SG.hu
Ki használ manapság elektronikus személyhívót?
A Hezbollah az izraeli hírszerzés mobiltelefon-nyomkövetésének elkerülése érdekében a régi technológiához fordult. Azonban ez sem segített: a militáns csoport által használt elektronikus személyhívók egyidejű felrobbanása mintegy 2800 embert sebesített meg Libanon-szerte, és 12-en meghaltak. Miközben sok kérdés maradt azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan is került robbanóanyag ezekbe a készülékekbe, a robbanások a műszaki innováció egy nagyrészt elfeledett darabját állította a figyelem középpontjába.
A Hezbollah részben azért fordult a csipogókhoz, hogy elkerülje Izrael rendkívül kifinomult megfigyelését. A csoport vezetése az év elején utasította tagjait, hogy ne használjanak mobiltelefonokat, mert attól tartanak, hogy azokat felhasználhatják tagjaik követésére. Tekintettel arra, hogy a csipogók nagyon alacsony technológiai színvonalúak, a szakértők úgy vélik, hogy Izrael beszivároghatott a Hezbollah által a csipogókhoz használt ellátási láncba, hogy fizikailag kompromittálja azokat. Az izraeli hadsereg nem kívánt nyilatkozni arról, hogy felelős-e a támadásért.
Az elektronikus személyhívókat leginkább riasztások vagy üzenetek fogadására, és bizonyos esetekben azok küldésére is használják. Használatával az üzenetek eljutnak a tulajdonosaikhoz akkor is, ha nincs internet vagy GPS szolgáltatás. A készüléket 1949-ben szabadalmaztatta Al Gross, a walkie-talkie és a vezeték nélküli telefon feltalálója. Amikor először egy orvosi kongresszuson bemutatta a készüléket, az orvosok nem voltak elragadtatva. Gross 2001-es visszaemlékezése szerint arra panaszkodtak, hogy a készülék tönkreteheti a délutáni golfozást.
A csipogók népszerűsége az 1980-as és '90-es években ugrásszerűen megnőtt, mivel a mobiltelefonok megjelenése előtt ez volt az egyetlen mód valakinek az elérésére. 1984-ben már mintegy 3 millió amerikai használt ilyen eszközt, egy gyártó, a Spok szerint pedig 1994-ben már 61 millió termékük volt forgalomban. Megjelentek a popkultúrában is, a „Beepers” című rapszámban végig egy csipogó hangja szólt. A mobiltelefon megjelenésével azonban koruk leáldozott: a mobiltelefonok olcsóbbá válásával a Motorola - a világ akkori legnagyobb csipogógyártója - 2001-ben bejelentette, hogy megszünteti a gyártásukat. "Senki sem akar személyhívót venni, amikor egyszerűen fel lehet hívni valakit a mobiltelefonján” - mondta egy távközlési kutató 2002-ben a New York Timesnak.
A következő évtizedekben, ahogy a mobiltelefonok egyre elterjedtebbé és fejlettebbé váltak, a csipogók használata a töredékére csökkent. Az embereknek ahelyett, hogy egy értesítés után a telefonhoz kellett volna rohanniuk, a zsebükben lévő készülékekről tudtak hívásokat fogadni és üzeneteket váltani - és végül az internetre is csatlakozni. Az első okostelefont, amely érintőképernyős kezelőfelülettel és olyan funkciókkal rendelkezett, mint a naptár és a címjegyzék, az IBM tervezte, és 1994-ben került forgalomba. A piac az ezt követő években fejlődött, 2001-ben megjelentek a fejlettebb harmadik generációs (3G) mobiltelefon-hálózatok, 2007-ben pedig az Apple iPhone-ja.
Nem világos, hogy világszerte hányan használnak még mindig személyhívókat, de néhány cég még gyártja őket. A tajvani székhelyű Gold Apollo vállalat - amely nemzetközi sajtótájékoztatón közölte, hogy nem ők, hanem egy újpesti panelházba bejegyzett magyar cég gyártotta a felrobbant készülékeket - a világ egyik legjelentősebb csipogókészülék-gyártója. Az 1995-ben alapított társaság idén eddig 41 000 csipogót exportált. A tajvani gazdasági minisztérium adatai szerint 2022-től idén augusztusig több mint 260 000 darabot exportáltak. Bár néhány, a közösségi médiában közzétett fotó a sérült csipogók hátlapjáról megegyezik a vállalat által gyártott AR-924-es típus jelzésével, a Gold Apollo szerint az AR-924-es csipogókat „teljes egészében a magyar BAC Consulting Kft. kezelte”.
Sok országban használnak még mindig a kórházakban személyhívókat, mert ezek saját kommunikációs rendszert használnak, és vészhelyzetben, illetve a WiFi vagy telefonhálózat meghibásodása esetén is működnek. A kórházaknak szolgáltatást nyújtó Spok szerint a készülékek akkumulátorral működnek, és jelük „átjut a betonon és az acélon, akkor is, ha az okostelefon jele nem”.
A brit kormány szerint 2019-ben az ország Nemzeti Egészségügyi Szolgálata (NHS) mintegy 130 000 ilyen eszközt használt. Akkori közlésük szerint az NHS használta a világ csipogókészülékeinek több mint 1/10-ét. Azóta az NHS is váltott, és bejelentette, hogy fokozatosan kivonja a használatukat az olcsóbb alternatívák, például a mobiltelefonok és az alkalmazások javára, amelyek a személyhívókkal ellentétben lehetővé teszik a személyzet számára, hogy megosszák az információkat és rangsorolják a feladatokat. Ilyen eszközöket az elmúlt években az elsősegélynyújtók, köztük a tűzoltóságok is használtak. Ausztráliában bányákban és vegyi üzemekben használják őket, ahol a rádiósugárzás szikrát okozhat.
A Trend Micro kutatói 2016-ban megállapították, hogy a közelmúltban a kritikus infrastruktúrák, köztük az atomerőművek és egyéb erőművek, valamint a védelmi vállalatok munkatársai is használtak személyhívókat. Ezeket ipari vezérlőrendszereik automatizálására használták, de a kutatók a titkosítatlan üzenetek biztonságával kapcsolatos aggályokra hivatkoztak. Emellett olyan magánszemélyek is használják őket, akik bizalmatlanok a digitális sebezhetőségekkel és azzal a lehetőséggel szemben, hogy a kormányok és a vállalatok adatokat gyűjthetnek a fejlettebb technológiájú eszközök felhasználóiról.
A Hezbollah részben azért fordult a csipogókhoz, hogy elkerülje Izrael rendkívül kifinomult megfigyelését. A csoport vezetése az év elején utasította tagjait, hogy ne használjanak mobiltelefonokat, mert attól tartanak, hogy azokat felhasználhatják tagjaik követésére. Tekintettel arra, hogy a csipogók nagyon alacsony technológiai színvonalúak, a szakértők úgy vélik, hogy Izrael beszivároghatott a Hezbollah által a csipogókhoz használt ellátási láncba, hogy fizikailag kompromittálja azokat. Az izraeli hadsereg nem kívánt nyilatkozni arról, hogy felelős-e a támadásért.
Az elektronikus személyhívókat leginkább riasztások vagy üzenetek fogadására, és bizonyos esetekben azok küldésére is használják. Használatával az üzenetek eljutnak a tulajdonosaikhoz akkor is, ha nincs internet vagy GPS szolgáltatás. A készüléket 1949-ben szabadalmaztatta Al Gross, a walkie-talkie és a vezeték nélküli telefon feltalálója. Amikor először egy orvosi kongresszuson bemutatta a készüléket, az orvosok nem voltak elragadtatva. Gross 2001-es visszaemlékezése szerint arra panaszkodtak, hogy a készülék tönkreteheti a délutáni golfozást.
A csipogók népszerűsége az 1980-as és '90-es években ugrásszerűen megnőtt, mivel a mobiltelefonok megjelenése előtt ez volt az egyetlen mód valakinek az elérésére. 1984-ben már mintegy 3 millió amerikai használt ilyen eszközt, egy gyártó, a Spok szerint pedig 1994-ben már 61 millió termékük volt forgalomban. Megjelentek a popkultúrában is, a „Beepers” című rapszámban végig egy csipogó hangja szólt. A mobiltelefon megjelenésével azonban koruk leáldozott: a mobiltelefonok olcsóbbá válásával a Motorola - a világ akkori legnagyobb csipogógyártója - 2001-ben bejelentette, hogy megszünteti a gyártásukat. "Senki sem akar személyhívót venni, amikor egyszerűen fel lehet hívni valakit a mobiltelefonján” - mondta egy távközlési kutató 2002-ben a New York Timesnak.
A következő évtizedekben, ahogy a mobiltelefonok egyre elterjedtebbé és fejlettebbé váltak, a csipogók használata a töredékére csökkent. Az embereknek ahelyett, hogy egy értesítés után a telefonhoz kellett volna rohanniuk, a zsebükben lévő készülékekről tudtak hívásokat fogadni és üzeneteket váltani - és végül az internetre is csatlakozni. Az első okostelefont, amely érintőképernyős kezelőfelülettel és olyan funkciókkal rendelkezett, mint a naptár és a címjegyzék, az IBM tervezte, és 1994-ben került forgalomba. A piac az ezt követő években fejlődött, 2001-ben megjelentek a fejlettebb harmadik generációs (3G) mobiltelefon-hálózatok, 2007-ben pedig az Apple iPhone-ja.
Nem világos, hogy világszerte hányan használnak még mindig személyhívókat, de néhány cég még gyártja őket. A tajvani székhelyű Gold Apollo vállalat - amely nemzetközi sajtótájékoztatón közölte, hogy nem ők, hanem egy újpesti panelházba bejegyzett magyar cég gyártotta a felrobbant készülékeket - a világ egyik legjelentősebb csipogókészülék-gyártója. Az 1995-ben alapított társaság idén eddig 41 000 csipogót exportált. A tajvani gazdasági minisztérium adatai szerint 2022-től idén augusztusig több mint 260 000 darabot exportáltak. Bár néhány, a közösségi médiában közzétett fotó a sérült csipogók hátlapjáról megegyezik a vállalat által gyártott AR-924-es típus jelzésével, a Gold Apollo szerint az AR-924-es csipogókat „teljes egészében a magyar BAC Consulting Kft. kezelte”.
Sok országban használnak még mindig a kórházakban személyhívókat, mert ezek saját kommunikációs rendszert használnak, és vészhelyzetben, illetve a WiFi vagy telefonhálózat meghibásodása esetén is működnek. A kórházaknak szolgáltatást nyújtó Spok szerint a készülékek akkumulátorral működnek, és jelük „átjut a betonon és az acélon, akkor is, ha az okostelefon jele nem”.
A brit kormány szerint 2019-ben az ország Nemzeti Egészségügyi Szolgálata (NHS) mintegy 130 000 ilyen eszközt használt. Akkori közlésük szerint az NHS használta a világ csipogókészülékeinek több mint 1/10-ét. Azóta az NHS is váltott, és bejelentette, hogy fokozatosan kivonja a használatukat az olcsóbb alternatívák, például a mobiltelefonok és az alkalmazások javára, amelyek a személyhívókkal ellentétben lehetővé teszik a személyzet számára, hogy megosszák az információkat és rangsorolják a feladatokat. Ilyen eszközöket az elmúlt években az elsősegélynyújtók, köztük a tűzoltóságok is használtak. Ausztráliában bányákban és vegyi üzemekben használják őket, ahol a rádiósugárzás szikrát okozhat.
A Trend Micro kutatói 2016-ban megállapították, hogy a közelmúltban a kritikus infrastruktúrák, köztük az atomerőművek és egyéb erőművek, valamint a védelmi vállalatok munkatársai is használtak személyhívókat. Ezeket ipari vezérlőrendszereik automatizálására használták, de a kutatók a titkosítatlan üzenetek biztonságával kapcsolatos aggályokra hivatkoztak. Emellett olyan magánszemélyek is használják őket, akik bizalmatlanok a digitális sebezhetőségekkel és azzal a lehetőséggel szemben, hogy a kormányok és a vállalatok adatokat gyűjthetnek a fejlettebb technológiájú eszközök felhasználóiról.