SG.hu
Kezd fenntarthatatlan lenni a nyílt forráskódú rendszerek háttere
Az ezeken dolgozó programozók túlhajszoltak és nagy nyomás alatt vannak. Megéri?
A közelmúlt eseményei előtérbe helyezték a nyílt forráskódú rendszereket karbantartó önkéntesek helyzetét, de a problémák már évek óta léteznek. A téma többször is előkerült a 2025-ös State Of Open konferencián, ahol a technológiai óriások és a programozók képviselői egyaránt kifejtették az álláspontjukat. A nyílt forráskódú ökoszisztéma jórészt olyan önkéntesekre támaszkodik, akik túl sok munkaórát tesznek bele az egyes projektekbe túl kevés támogatásért, és a feszültség egyre nő. A múlt héten az Asahi Linux projekt - egy Apple chipekre készült Linux-disztribúció - vezetője, Hector Martin hirtelen kilépett, többek között a fejlesztők kiégésére és a felhasználók igényességére hivatkozva.
Jamie Tanna - aki a „Fáradt karbantartó” megnevezéssel illette magát - egyszerűen fogalmazott: "Nyílt forráskódon dolgozni igazán kifizetődő... kivéve, amikor nem az”. Tanna már több éve aktívan részt vesz a nyílt forráskód világában, és az oapi-codgen karbantartójaként szerzett tapasztalatairól beszélt. Az oapi-codgen egy olyan eszköz, amellyel az OpenAPI specifikációkat Go kóddá lehet konvertálni. "Egy rakás cég használja... és egy rakás dühös felhasználó”.
A történet ismerős. Tanna besegített a projektbe néhány dologban, és utána önkéntes munkát vállalt. Volt egy kiadási hullám, de nem sokkal később az egyes verziók megjelenése között eltelt idő egyre hosszabb lett. "Karbantartónak lenni" - magyarázta "nagy vagy kis projekteknél (de különösen a nagyoknál) azt jelenti, hogy 'vicces' felhasználókkal kell foglalkozni, akik nem fogják vissza magukat érzéseik kifejezésekor és a kérések egyre növekvő listájával kell megküzdeni."
Elmondása szerint túlságosan is gyakori az az élmény, hogy az ember nyomás alatt érzi magát, elszigeteltnek, és egyre növekvő munkamennyiséggel szembesül, miközben időnként kellemetlen üzenetet kap egy felhasználótól, aki azt követeli, hogy a problémájával most azonnal foglalkozzanak. Tanna viszonylag szerencsés helyzetben van - a munkaadója havonta négy órát ad neki, hogy a projekten dolgozzon. Ez azonban közel sem felel meg a felhasználók igényeinek.
A projektek gondozóira kétségtelenül nagy nyomás nehezedik, és sokan már kiléptek, vagy fontolgatják, hogy kilépnek a területről. Sophia Vargas, a Google nyílt forráskódú programokkal és műveletekkel foglalkozó kutatója szerint a nyomás mind szisztematikusan, mind pedig az egyes közösségek szintjén jelentkezik. "A nyílt forráskód sok résztvevője úgy érzi, hogy ezek a projektek krónikusan alultámogatottak, különösen a nyílt forráskódú szoftverek használata iránti növekvő étvágyat tekintve. Ez az érzés a számokban is tükröződik: sok projektet - még a „kritikus infrastruktúrának” minősítetteket is - nagyon kevesen támogatják (gyakran egy ember végzi a munka nagy részét), és sok projektet talán egyáltalán nem is tartanak fenn."
Vargas olyan számadatokat citált, mint például a Tidelift 2024-es felmérése, amely szerint a karbantartók 60 százaléka kilépett vagy fontolgatja a kilépést, valamint a Linux Foundation adatait, amelyek szerint a szélesebb körben használt szabad nyílt forráskódú szoftverek többségét mindössze néhány közreműködő fejlesztette.
* Két Kubernetes karbantartó, Kat Cosgrove és Jeremy Rickard is beleszóltak a vitába. Rickard a Microsoft alkalmazottja és a CNCF magatartási kódexén is dolgozik. A páros egy felmérést végzett, amelyben a projektben közreműködők tapasztalatait gyűjtötték össze. Cosgrove megjegyezte, hogy a válaszadók száma túl alacsony volt ahhoz, hogy statisztikailag szignifikáns legyen, azonban szerinte a probléma nem csak az, hogy az önkéntesek nyomásgyakorlás és a visszaélések célpontjai, hanem a gondok kiterjednek az egyéb segítőkre is.
A probléma kezelése nehéz, mert Vargas nem biztos abban, hogy mindenre van pénzügyi megoldás. Sokak szerint a karbantartóknak egyszerűen fizetést kellene kapniuk erőfeszítéseik elismeréseként, de az idei FOSDEM-en bemutatott kutatás szerint „A pénz nem fog minden problémát megoldani. Minden önkéntesnek és projektnek saját kontextusa és kihívásai vannak - míg sok programozónak jól jönne a pénzügyi támogatás, másoknak a felelősség csökkentése segítene, vagy még inkább olyan támogatók kellenének, akik csökkentenék a munkaterhelést az olyan nem kódolási feladatoknál, mint a mentorálás, a közösségmenedzsment, a problémák kezelése, a promóció és az adománygyűjtés stb.”
Rickard aggódott a költségvetések esetleges megszorításai miatt is, és felhívta a figyelmet, hogy a gazdasági bizonytalanságok miatt a GitHubhoz hasonló platformokon egyre szaporodnak a figyelemfelkeltő szponzorációs felkérések, mivel a vállalatok egyre kevesebb projektet finanszíroznak. "Kell valami, ami katalizátorként hat a változásra. Mi, mint csoport, úgy tűnik, nem vagyunk túl proaktívak”. Cosgrove elmondta: „Attól tartok, hogy egy jelentős projekt bukása kell ahhoz, hogy meggyőzzük a felhasználókat arról, hogy érdemes fizetni a nyílt forráskódon dolgozóknak, sőt, talán még követelmény is lehet. Nem szeretném, ha ez megtörténne, mert a következmény csúnya és durva lenne, de aggódom, hogy erre tényleg szükség lesz.”
A közelmúlt eseményei előtérbe helyezték a nyílt forráskódú rendszereket karbantartó önkéntesek helyzetét, de a problémák már évek óta léteznek. A téma többször is előkerült a 2025-ös State Of Open konferencián, ahol a technológiai óriások és a programozók képviselői egyaránt kifejtették az álláspontjukat. A nyílt forráskódú ökoszisztéma jórészt olyan önkéntesekre támaszkodik, akik túl sok munkaórát tesznek bele az egyes projektekbe túl kevés támogatásért, és a feszültség egyre nő. A múlt héten az Asahi Linux projekt - egy Apple chipekre készült Linux-disztribúció - vezetője, Hector Martin hirtelen kilépett, többek között a fejlesztők kiégésére és a felhasználók igényességére hivatkozva.
Jamie Tanna - aki a „Fáradt karbantartó” megnevezéssel illette magát - egyszerűen fogalmazott: "Nyílt forráskódon dolgozni igazán kifizetődő... kivéve, amikor nem az”. Tanna már több éve aktívan részt vesz a nyílt forráskód világában, és az oapi-codgen karbantartójaként szerzett tapasztalatairól beszélt. Az oapi-codgen egy olyan eszköz, amellyel az OpenAPI specifikációkat Go kóddá lehet konvertálni. "Egy rakás cég használja... és egy rakás dühös felhasználó”.
A történet ismerős. Tanna besegített a projektbe néhány dologban, és utána önkéntes munkát vállalt. Volt egy kiadási hullám, de nem sokkal később az egyes verziók megjelenése között eltelt idő egyre hosszabb lett. "Karbantartónak lenni" - magyarázta "nagy vagy kis projekteknél (de különösen a nagyoknál) azt jelenti, hogy 'vicces' felhasználókkal kell foglalkozni, akik nem fogják vissza magukat érzéseik kifejezésekor és a kérések egyre növekvő listájával kell megküzdeni."
Elmondása szerint túlságosan is gyakori az az élmény, hogy az ember nyomás alatt érzi magát, elszigeteltnek, és egyre növekvő munkamennyiséggel szembesül, miközben időnként kellemetlen üzenetet kap egy felhasználótól, aki azt követeli, hogy a problémájával most azonnal foglalkozzanak. Tanna viszonylag szerencsés helyzetben van - a munkaadója havonta négy órát ad neki, hogy a projekten dolgozzon. Ez azonban közel sem felel meg a felhasználók igényeinek.
A projektek gondozóira kétségtelenül nagy nyomás nehezedik, és sokan már kiléptek, vagy fontolgatják, hogy kilépnek a területről. Sophia Vargas, a Google nyílt forráskódú programokkal és műveletekkel foglalkozó kutatója szerint a nyomás mind szisztematikusan, mind pedig az egyes közösségek szintjén jelentkezik. "A nyílt forráskód sok résztvevője úgy érzi, hogy ezek a projektek krónikusan alultámogatottak, különösen a nyílt forráskódú szoftverek használata iránti növekvő étvágyat tekintve. Ez az érzés a számokban is tükröződik: sok projektet - még a „kritikus infrastruktúrának” minősítetteket is - nagyon kevesen támogatják (gyakran egy ember végzi a munka nagy részét), és sok projektet talán egyáltalán nem is tartanak fenn."
Vargas olyan számadatokat citált, mint például a Tidelift 2024-es felmérése, amely szerint a karbantartók 60 százaléka kilépett vagy fontolgatja a kilépést, valamint a Linux Foundation adatait, amelyek szerint a szélesebb körben használt szabad nyílt forráskódú szoftverek többségét mindössze néhány közreműködő fejlesztette.
* Két Kubernetes karbantartó, Kat Cosgrove és Jeremy Rickard is beleszóltak a vitába. Rickard a Microsoft alkalmazottja és a CNCF magatartási kódexén is dolgozik. A páros egy felmérést végzett, amelyben a projektben közreműködők tapasztalatait gyűjtötték össze. Cosgrove megjegyezte, hogy a válaszadók száma túl alacsony volt ahhoz, hogy statisztikailag szignifikáns legyen, azonban szerinte a probléma nem csak az, hogy az önkéntesek nyomásgyakorlás és a visszaélések célpontjai, hanem a gondok kiterjednek az egyéb segítőkre is.
A probléma kezelése nehéz, mert Vargas nem biztos abban, hogy mindenre van pénzügyi megoldás. Sokak szerint a karbantartóknak egyszerűen fizetést kellene kapniuk erőfeszítéseik elismeréseként, de az idei FOSDEM-en bemutatott kutatás szerint „A pénz nem fog minden problémát megoldani. Minden önkéntesnek és projektnek saját kontextusa és kihívásai vannak - míg sok programozónak jól jönne a pénzügyi támogatás, másoknak a felelősség csökkentése segítene, vagy még inkább olyan támogatók kellenének, akik csökkentenék a munkaterhelést az olyan nem kódolási feladatoknál, mint a mentorálás, a közösségmenedzsment, a problémák kezelése, a promóció és az adománygyűjtés stb.”
Rickard aggódott a költségvetések esetleges megszorításai miatt is, és felhívta a figyelmet, hogy a gazdasági bizonytalanságok miatt a GitHubhoz hasonló platformokon egyre szaporodnak a figyelemfelkeltő szponzorációs felkérések, mivel a vállalatok egyre kevesebb projektet finanszíroznak. "Kell valami, ami katalizátorként hat a változásra. Mi, mint csoport, úgy tűnik, nem vagyunk túl proaktívak”. Cosgrove elmondta: „Attól tartok, hogy egy jelentős projekt bukása kell ahhoz, hogy meggyőzzük a felhasználókat arról, hogy érdemes fizetni a nyílt forráskódon dolgozóknak, sőt, talán még követelmény is lehet. Nem szeretném, ha ez megtörténne, mert a következmény csúnya és durva lenne, de aggódom, hogy erre tényleg szükség lesz.”