Ő fejlesztette ki és valósította meg azt a protokollt, amely szinkronizálja a hálózatba kapcsolt eszközök milliárdjaiban rejlő digitális órákat. Az NTP lehetővé teszi a hálózaton keresztül működő számítógépek óráinak szinkronizálását egy közös időforráshoz. Ez a szinkronizálás az adatintegritástól kezdve a hálózati biztonságig minden szempontból létfontosságú. Az NTP pontos és szinkronizált időbélyegzőket biztosít a hálózati tevékenységek naplózásához és felügyeletéhez.

Elhunyt David L. Mills, az internet úttörője, akit az "idő atyjaként" ismertek a Network Time Protocol (NTP) megtervezéséért. Kifejlesztette és évtizedeken át működtette azt az időmérő protokollt, amelyet a pénzügyi piacok, az elektromos hálózatok, a műholdak és több milliárd számítógép egyidejű működésének biztosítása érdekében használtak, és ami a különböző számítógépes rendszerek és hálózatok összes résztvevő számítógépét néhány ezredmásodperces pontossággal szinkronizálja. Dr. Mills azon informatikusok belső köréhez tartozott, akik az 1960-as évektől a '90-es évekig kifejlesztették az Arpanetet, egy viszonylag kis hálózatot, amely tudományos és kutatóintézetekben elhelyezett, összekapcsolt számítógépekből állt, majd annak világméretű utódját, az internetet.

Elég nagy kihívást jelentett a számítógépek összekapcsolásához szükséges hardverek és szoftverek kifejlesztése, hiszen Dr. Millsnek és kollégáinak a szükséges protokollokat is meg kellett alkotniuk ahhoz, hogy az eszközök pontosan tudjanak kommunikálni egymással. Ő a hangsúlyt az időre helyezte. Minden gépnek megvan a saját belső órája, de az eszközök hálózatának egyidejűleg, a milliszekundum töredékéig szinkronizáltan kell működnie. Az ő válasza, amelyet először 1985-ben valósított meg, a hálózati időprotokoll volt. A protokoll az eszközök rétegzett hierarchiájára épül; a legalsó szinten az átlagos szerverek állnak. Ezek rendszeresen pingelnek "felfelé", egy nagyobb teljesítményű szerverhez, amelyek ismét felfelé pingelnek, egészen néhány olyan nagyon kevés, nagy teljesítményű szerverig, amely olyan időmérő eszközökkel van összekapcsolva, mint például az atomórák.

Az ezekből a központi eszközökből származó konszenzusos idő alapján a "hivatalos" idő aztán visszaáramlik a hierarchiában lefelé. A rendszerben olyan algoritmusok találhatók, amelyek felkutatják és kijavítják a hibákat, akár a milliszekundum tizedmásodperces pontosságáig. A folyamat több okból is rendkívül bonyolult: a számítógépek gyorsabban vagy lassabban működnek, és az adatcsomagok útközben átmenetileg megakadhatnak az útválasztókban és a továbbító kapcsolókban - mindezek olyan mértékű programozási kifinomultságot igényeltek Dr. Mills részéről, amely még az internet más úttörőit is meglepte.

"Mindig is csodálkoztam azon a tényen, hogy a változó késleltetésekkel és minden egyébbel rendelkező továbbító rendszerekből képes volt nagymértékben szinkronizált időt kihozni" - mondta Vint Cerf, aki segített az Arpanet néhány korai protokolljának kifejlesztésében, és jelenleg a Google alelnöke. "De ez azért volt, mert nem tudtam teljes mértékben értékelni a számításokat, amelyeket végeztek". Dr. Mills pályafutása nagy részében a Delaware-i Egyetem professzora volt, és nemcsak publikálta, hanem a következő két évtizedben rendszeresen frissítette is a protokollt - ezzel ő lett az internet félhivatalos időmérője, bár ő magát "internetes zsíros majomnak" nevezte.

A hálózati időprotokoll csak egyike Dr. Mills hozzájárulásának az internet alapstruktúrájához. Ő alkotta meg 1978-ban az internetprotokoll negyedik változatát, lényegében annak alapvető játékszabályzatát; ez a ma is használatban lévő domináns változat. Az 1970-es évek végén megalkotta az első modern hálózati routert is, amely az NSFnet gerincét adta, az Arpanet utódját, amelyből a modern internet kialakult. A furcsa nevek rajongója, a routereket "fuzzballnak" nevezte. "Ez egy homokozó volt" - mondta egy 2004-es interjúban, amikor a hálózati programozás kezdeti napjait írta le. "Lényegében senki nem mondta meg mit csináljunk. Csak annyit mondtak: 'Tegyetek jót!'. De a jócselekedetek olyan dolgok voltak, mint az elektronikus levelezés és a protokollok fejlesztése."

David Lennox Mills 1938. június 3-án született a kaliforniai Oaklandben. Édesanyja, Adele (Dougherty) Mills zongorista volt, édesapja, Alfred pedig a gépek szivárgásának megakadályozására használt tömítésekkel foglalkozott. David glaukómával (zöldhályoggal) született, és bár egy gyermekkori műtét helyreállította a bal szemének bizonyos fokú látását, egész pályafutása során túlméretezett számítógépes képernyőket használt.

A kaliforniai San Mateóban vakok iskolájába járt, ahol egy tanár azt mondta neki, hogy a rossz látása miatt soha nem fog főiskolára járni. Kitartott, és felvették a Michigani Egyetemre. Ott mérnöki (1960) és mérnöki matematika (1961); villamosmérnöki (1962) és hírközlés-tudományi (1964); valamint számítógép- és hírközlés-tudományi (1971) mesterszakos diplomát szerzett.

A számítástechnika mint tudományterület éppen csak kialakulóban volt. Amikor Michiganbe érkezett, még nem létezett teljes mértékben, és amikor több mint egy évtizeddel később benyújtotta doktori disszertációját, az csak a második volt, amelyet az egyetemen valaha is elkészítettek. Miután két évig tanított az Edinburgh-i Egyetemen, Dr. Mills öt évet töltött a Marylandi Egyetemen, mielőtt 1977-ben a Comsathoz került, egy állami finanszírozású vállalathoz, amelyet műholdas kommunikációs rendszerek fejlesztésére hoztak létre. A Comsatnál végzett munkája révén szoros kapcsolatba került Dr. Cerf-fel és másokkal, akik az Arpaneten dolgoztak, amely 1968-ban négy kutatóintézet mindössze négy számítógépével indult, és egy évtized alatt mintegy 40 intézményt foglalt magába.

Az első kutatók között nem volt nagy hierarchia; munkájukat az e-mail egy korai változatán keresztül koordinálták, és a döntéseket durva konszenzus alapján hozták meg. Dr. Mills hamarosan ráállt az idő kérdésére, mert - mint később mondta - senki más nem foglalkozott vele. Az NTP-vel kapcsolatos munkája mellett létrehozta az FTP egyik első implementációját, inspirálta a "ping" létrehozását és az Internet Architecture Task Force első elnökeként kulcsszerepet játszott az internet architektúrájában. Munkáját széles körben elismerték, 1999-ben az Association for Computing Machinery, 2002-ben pedig az Institute of Electrical and Electronics Engineers tagja lett, valamint 2013-ban megkapta az IEEE Internet Award díját az internet fejlődésében a hálózati protokollokhoz és az időméréshez való hozzájárulásáért.

1986-ban a Delaware-i Egyetemre költözött, amely addigra a keleti parton a hálózatkutatás fontos központjává vált. Időskorára teljesen megvakult, ezért a 2000-es években átadta a protokoll irányítását Harlan Stennnek. 2008-ban emerituszi státuszt kapott, de továbbra is tanított és kutatott. Egész életében lelkes rádióamatőr volt; tinédzserként kapcsolatban állt az Antarktiszon dolgozó tengerészgyalogosokkal, és összekötötte őket az Egyesült Államokban élő családjukkal. Newark-i, kétszintes házának tetején hatalmas antennarendszer van. Az egyetem honlapján azzal viccelődött, hogy "vészhelyzetben a tetőn lévő antenna helikopter rotorlapátokká alakítható, és biztonságba helyezi a házat".