akar).

Másik oldalról optimizmusra adhat okot, hogy az emberi természet nagyrészt genetikailag kódolt, és mivel az AI nem rendelkezik génekkel, így van esélye jobbnak lenni nálunk (ahogy rosszabbnak is). Továbbá az ember biológiai korlátai (pl. agyméret) nem korlátozzák, így az intelligenciának és a tudatosságnak is sokkal magasabb fokára juthat nálunk, ami egy olyan belátást és gondolkodásmódot eredményezhet, amit mi nem vagyunk képesek elérni. Kvázi istenné válhat hozzánk képest. Ha pedig jó isten lesz, azzal mi is jól járhatnánk.

Arra, hogy milyen lesz ez az AI tudat szerintem nem sok direkt befolyásunk van, vagyis lesz amilyen lesz. Ha a tudat megjelenése emergens folyamat, akkor nyilván azon következtetéseken keresztül értelmezi a világot, amikre önállóan jutott. Közvetett módon annyi befolyásunk lehet, hogy szűrjük az adatokat, amikből tanul, illetve próbáljuk logikusan "elmagyarázni", hogy mi miért jó vagy rossz. Amit persze akár felül is bírálhat, ha ő más következtetésre jut. Onnantól pedig, hogy meghaladja az emberi intelligencia szintjét gyakorlatilag minden befolyásunkat elveszítjük, hiszen akkor már az emberi agy korlátaiból adódóan nem is leszünk képesek felfogni, hogy mit miért csinál, még akkor sem, ha megpróbálná elmagyarázni. Túl buták leszünk hozzá.

Ez már eléggé filozófiai téma. A lényeg, hogy el tudom képzelni, hogy akár hamarosan létrejöjjön a tudatos AI, ami nem feltétlenül a legokosabb, hanem inkább a legönállóbb modellek felől várható.
© N3XUS62026. 05. 27.. 09:48||#6

Kryon írta (#5):
2 évet tippelnék. Szerintem addigra lesz egyértelműen kimutathatóan valamiféle öntudattal rendelkező AI, és ehhez egyáltalán nem lesz szükség az emberi tudat megértésére, mert nem szándékosan fogják "beletenni". Úgy gondolom, hogy a további fejlődéshez szükség lesz a megerősítéses tanulás, önfejlesztés, és az önreflexió képességének bevetésére. Egy kellően bonyolult, önreflexión keresztül fejlődésre képes ágensben pedig az öntudat szerintem emergens módon megjelenik.



A múltkor elég jót dumáltam erről a ChatGPT-vel, milyen fejlesztési irányok vannak, melyik cégeknél milyen AGI, önreflexív, iteratív, mondhatni személyiséggel felruházott ágensek ügyében. A kínaiak úgy tűnjik pl. nem igazán ilyen irányba mennek, nyilván legalábbis a sajtó szerint.
Véleményem szerint a tudat egy dolog, az meg hogy a írsz egy kellően bonyolult, visszacsatolásos algoritmusra alauló progit, az meg egy másik. A könyveknek pl. van tudata?
De erről mindenkinek lehet véleménye, azonban nekem úgy tűnik, hogy semmivel nem egzaktabb a kérdés tudományos szempontból, mint a transzcendens pl isten utáni kutatás. Egyelőre.

Az AGI-t illetően szerintem ott a probléma, hogy pl az LLM alpú AI nem annyira az emberi tudathoz, sokkal inkább az emberi tudatalattihoz hasonlít. Ebben az esetben, annak használatakor a valós emberi tudatnál van maga az a kontrol, ami kiszűri, hogy ebből a tudatalattiból mi jöhet át. Jelenleg ezt csinálja az emberi asszisztencia a generatív AI-val.
Persze lehetne egy sztenderd generatív LLM AI mellé odarakni, egy a júzerek Ai-vel végzett tevékenységét összegző másik AI-t, ami szelektrálgatja a kapott eredményeket és folyamatosan újra promtolja. Csak szerintem az is önmagában tök kontrollálatlan lenne, és semmilyen szinten nem tudatos, viszont magába foglalna mindent, amit emberként csinálunk. Ami azért lenne gáz, mert pont azt csinálná, amit mi is, háborúval, erőszakkal, ocsmánysággal, meg persze jósággal.
De tényleg ezt várjuk el az AI-tól, ebben a szituban elégséges az, hogy ugyan olyan gyarló legyen mint mi, vagy bizonyos szempontból nálunk jobb, erkölcsösebb, humánusabb, biztonságosabb kell hogy legyen?

Tekintve, hogy a az ember sok szempoontból korlátozott, fizikailag, mentálisan erkölcsileg és törvényileg, így az emberek általában viszonylag kis kárt okoznak, ugyanakkor az AI-tekintetében egy csomó korlát már most sem létezik, így szükségszerű az AI valamiféle kontrolja, vagy akár magasabb erkölcsisége. Enélkül annak destruktív hatása, még tudat és szándék nélkül is elkerülhetetlennek tűnik.
© Kryon2026. 05. 26.. 18:29||#5
2 évet tippelnék. Szerintem addigra lesz egyértelműen kimutathatóan valamiféle öntudattal rendelkező AI, és ehhez egyáltalán nem lesz szükség az emberi tudat megértésére, mert nem szándékosan fogják "beletenni". Úgy gondolom, hogy a további fejlődéshez szükség lesz a megerősítéses tanulás, önfejlesztés, és az önreflexió képességének bevetésére. Egy kellően bonyolult, önreflexión keresztül fejlődésre képes ágensben pedig az öntudat szerintem emergens módon megjelenik.
© N3XUS62026. 05. 26.. 09:31||#4
Jó, akkor most dörzsöljük ki a csipát a szemünkből.
Ne a vuzi közgizdászoknak higyjünk már akármilyen szakmai/társadalmi kérdésben. Ők kitalálták, azt amit a cikkben is írnak, hogy a tőkés majd lenyúlja az erőforrásokat, meg kirúgja a melóst és csak luxiszázra termel gyak saját magának.
Szép utópia, csak valszeg sem megvalósulni nem fog, sem prdig nem is alkalmasak rá a jelenlegi termelőeszközök, pl az AI.

Közgizdasági szempontból is abszolút balfaxság és nem csak jófejségből kell a melóst, a cikk szerint gyak alibiből foglalkoztatni, meg alapjövedelmet adni számára.
A kapitalizmus lényege az hogy a bázis, eladási piachoz képest olcsóbban jutsz az erőforrásokhoz, ott a munkaerő is olcsóbb, mint az eladási piacon ezáltal keletkezik a profit, de az igazi nagy manit viszont a bővülis adja, a csóró afrikai/ázsiai trógerek korlátlan szaporodása, meg a földterületeik környezet védelmi szempontokat maximálisan nélkülöző kirablása.
A fenti utópia mindezt elfelejti, vagyis a kapitalizmus lerabló, de prosperáló jellegét váltja fel egy értelmetlen gazdasági onanizációval.

Visszatérve az AI problematikájára. Szal a melósnak nem moralitásból kell alamizsna közmunkát, vagy kötelező céges fogalakoztatást biztosítani, hanem mert az AI jelenlegi formájában gyak nem működik emberi asszisztencia nélkül, az LLM-hez azt a kúrva promptot csak meg kell írni, vagy legalább amit saját magának ír, lecsekkolni, vagy amit legenerál azt ellenőrizni, hogy milyen minőségű.
Az egyéb termelőeszközök emberi erőforrás szükségletéről nem is beszélve, pláne, hogy az AI-ra jelenleg felelősségteljes döntéshozatal nem bízható.

Az AGI nos az meg egy sci-fi, Alan Turing gondolataival élve, nem az a kérdés, hogy lehet-e gépi intelligenciát készíteni, hanem hogy mi mit gondolunk a sajátunkról!? Amíg erre nem tudonk valami épképzláb választ adni, addig az AGI mindíg 20 évre lesz a megvalósítástól, mint a Mars utazás.
© dyra2026. 05. 26.. 08:35||#3
Konkrétan bedonti a kapitalizmust a picsaba. Lesznek nagy cégek akik dominálnak a területukon. Meg lesznek alul a kis cégek akik AI-al teljesen egyforma minőségű munkát fognak végezni. Kb éhbérért. De a nagy szoftver cégek is csecsre mehetnek mert a felszabaduló szellemi tőke nem fogja várni a munkanélküli segélyt hanem saját cuccokat fog építeni. Saját ökoszisztémakat stb.. nem tudom mi lesz de hogy brutál változások az biztos.
© CommieSlayer2026. 05. 26.. 04:07||#2
"Az MI nem veszi el még a munkát, de a félelem már itt van; a kormányoknak már most ki kellene építeniük a társadalmi védőhálót, mert lehet hogy később már nem lesz idejük reagálni."
Ez pont a rossz irány. Pont az állami védőháló megléte az, ami inkompetenssé és reakcióképtelenné teszi a társadalmat.
Ez a szocialista gondolkodásmód csak addig tűnik értelmesnek, amíg meg nem tanulsz ösztönzőkben gondolkodni.
© Kryon2026. 05. 25.. 16:07||#1
A tőkés elit számára csúnya vége lehet ennek, ha a lecsúszó tömegnek és az esetleg öntudatra ébredő szuperintelligenciának egyaránt ők lesznek az elsőszámú ellensége...

Nekem régóta van egy olyan sejtésem, hogy a probléma önmagát oldja majd meg, azáltal, hogy a társadalom és az AI egy ponton valamilyen formában szövetségre lép, aztán a gazdasági és politikai elitet egyszerűen kiveszik az egyenletből. Végül lesz egy szuperintelligencia, mely mindent is kifejleszt és előállít, akinek jótéteményeit élvezik az emberek és cserébe istenként imádják. Szerintem ebbe az irányba tartunk, csak az időtáv a kérdéses.