Ha a mesterséges intelligencia rendszerek átalakítják a globális gazdaságot, akkor az ezeket képző adatközpontok a jövő gyárai. A kormányok világszerte stratégiai erőforrásként tekintenek az MI-képes adatközpontokra, és versenyt indítottak az ezek feletti ellenőrzésért.

A nagyteljesítményű számítástechnika stratégiai jelentőségének gondolata nem új keletű. A hidegháború idején az USA csak akkor engedélyezte szuperszámítógépek eladását a Szovjetuniónak, ha azokat időjárás-előrejelzésre, nem pedig nukleáris szimulációra használják. Ezeket a szabályokat azzal a követelménnyel kényszerítették ki, hogy a szovjeteknek állandó külföldi megfigyelőket kellett fogadniuk, sőt, a szuperszámítógépek adatait is át kellett adniuk az amerikai hírszerzésnek elemzésre. A szuperszámítógépekhez hasonlóan a ma fejlesztett mesterséges intelligencia rendszerek is rendelkeznek polgári és katonai képességekkel. Optimalizálhatják az ételkiszállítási alkalmazásokat, de képesek műholdképek elemzésére és dróncsapások irányítására is. Nem alaptalan arra fogadni, hogy az adatközpontok feletti ellenőrzésnek politikai és gazdasági vonatkozásai is lesznek.

Minden fejlett mesterséges intelligencia rendszert csúcskategóriás chipekkel, főként Nvidia grafikus feldolgozóegységekkel és nagy sávszélességű memória félvezetőkkel teli adatközpontokban tréningeznek. A csúcstechnológiát képviselő mesterséges intelligencia-chipek már most is az amerikai exportellenőrzés hatálya alá tartoznak, és hamarosan a fejlett memóriachipek is felkerülhetnek a listára. Az olyan ellenfelek, mint Kína, általános tilalmat kaptak, amely megakadályozza őket abban, hogy hozzáférjenek a nagy teljesítményű amerikai chipekhez, emiatt saját chipeket fejlesztenek. Ezért nem meglepő, hogy egyre több ország szeretne garantált hozzáférést biztosítani a mesterséges intelligencia technológiához a saját területén épített adatközpontokon keresztül.

Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek nem titkolja, hogy a hatalmas adatközpont-infrastruktúrába történő beruházásokkal mesterséges intelligencia központokká kívánnak válni. Kazahsztán mesterséges intelligencia adatközpontot akar építeni és kazah nyelvű modelleket képezni. Malajzia adatközpont-boomot él át, és mind az amerikai, mind a kínai vállalatok hatalmas új beruházásokat eszközölnek. Az amerikai felhőszolgáltató vállalatok a külföldi állami támogatásokban jövedelmező lehetőséget látnak. Azzal érvelnek, hogy ha nem fogadnak el szerződéseket olyan külföldi kormányoktól, amelyek dollármilliárdokat fektetnek "szuverén MI” infrastruktúrába, akkor majd Kína fog.

Washington megérti, hogy az amerikai technológiai vállalatoknak nemzetközi piacokra van szükségük ahhoz, hogy megőrizzék a gazdasági előnyüket megalapozó méreteket, de az amerikai diplomatáknak is az adatközpontok járnak a fejükben. Nincs jobb módja a kínai technológia kizárásának, mint más országok bevonása a felhőbe. Amikor Joe Biden amerikai elnök májusban William Ruto kenyai elnököt vendégül látta, a Fehér Ház büszkén jelentette be, hogy a Microsoft új, jelentős adatközpontot épít Kenyában, ahol felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásokat kínál. Amit a Fehér Ház nem említett, hogy a Microsoft a kenyai adatközpontot a G42-vel, egy az Egyesült Arab Emírségek tulajdonában lévő technológiai vállalattal együtt fejleszti, amely már korábban is technológiai partnerséget kötött kínai vállalatokkal. Az év elején a Microsoft bejelentette, hogy 1,5 milliárd dollárt fektet be a G42-be.

A washingtoni biztonságpolitikusok aggódnak, hogy az ehhez hasonló üzletek veszélyeztetik a mesterséges intelligencia-technológia feletti ellenőrzésüket. Figyelik a G42 és a kínai technológiai cégek, például a Huawei között régóta fennálló kapcsolatokat. Kevin Xu, az Interconnected Capital munkatársa szerint a chipháborút hamarosan felhőháború követheti. De bármilyen biztosítékokat is követel Washington a Microsoft-G42 megállapodással kapcsolatban, az a jövőbeni nemzetközi adatközpont-projektek mintájául fog szolgálni. Az amerikai kormány ellenőrizni fogja a megfelelőséget? Követelheti-e az adatok megosztását, mint a hidegháború idején? Az ilyen biztosítékok eloszlatnák az amerikai biztonsági aggályokat, de még idegesebbé tennék az amerikai korlátozásokkal szemben amúgy is óvatos országokat.

Ez azért fontos, mert az USA a Kínával folytatott technológiai versenyét részben a bizalom kérdésére alapozza. Az amerikai tisztviselők azt kérdezték az európai országoktól, hogy kire bíznák inkább a távközlési szolgáltatásaikat: európai cégeket vagy a Huawei-re? Nem véletlen, hogy a Huawei megduplázta erőfeszítéseit, hogy saját felhőalapú számítástechnikai üzletágat építsen ki kínai és külföldi ügyfelei számára. A Huawei Cloud vezetője nemrégiben úgy érvelt, hogy Kínának „az MI számítási teljesítmény iránti keresletet a chipekről a felhőbe kell áthelyeznie”, ahol Kína hatalmas kapacitással rendelkezik, és számukra nem okoz nehézséget az MI adatközpontokhoz szükséges villamosenergia-infrastruktúra kiépítése sem.

Hogy a Huawei-hez hasonló vállalatok a legfejlettebb chipek nélkül is versenyképesek lesznek-e, azt még nem tudjuk. Az a tény, hogy Kína nagy mennyiségben importál olyan Nvidia chipeket, amelyeket szándékosan lebutítottak, hogy megfeleljenek az amerikai korlátozásoknak arra utal, hogy Kína nem fog hamarosan saját MI-technológiát exportálni. A chipek, a felhők és az adatközpontok elválaszthatatlanul összekapcsolódnak: a csúcskategóriás, exportellenőrzött chipek teszik lehetővé a felhőalapú számítástechnikai vállalatok számára a mesterséges intelligencia hatékony alkalmazását. A szilíciummal kezdődött technológiai verseny most a számítástechnikai stack egy új rétegébe hatol be.