SG.hu
A technológia használata és a magányosság összefügg egymással
A nyár folyamán Laura Marciano, a Harvard kutatója 500 tinédzsert kérdezett meg egy tanulmányhoz, amely a technológia és a magányosság közötti kapcsolatot vizsgálta. Az eredmények szembetűnőek voltak. Az Instagram influencerek segítségével toborzott tinédzserek több héten keresztül naponta háromszor válaszoltak egy kérdőívre a közösségi interakcióikról. Minden alkalommal több mint 50 százalékuk azt mondta, hogy az elmúlt egy órában nem beszélt senkivel sem személyesen, sem online. Másképp fogalmazva: bár a tinédzsereknél iskolai szünet volt, és rengeteg időt töltöttek a közösségi médiaalkalmazásokon, többségük egyáltalán nem szocializálódott.
A fiatalok ma több időt töltenek egyedül, kevesebb szoros barátságot kötnek, és szociálisan jobban elszakadva érzik magukat a közösségüktől, mint 20 évvel ezelőtt. Minden második felnőtt arról számol be, hogy magányosságot tapasztal, azt a fiziológiai kellemetlenséget, amikor az emberek a társadalmi elszigeteltség miatt szenvednek. Tudósok és pszichológusok kutatják, hogy a technológia hozzájárul-e ehhez. Az okostelefonok és a közösségi hálózati alkalmazások elterjedése örökre megváltoztatta a kommunikációnkkal kapcsolatos társadalmi normákat. A személyesebb interakciókat, például a telefonhívásokat felváltották az SMS-ek és a csetelés. Amikor az emberek a TikTok-on és az Instagramon közvetítik az életüket, nem biztos, hogy hitelesen képviselik magukat.
A tudósok között egyértelmű a konszenzus: bár kevés bizonyíték van arra, hogy a technológia közvetlenül magányossá teszi az embereket (rengeteg szociális kapcsolatban élő, egészséges ember használ rengeteg műszaki eszközt), a kettő között erős korreláció van, ami azt jelenti, hogy azok, akik magányosnak érzik magukat, talán egészségtelen módon használják a technológiát. A korreláció három fő viselkedésmódban gyökerezik:
Sokan beleesnek abba a csapdába, hogy az Instagramhoz hasonló közösségi médiaalkalmazásokon látottak alapján hasonlítják össze magukat másokkal, így úgy érzik, hogy lemaradtak társaiktól.
Az internetes üzenetek és az sms a digitális kommunikáció messze legnépszerűbb formája, de ez akadályozhatja a hiteles kapcsolatteremtést.
És talán nem meglepő, hogy egyesek, akik magányosnak érezték magukat, függőséget is mutattak, általában az internetes videók iránt, ami a netes világban tartotta őket.
A tech és a magányosság témakörében végzett eddigi egyik legátfogóbb kutatás, amelyet Dr. Marciano és kollégái vezettek, egy olyan áttekintés volt, amely 30, a koronavírus-járvány idején közzétett, a techhasználatot és a serdülők mentális egészségét vizsgáló tanulmány adatait összesítette. A legtöbb tanulmány azt találta, hogy a közösségi média összefüggésbe hozható a magányossággal - konkrétan akkor, amikor az emberek kedvezőtlen összehasonlításokat végeztek magukról másokkal az interneten.
Online és offline az emberek természetesen összehasonlítják magukat másokkal, ezt a viselkedést a pszichológusok szociális összehasonlításnak nevezik. A szociális összehasonlítások online sokféleképpen megnyilvánulhatnak. Az egyik módja lehet, hogy számon tartjuk, hány lájkot, kommentet és megosztást kapnak a posztjaink a barátainkéval összehasonlítva. Lehet az is, hogy összehasonlítod a testedet egy szépség- vagy fitnesz influencer testével. Szülők esetében ez lehet az újszülött fejlődésének nyomon követése más csecsemők fejlődésével összehasonlítva. Amikor az emberek úgy érzik, hogy le vannak maradva mások mögött az életben, az elszigetelő lehet.
A társadalmi összehasonlítások nem mindig rosszak. Akadémiai és munkahelyi környezetben például a más kiváló teljesítményt nyújtókkal való összehasonlítás motiválhat a magas színvonalú munkavégzésre. A megoldás tehát nem egyszerűen az, hogy ne hasonlítgassuk magunkat másokkal online - véli Chia-chen Yang, az Oklahomai Állami Egyetem pedagógiai pszichológia professzora. Dr. Yang 2018-ban vezetett egy tanulmányt, amelyben közel 220 elsőéves főiskolást kérdeztek meg arról, hogy mit szeretnek és mit nem szeretnek az olyan alkalmazások használata során, mint az Instagram, a Facebook és a Twitter. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb szorongást okozó interakciók az irigységet előidéző, ítélkező jellegű összehasonlítások voltak, amelyekben az emberek másokat népszerűbbnek, szórakoztatóbbnak vagy szebbnek láttak.
A közösségi média több pozitív érzést keltett a diákokban, amikor olyan emberek posztjait böngészték, akik hasznos információkat osztottak meg online. Ilyen lehetett például egy barát, aki arról írt, hogy ösztöndíjat kapott, vagy hogy remek ajánlatot kapott egy használt autóra, ami hasonló döntések meghozatalára ösztönöz. "Nem kell ellenségként tekinteni más emberekre - tekinthetünk rájuk úgy is, mint informátorokra” - mondta Dr. Yang. „Ez a fajta összehasonlítás nem káros.” Az irigységet és „FOMO-t” (félelem a kimaradástól) kiváltó, ítélkező összehasonlítások azonban azért lehetnek hangsúlyosabbak a közösségi médiában, mert ezeket az alkalmazásokat úgy tervezték, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy versenyezzenek és keressék a barátaik megerősítését (azaz a kedveléseket és a megosztásokat) azáltal, hogy csak az életük legelbűvölőbb aspektusait teszik közzé. Dr. Yang elmondta, hogy találkozott olyan diákokkal, akik törölték a posztjukat, ha nem kaptak bizonyos számú kedvelést, mert ez sértette az önbecsülésüket.
Az aktivisták és kutatók által a közösségi összehasonlítások ártalmaival kapcsolatban megfogalmazott ellenérzésekre válaszul a Meta néhány évvel ezelőtt kontrollmechanizmusokat épített be az alkalmazásaiba, többek között olyan opciót, amellyel el lehet rejteni a kedvelések és megosztások számát a posztokból. Adam Mosseri, az Instagram vezetőjének blogbejegyzése szerint a rejtett kedvelésekkel kapcsolatos reakciók vegyesek. "A like-számok elrejtése egyesek számára előnyös volt, mások számára pedig bosszantó, különösen azért, mert az emberek a like-számokat arra használják, hogy érzékeljék mi a trendi vagy népszerű, ezért megadjuk a választási lehetőséget” - mondta Mosseri. Az Instagramnak van egy olyan eszköze is, amellyel fiókokat lehet „kedvelni”, így azok a feed tetején jelennek meg, ami hasznos lehet a megfelelő emberekre és fiókokra való összpontosításhoz. De hasznosabb lépés lehet egy kis önreflexió. "Ha rosszul érzi magát a sok közösségi média poszt böngészése után, talán itt az ideje, hogy néhány órára vagy napra szünetet tartson” - mondta Dr. Yang.
Több tucat tanulmány megállapította, hogy a négyszemközti digitális kommunikáció - beleértve az üzenetküldést, a telefonhívásokat és a videohívásokat - a legpozitívabb mentális egészségügyi hatásokkal jár együtt, beleértve a magányosság érzésének csökkenését. Az üzenetküldők túlzott használata azonban, amelyek évekkel ezelőtt kiszorították a telefonhívásokat, mint a telefonokon leggyakrabban használt kommunikációs módszert, hozzájárulhat a magányhoz, ha az emberek nem teremtenek valódi kapcsolatot egymással.
Dr. Marciano kutatása szerint a tizenévesek túlnyomó többsége elsősorban szöveges üzeneteken keresztül kommunikál, és arról is beszámoltak, hogy akkor érezték magukat kapcsolatban másokkal, amikor „azonos hullámhosszon” voltak. Azt is elmondták, hogy egyes szöveges interakciók - például az, hogy egy barátnak sokáig tart válaszolni egy üzenetre - táplálták a szorongást és a magányosság érzését. Emellett nagyon kevés tinédzser - körülbelül 2 százalék - használt videohívást, mondta Dr. Marciano. "Hogyan érezhetjük magunkat egy frekvencián valakivel, ha nem kommunikálunk megfelelően?” - kérdezi Dr. Marciano.
A magányosabb emberek megfontolhatják, hogy a kommunikáció gazdagabb formáira térjenek át. Szöveges üzenet küldése helyett ajánlott a videohívás, vagy legalább egy rövid hangüzenet, hogy a barát hallhassa a hangját. És mindenképpen használjuk ki a közösségi alkalmazásokban található eszközöket, amelyek segítségével személyesen is találkozhatunk másokkal. A boldog születésnapot kívánás hagyománya az idők során a telefonhívástól a Facebook-falra írt bejegyzésig, most pedig egy üzenetben elküldött emotikon lerövidítésig redukálódott. "Nem tudom aláhúzni, hogy milyen nagy ereje van annak, ha valakivel néhány pillanatig hiteles interakcióban lehetünk, azaz halljuk a hangját és látjuk az arcát” - mondta Dr. Murthy tisztifőorvos, hozzátéve: "Mindannyiunk számára óriási előnyökkel jár, ha képesek vagyunk egymás előtt megjelenni."
A világjárvány idején a kutatók azt is vizsgálták, hogy a binge-watching - azaz a hosszú ideig tartó sorozatnézés - összefüggésbe hozható-e a magányossággal. Több tanulmány tudományos áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy a műsorokat daráló felnőttek hajlamosak voltak depresszióra, szorongásra és bizonyos mértékig magányosságra. Dr. Marc Potenza, a Yale professzora és függőségi szakértő, aki az áttekintésen dolgozott, elmondta, hogy bár a binge-watching tanulmányok a Netflixhez hasonló streaming alkalmazásokra összpontosítottak, fontos megjegyezni, hogy más típusú alkalmazások, köztük a TikTok és az Instagram Reels hasonló típusú végtelen nézésre ösztönöznek.
Dr. Potenza szerint a mentális egészségügyi problémákkal küzdő emberek a stressz és más negatív érzelmek leküzdésére szolgáló megküzdési mechanizmusként kezdhetnek bele a binge-watchingba. A fizikai egészségre nézve is vannak nyilvánvaló következmények, amelyek károsíthatják a mentális egészséget: a túl hosszú ideig tartó ülőmunka, az alváshiány és a másokkal való kapcsolatteremtés elmaradása. "Ez sok időt vesz igénybe” - mondta Dr. Potenza. "Lehet, hogy halogatnak, és nem foglalkoznak más gondokkal, ami még több szorongáshoz vezethet.”
Ezen segíthet például a Netflix azon funkciójának kikapcsolása, hogy automatikusan lejátssza a következő programot. A TikTok és az Instagram Reels a beállítások között tartalmaz képernyőidő-korlátozó eszközöket, amelyek emlékeztetőket mutatnak arról, hogy mennyi időt töltöttünk görgetéssel - bár ezek az eszközök hatástalanok lehetnek, mert az emlékeztetőket könnyű figyelmen kívül hagyni. Az alkalmazások törlése sem ördögtől való. A Meta és a TikTok szóvivői kiemelték, hogy alkalmazásuk automatikusan képernyőidő-korlátokat állít be a tizenévesek számára.
A technológia és a magányosság közötti kapcsolat mozgó célpont, mivel a technológia és felhasználói folyamatosan fejlődnek. Emily Weinstein társadalomtudós, aki azt tanulmányozta, hogyan használják a tizenévesek a technológiát, azt mondta, hogy ahogyan kezdjük megérteni az alkalmazásokhoz és eszközökhöz fűződő kapcsolatunkat, a fiatalabbak más módokat találnak arra, hogy szorongjanak az interneten, és új utakat találnak a magányosság leküzdésére. Egy tinédzser szoronghat, ha az ő Instagram-fotóját kevesebb tűz emojival kommentáljuk, mint egy másik személy fotóját - mondta. Sokan pedig belemerülnek a generatív mesterséges intelligenciát használó chatbotokba, amelyek helyettesíthetik az emberi társakat, ami új aggodalmakat vet fel.
AA gyerekek olyan dolgokat mondanak nekünk, minthogy "Ez a robot tényleg figyel rám. Az emberek gonoszak és elítélnek, de az MI-eszközök nem”” - mondta. „Kíváncsi vagyok, hogyan fog ez alakulni a jövőben.” Dr. Murthy elmondta, hogy tavalyi, országot átszelő, főiskolai kampuszokon tett hallgatói körútja során az étkezdék kísértetiesen csendesek voltak, mivel a diákok evés közbeni beszélgetés helyett szorgalmasan gépeltek a telefonjaikon. Elmondta, hogy a Washingtoni Egyetemen egy diákkal folytatott beszélgetés nagyon megragadta. "Azt kérdezte, hogy ma már nem szoktak az emberek beszélgetni egymással, szóval hogyan tudnék kapcsolatot teremteni?" - emlékezett vissza Dr. Murthy. „Az volt a mondanivalója, hogy amikor besétálnak egy órára, és mindenki elfoglalja a helyét, utána mindenki a telefonját nyomogatja. Már egy köszönés is tolakodónak tűnhet."
A fiatalok ma több időt töltenek egyedül, kevesebb szoros barátságot kötnek, és szociálisan jobban elszakadva érzik magukat a közösségüktől, mint 20 évvel ezelőtt. Minden második felnőtt arról számol be, hogy magányosságot tapasztal, azt a fiziológiai kellemetlenséget, amikor az emberek a társadalmi elszigeteltség miatt szenvednek. Tudósok és pszichológusok kutatják, hogy a technológia hozzájárul-e ehhez. Az okostelefonok és a közösségi hálózati alkalmazások elterjedése örökre megváltoztatta a kommunikációnkkal kapcsolatos társadalmi normákat. A személyesebb interakciókat, például a telefonhívásokat felváltották az SMS-ek és a csetelés. Amikor az emberek a TikTok-on és az Instagramon közvetítik az életüket, nem biztos, hogy hitelesen képviselik magukat.
A tudósok között egyértelmű a konszenzus: bár kevés bizonyíték van arra, hogy a technológia közvetlenül magányossá teszi az embereket (rengeteg szociális kapcsolatban élő, egészséges ember használ rengeteg műszaki eszközt), a kettő között erős korreláció van, ami azt jelenti, hogy azok, akik magányosnak érzik magukat, talán egészségtelen módon használják a technológiát. A korreláció három fő viselkedésmódban gyökerezik:
A tech és a magányosság témakörében végzett eddigi egyik legátfogóbb kutatás, amelyet Dr. Marciano és kollégái vezettek, egy olyan áttekintés volt, amely 30, a koronavírus-járvány idején közzétett, a techhasználatot és a serdülők mentális egészségét vizsgáló tanulmány adatait összesítette. A legtöbb tanulmány azt találta, hogy a közösségi média összefüggésbe hozható a magányossággal - konkrétan akkor, amikor az emberek kedvezőtlen összehasonlításokat végeztek magukról másokkal az interneten.
Online és offline az emberek természetesen összehasonlítják magukat másokkal, ezt a viselkedést a pszichológusok szociális összehasonlításnak nevezik. A szociális összehasonlítások online sokféleképpen megnyilvánulhatnak. Az egyik módja lehet, hogy számon tartjuk, hány lájkot, kommentet és megosztást kapnak a posztjaink a barátainkéval összehasonlítva. Lehet az is, hogy összehasonlítod a testedet egy szépség- vagy fitnesz influencer testével. Szülők esetében ez lehet az újszülött fejlődésének nyomon követése más csecsemők fejlődésével összehasonlítva. Amikor az emberek úgy érzik, hogy le vannak maradva mások mögött az életben, az elszigetelő lehet.
A társadalmi összehasonlítások nem mindig rosszak. Akadémiai és munkahelyi környezetben például a más kiváló teljesítményt nyújtókkal való összehasonlítás motiválhat a magas színvonalú munkavégzésre. A megoldás tehát nem egyszerűen az, hogy ne hasonlítgassuk magunkat másokkal online - véli Chia-chen Yang, az Oklahomai Állami Egyetem pedagógiai pszichológia professzora. Dr. Yang 2018-ban vezetett egy tanulmányt, amelyben közel 220 elsőéves főiskolást kérdeztek meg arról, hogy mit szeretnek és mit nem szeretnek az olyan alkalmazások használata során, mint az Instagram, a Facebook és a Twitter. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb szorongást okozó interakciók az irigységet előidéző, ítélkező jellegű összehasonlítások voltak, amelyekben az emberek másokat népszerűbbnek, szórakoztatóbbnak vagy szebbnek láttak.
A közösségi média több pozitív érzést keltett a diákokban, amikor olyan emberek posztjait böngészték, akik hasznos információkat osztottak meg online. Ilyen lehetett például egy barát, aki arról írt, hogy ösztöndíjat kapott, vagy hogy remek ajánlatot kapott egy használt autóra, ami hasonló döntések meghozatalára ösztönöz. "Nem kell ellenségként tekinteni más emberekre - tekinthetünk rájuk úgy is, mint informátorokra” - mondta Dr. Yang. „Ez a fajta összehasonlítás nem káros.” Az irigységet és „FOMO-t” (félelem a kimaradástól) kiváltó, ítélkező összehasonlítások azonban azért lehetnek hangsúlyosabbak a közösségi médiában, mert ezeket az alkalmazásokat úgy tervezték, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy versenyezzenek és keressék a barátaik megerősítését (azaz a kedveléseket és a megosztásokat) azáltal, hogy csak az életük legelbűvölőbb aspektusait teszik közzé. Dr. Yang elmondta, hogy találkozott olyan diákokkal, akik törölték a posztjukat, ha nem kaptak bizonyos számú kedvelést, mert ez sértette az önbecsülésüket.
Az aktivisták és kutatók által a közösségi összehasonlítások ártalmaival kapcsolatban megfogalmazott ellenérzésekre válaszul a Meta néhány évvel ezelőtt kontrollmechanizmusokat épített be az alkalmazásaiba, többek között olyan opciót, amellyel el lehet rejteni a kedvelések és megosztások számát a posztokból. Adam Mosseri, az Instagram vezetőjének blogbejegyzése szerint a rejtett kedvelésekkel kapcsolatos reakciók vegyesek. "A like-számok elrejtése egyesek számára előnyös volt, mások számára pedig bosszantó, különösen azért, mert az emberek a like-számokat arra használják, hogy érzékeljék mi a trendi vagy népszerű, ezért megadjuk a választási lehetőséget” - mondta Mosseri. Az Instagramnak van egy olyan eszköze is, amellyel fiókokat lehet „kedvelni”, így azok a feed tetején jelennek meg, ami hasznos lehet a megfelelő emberekre és fiókokra való összpontosításhoz. De hasznosabb lépés lehet egy kis önreflexió. "Ha rosszul érzi magát a sok közösségi média poszt böngészése után, talán itt az ideje, hogy néhány órára vagy napra szünetet tartson” - mondta Dr. Yang.
Több tucat tanulmány megállapította, hogy a négyszemközti digitális kommunikáció - beleértve az üzenetküldést, a telefonhívásokat és a videohívásokat - a legpozitívabb mentális egészségügyi hatásokkal jár együtt, beleértve a magányosság érzésének csökkenését. Az üzenetküldők túlzott használata azonban, amelyek évekkel ezelőtt kiszorították a telefonhívásokat, mint a telefonokon leggyakrabban használt kommunikációs módszert, hozzájárulhat a magányhoz, ha az emberek nem teremtenek valódi kapcsolatot egymással.
Dr. Marciano kutatása szerint a tizenévesek túlnyomó többsége elsősorban szöveges üzeneteken keresztül kommunikál, és arról is beszámoltak, hogy akkor érezték magukat kapcsolatban másokkal, amikor „azonos hullámhosszon” voltak. Azt is elmondták, hogy egyes szöveges interakciók - például az, hogy egy barátnak sokáig tart válaszolni egy üzenetre - táplálták a szorongást és a magányosság érzését. Emellett nagyon kevés tinédzser - körülbelül 2 százalék - használt videohívást, mondta Dr. Marciano. "Hogyan érezhetjük magunkat egy frekvencián valakivel, ha nem kommunikálunk megfelelően?” - kérdezi Dr. Marciano.
A magányosabb emberek megfontolhatják, hogy a kommunikáció gazdagabb formáira térjenek át. Szöveges üzenet küldése helyett ajánlott a videohívás, vagy legalább egy rövid hangüzenet, hogy a barát hallhassa a hangját. És mindenképpen használjuk ki a közösségi alkalmazásokban található eszközöket, amelyek segítségével személyesen is találkozhatunk másokkal. A boldog születésnapot kívánás hagyománya az idők során a telefonhívástól a Facebook-falra írt bejegyzésig, most pedig egy üzenetben elküldött emotikon lerövidítésig redukálódott. "Nem tudom aláhúzni, hogy milyen nagy ereje van annak, ha valakivel néhány pillanatig hiteles interakcióban lehetünk, azaz halljuk a hangját és látjuk az arcát” - mondta Dr. Murthy tisztifőorvos, hozzátéve: "Mindannyiunk számára óriási előnyökkel jár, ha képesek vagyunk egymás előtt megjelenni."
A világjárvány idején a kutatók azt is vizsgálták, hogy a binge-watching - azaz a hosszú ideig tartó sorozatnézés - összefüggésbe hozható-e a magányossággal. Több tanulmány tudományos áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy a műsorokat daráló felnőttek hajlamosak voltak depresszióra, szorongásra és bizonyos mértékig magányosságra. Dr. Marc Potenza, a Yale professzora és függőségi szakértő, aki az áttekintésen dolgozott, elmondta, hogy bár a binge-watching tanulmányok a Netflixhez hasonló streaming alkalmazásokra összpontosítottak, fontos megjegyezni, hogy más típusú alkalmazások, köztük a TikTok és az Instagram Reels hasonló típusú végtelen nézésre ösztönöznek.
Dr. Potenza szerint a mentális egészségügyi problémákkal küzdő emberek a stressz és más negatív érzelmek leküzdésére szolgáló megküzdési mechanizmusként kezdhetnek bele a binge-watchingba. A fizikai egészségre nézve is vannak nyilvánvaló következmények, amelyek károsíthatják a mentális egészséget: a túl hosszú ideig tartó ülőmunka, az alváshiány és a másokkal való kapcsolatteremtés elmaradása. "Ez sok időt vesz igénybe” - mondta Dr. Potenza. "Lehet, hogy halogatnak, és nem foglalkoznak más gondokkal, ami még több szorongáshoz vezethet.”
Ezen segíthet például a Netflix azon funkciójának kikapcsolása, hogy automatikusan lejátssza a következő programot. A TikTok és az Instagram Reels a beállítások között tartalmaz képernyőidő-korlátozó eszközöket, amelyek emlékeztetőket mutatnak arról, hogy mennyi időt töltöttünk görgetéssel - bár ezek az eszközök hatástalanok lehetnek, mert az emlékeztetőket könnyű figyelmen kívül hagyni. Az alkalmazások törlése sem ördögtől való. A Meta és a TikTok szóvivői kiemelték, hogy alkalmazásuk automatikusan képernyőidő-korlátokat állít be a tizenévesek számára.
A technológia és a magányosság közötti kapcsolat mozgó célpont, mivel a technológia és felhasználói folyamatosan fejlődnek. Emily Weinstein társadalomtudós, aki azt tanulmányozta, hogyan használják a tizenévesek a technológiát, azt mondta, hogy ahogyan kezdjük megérteni az alkalmazásokhoz és eszközökhöz fűződő kapcsolatunkat, a fiatalabbak más módokat találnak arra, hogy szorongjanak az interneten, és új utakat találnak a magányosság leküzdésére. Egy tinédzser szoronghat, ha az ő Instagram-fotóját kevesebb tűz emojival kommentáljuk, mint egy másik személy fotóját - mondta. Sokan pedig belemerülnek a generatív mesterséges intelligenciát használó chatbotokba, amelyek helyettesíthetik az emberi társakat, ami új aggodalmakat vet fel.
AA gyerekek olyan dolgokat mondanak nekünk, minthogy "Ez a robot tényleg figyel rám. Az emberek gonoszak és elítélnek, de az MI-eszközök nem”” - mondta. „Kíváncsi vagyok, hogyan fog ez alakulni a jövőben.” Dr. Murthy elmondta, hogy tavalyi, országot átszelő, főiskolai kampuszokon tett hallgatói körútja során az étkezdék kísértetiesen csendesek voltak, mivel a diákok evés közbeni beszélgetés helyett szorgalmasan gépeltek a telefonjaikon. Elmondta, hogy a Washingtoni Egyetemen egy diákkal folytatott beszélgetés nagyon megragadta. "Azt kérdezte, hogy ma már nem szoktak az emberek beszélgetni egymással, szóval hogyan tudnék kapcsolatot teremteni?" - emlékezett vissza Dr. Murthy. „Az volt a mondanivalója, hogy amikor besétálnak egy órára, és mindenki elfoglalja a helyét, utána mindenki a telefonját nyomogatja. Már egy köszönés is tolakodónak tűnhet."