Annalena Baerbock német külügyminiszter ma bemutatta országa új Kína-stratégiáját, mely a technológiát helyezi a Pekingtől való függőség csökkentésére irányuló erőfeszítések középpontjába a nyersanyagellátástól kezdve a kritikus infrastruktúrák védelmén és a kiberbiztonságon át a kémelhárításig és a dezinformáció elleni küzdelemig. Ennek oka, hogy "a kulcsfontosságú technológiák, mint például a félvezetők, a mesterséges intelligencia és a zöld technológiák egyre fontosabbá válnak a jólét és a biztonság szempontjából". Bár Olaf Scholz német kancellár a Twitteren azt írta, hogy kormányának nem célja a Pekingtől való elszakadás, a német stratégia határozottabb álláspontot képvisel Kínával szemben a technológiai függetlenség tekintetében.

A német stratégia elismeri a Kínától való függőségét a chipgyártás szempontjából létfontosságú "különböző fémek és ritkaföldfémek" tekintetében, mivel az EU ritkaföldfém-szállításainak 94%-a Kínából származik. Ez a függőség már a múlt héten is fejfájást okozott Berlinnek, miután Kína importellenőrzést jelentett be a gallium és a germánium - a félvezetők gyártásához nélkülözhetetlen két kritikus nyersanyag - behozatalára vonatkozóan. A stratégia tehát az import diverzifikálására törekszik, mégpedig úgy, hogy a partnerei is nyerjenek vele, és azt javasolja, hogy támogassa a nyersanyagokat kitermelő országokat az értékteremtésben, ezzel elősegítve a "jólétet" és a gazdasági növekedést.

A stratégia a távközlési infrastruktúrákat a nemzetbiztonság szempontjából kritikus infrastruktúrák közé sorolja, és megállapítja, hogy a 5G mobiltelefon-hálózatokat már külön törvények védik. A helyi Szövetségi Információbiztonsági Hivatalról szóló törvény "előírja, hogy a létfontosságú infrastruktúrák üzemeltetői kötelesek nyilvánosságra hozni a létfontosságú komponensek tervezett felhasználását". Németországot azonban gyakran emelték ki azért, mert késlekedik a nagy kockázatot jelentő gyártók, például a Huawei által szállított berendezések ártalmatlanításával, mert ezzel kiszolgáltatottá válik a pekingi önkényuralmi rezsimnek. A stratégia nem utal a megközelítés drámai megváltoztatására, hanem Berlin inkább ágazatonként fogja értékelni a helyzetet kritikussági szint alapján.


Berlin "nem kíván függővé válni olyan harmadik országból származó technológiáktól, amelyek nem osztják alapvető értékeinket". A Kínával való lépéstartás érdekében a német kormány azt tervezi, hogy többet fektet be "a feltörekvő kulcstechnológiákba", és "stratégiai előrelátó" módszereket alkalmaz ezek azonosítására, a kutatás-fejlesztés finanszírozásának növelésére, valamint a szabadalmak védelmének fokozására. Ezzel kapcsolatban a szövetségi kormány megismétli elkötelezettségét a technológiára vonatkozó uniós jogszabályok, elsősorban az uniós chiptörvény, a mesterséges intelligenciáról szóló törvény, az adattörvény és az adatkezelési törvény iránt. Berlin már most is a középpontjában áll annak az európai törekvésnek, hogy a félvezetőgyártást visszahozzák az öreg kontinensre: az Intel két megagyárat tervez építeni Szász-Anhaltban.

A német szövetségi kormány megjegyzi, hogy a kiberbiztonság nem különbözik az analóg biztonságtól, és azt írja, hogy ez "ugyanannak az éremnek a két oldala". A dokumentum továbbá figyelmeztet "azon kínai kiberszereplőkre, akik gazdasági és tudományos kémkedést folytatnak, hogy megpróbáljanak hozzáférni a német vállalatok üzleti és kutatási titkaihoz". Berlin közölte, hogy hozzájárul az EU kiberdiplomáciai eszköztárához, amelynek felülvizsgálata folyamatban van, és hasonlóan gondolkodó partnerekkel együttműködik az informatikai biztonság értékelésére szolgáló nemzetközi tanúsítási rendszerek kiépítésében.

A stratégia megismételte Németország Ukrajna iránti elkötelezettségét, és kiemelte a dezinformációs kampányok és hamis narratívák elleni küzdelem szükségességét. Berlin arra figyelmeztetett, hogy a német "demokráciát a kínai hatóságok megbízásából történő burkolt érdekérvényesítés is károsíthatja", idézve a német Bundestag és a szövetségi kormány érdekképviseleti nyilvántartását bevezető törvényt, amelynek célja a lobbitevékenységek átláthatóbbá tétele. A jelentés követeli, hogy a német iskolák, egyetemek, tanárok és kutatók biztosítsák, hogy a Konfuciusz Intézetek betartsák "a tudomány, a kutatás és a tudományos oktatás szabadságának elvét", és ügyeljenek a tevékenységek maximális átláthatóságára, "különösen akkor, ha a Kínával való együttműködéshez állami támogatást alkalmaznak".

Végül Berlin biztosítani kívánja, hogy az ország szuverenitása ne sérüljön "a kínai állampolgárokat célzó transznacionális elnyomó intézkedésekkel". A német szövetségi kormány ígéretet tesz arra, hogy "ellenintézkedéseket tesz a tengerentúli rendőrállomások ellen". Ennek érdekében egyértelműen kijelenti, hogy a Kínai Kommunista Párttal kapcsolatban álló konkrét sejteket és szervezeteket fog célba venni Németországban.