SG.hu
Az Intelnek több pénz, a németeknek nagyobb chipgyár kell
Több támogatást szeretne kapni az Intel magdeburgi chipgyárához, de a németek szerint ennek megfelelően növelnie kellene beruházásait.
Németország nyomást gyakorol az Intelre, hogy bővítse a 17 milliárd eurós chipgyár terveit a magasabb támogatásokért cserébe, ami már most az ország legnagyobb közvetlen külföldi befektetése lesz a második világháború óta. Az amerikai félvezető konszern 6,8 milliárd eurós támogatást kapna Berlintől a keleti országrészben fekvő Magdeburgban épülő mega fab építéséhez. A vállalathoz közel álló személyek szerint az Intel a magasabb energia- és építési költségekre hivatkozva legalább 10 milliárd euróra szeretné emelni az állami támogatást. Német tisztviselők erre nem mondtak nemet, de csak azzal a feltétellel, ha maga az Intel is többet fektet be.
"Logikus, hogy ha a beruházás nagyságrendjét növelik, akkor a támogatás mértéke is emelkedik" - mondta Sven Schulze, Szász-Anhalt keleti tartomány gazdasági minisztere, amelynek Magdeburg a fővárosa. "Az Intel félúton találkozhat velünk." Azonban az Intelnek nincs pénze, sőt, nemrégiben azt jelezték, hogy idén mérsékelni fogják a beruházási kiadásokat, miután a chipeladások váratlan visszaesése miatt vissza kellett vágniuk a kifizetett osztalékot. A chipgyártó óriás pénzügyi helyzetét megviselte a riválisok - különösen az AMD - által támasztott kemény verseny, valamint a COVID okozta ellátási lánc-problémák visszamaradó hatása.
Az Intel vezérigazgatója, Pat Gelsinger tavaly ősszel a kétszámjegyű bevételcsökkenéssel szembesülve azt mondta, hogy a vállalat 2025-ig akár 10 milliárd dollárral is csökkentheti éves kiadásait. A döntést nagy visszhangot kiváltó leépítések sora követte, köztük az Oregonban és Izraelben található két kutatás-fejlesztési központ megszüntetése, amelyek várhatóan közel 1 milliárd dollárba kerültek volna. Az Intel a grafikus chip-piaci terveinek nagy részét is eltörölte és eladta szerverüzletágát. Ráadásul az Intel és a német kormány közötti tárgyalások egy olyan időszakban zajlanak, amikor a Biden-kormányzat több százmilliárd dolláros támogatással árasztja el a chipgyártókat, hogy ne külföldön, hanem az Egyesült Államokban növeljék a gyártást. Ez nyomást gyakorol az EU-ra, hogy tegyen hasonló erőfeszítéseket, különben azt kockáztatja, hogy a beruházások Amerikába vándorolnak.
Pat Gelsinger, az Intel vezérigazgatója
A chipgyártók számára csábító Európa szívében, számos ügyfelük - köztük az ország 410 milliárd eurós autóiparának - közelében építkezni. Az Intel projektjéhez nyújtott támogatás egy európai törvény égisze alatt történik, amelynek célja, hogy több mint 43 milliárd eurónyi állami és magánberuházást mozgósítson a kontinens chipiparának. Németország Brüsszelből még megerősítésre vár, hogy a felajánlott pénzügyi támogatás megfelel-e az uniós állami támogatási szabályoknak. Az EU szigorúan ellenőrzi az ilyen hozzájárulásokat, hogy elkerülje a torzulásokat az egységes piacon belül.
Az Intel tavaly márciusban jelentette be, hogy több mint 33 milliárd eurót fordít az európai chipgyártás fellendítésére. A cég a legfejlettebb chipgyártási technológiával építi meg két félvezetőgyárból álló magdeburgi megagyárát, mely a tervek szerint 2028-ban kezdi meg működését és 3000 csúcstechnológiai munkahelyet teremt az országban. Az üzem része a vállalat azon törekvésének, hogy visszakapaszkodjon a chipipar élvonalába, miután jelentősen lemaradt az ázsiai riválisok, elsősorban a TSMC mögött. Az üzem egy évtizedes, 80 milliárd eurós beruházási terv központi eleme. A megafab kulcsfontosságú az EU azon törekvése szempontjából, hogy 2030-ra megduplázza, a jelenlegi kevesebb mint 10 százalékról 20 százalékra növelje részesedését a globális félvezetőpiacon. Emellett központi szerepet játszik Olaf Scholz német kancellár stratégiájában is, amelynek célja, hogy csökkentse országának az ázsiai beszállítóktól való függőségét az okostelefonoktól kezdve az elektromos járművekig mindenhez szükséges fejlett chipek tekintetében.
De a tavaly tavaszi bejelentés óta sok víz lefolyt a Dunán, az európai energiaköltségek az egekbe szöktek, mert Oroszország az ukrajnai inváziót követően leállította az Európába irányuló gázexportot. A magas infláció szintén hatással volt az építési költségekre, ami arra késztette az Intelt, hogy további támogatásokat kérjen. Ez az Intel szóhasználata szerint "a világgazdaságban bekövetkezett zavarok megnövekedett költségeket eredményeztek, az építőanyagoktól az energiáig". A vállalat azonban továbbra is elkötelezett a projekt mellett és tavaly novemberben megvásárolták a gyárhoz szükséges telkeket.
A növekvő költségek az Intel két arizonai üzemének költségeit is befolyásolták, amelyek most várhatóan 50 százalékkal kerülnek többe, mint amikor azokat bejelentették. A német gazdasági minisztérium közölte, hogy a kormányon belül tárgyalások folynak "a tervezett projekt költséghiányának megszüntetéséről, amely az elmúlt hónapokban jelentősen megnőtt". A német kormány 6,8 milliárd euró támogatást nyújt, ami a projekt eredeti 17 milliárd eurós árcédulájának mintegy 40 százaléka.
Jelenleg a német vállalatok a mikrochipek nagy részét tajvani és észak-amerikai gyárakra bízzák, ami potenciális nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mégsem ért egyet mindenki ezzel a hatalmas adománnyal. "Miért nem hagyjuk, hogy az amerikaiak támogassák a chipgyártást, és mi csak olcsó chipeket vásárolhatnánk tőlük?" - kérdezte Reint Gropp közgazdász, a Hallei Gazdaságkutató Intézet elnöke. Másrészt még ha a mikrochipeket helyben is gyártják, akkor is szükség van importált nyersanyagokra. Kína dominál a ritkaföldfémek feldolgozásában, amelyek a chipgyártáshoz elengedhetetlenek. "Ha valóban függetlenek akarunk lenni a tajvani gyártástól, akkor a teljes ellátási láncot itt kell létrehoznunk. Nemcsak a gyártást, hanem a ritkaföldfémeket - amelyek a chipekbe kerülnek - is itt kell bányásznunk" - mondta Gropp.
Harmadrészt pedig Németország azzal is szembesül, hogy nincs elég szakképzett fiatal, különösen a gép- és járműmérnöki, az elektrotechnikai, valamint a szoftverfejlesztői és programozói szakmákban. Pontosan ezek lennének szükségesek a mikrochip-ágazatban. A probléma megoldására a német bevándorlási törvények átalakítását tervezik, hogy több tehetséget vonzzanak be, de lehet, hogy ez már késő. "A cégeknek nagy gondot okoz a szakképzett munkaerő megtalálása" - mondta Gropp. "Akarjuk ezt tovább rontani, és tönkretenni azokat a cégeket, amelyek nem részesültek a támogatásokból?"
Németország nyomást gyakorol az Intelre, hogy bővítse a 17 milliárd eurós chipgyár terveit a magasabb támogatásokért cserébe, ami már most az ország legnagyobb közvetlen külföldi befektetése lesz a második világháború óta. Az amerikai félvezető konszern 6,8 milliárd eurós támogatást kapna Berlintől a keleti országrészben fekvő Magdeburgban épülő mega fab építéséhez. A vállalathoz közel álló személyek szerint az Intel a magasabb energia- és építési költségekre hivatkozva legalább 10 milliárd euróra szeretné emelni az állami támogatást. Német tisztviselők erre nem mondtak nemet, de csak azzal a feltétellel, ha maga az Intel is többet fektet be.
"Logikus, hogy ha a beruházás nagyságrendjét növelik, akkor a támogatás mértéke is emelkedik" - mondta Sven Schulze, Szász-Anhalt keleti tartomány gazdasági minisztere, amelynek Magdeburg a fővárosa. "Az Intel félúton találkozhat velünk." Azonban az Intelnek nincs pénze, sőt, nemrégiben azt jelezték, hogy idén mérsékelni fogják a beruházási kiadásokat, miután a chipeladások váratlan visszaesése miatt vissza kellett vágniuk a kifizetett osztalékot. A chipgyártó óriás pénzügyi helyzetét megviselte a riválisok - különösen az AMD - által támasztott kemény verseny, valamint a COVID okozta ellátási lánc-problémák visszamaradó hatása.
Az Intel vezérigazgatója, Pat Gelsinger tavaly ősszel a kétszámjegyű bevételcsökkenéssel szembesülve azt mondta, hogy a vállalat 2025-ig akár 10 milliárd dollárral is csökkentheti éves kiadásait. A döntést nagy visszhangot kiváltó leépítések sora követte, köztük az Oregonban és Izraelben található két kutatás-fejlesztési központ megszüntetése, amelyek várhatóan közel 1 milliárd dollárba kerültek volna. Az Intel a grafikus chip-piaci terveinek nagy részét is eltörölte és eladta szerverüzletágát. Ráadásul az Intel és a német kormány közötti tárgyalások egy olyan időszakban zajlanak, amikor a Biden-kormányzat több százmilliárd dolláros támogatással árasztja el a chipgyártókat, hogy ne külföldön, hanem az Egyesült Államokban növeljék a gyártást. Ez nyomást gyakorol az EU-ra, hogy tegyen hasonló erőfeszítéseket, különben azt kockáztatja, hogy a beruházások Amerikába vándorolnak.
Pat Gelsinger, az Intel vezérigazgatója
A chipgyártók számára csábító Európa szívében, számos ügyfelük - köztük az ország 410 milliárd eurós autóiparának - közelében építkezni. Az Intel projektjéhez nyújtott támogatás egy európai törvény égisze alatt történik, amelynek célja, hogy több mint 43 milliárd eurónyi állami és magánberuházást mozgósítson a kontinens chipiparának. Németország Brüsszelből még megerősítésre vár, hogy a felajánlott pénzügyi támogatás megfelel-e az uniós állami támogatási szabályoknak. Az EU szigorúan ellenőrzi az ilyen hozzájárulásokat, hogy elkerülje a torzulásokat az egységes piacon belül.
Az Intel tavaly márciusban jelentette be, hogy több mint 33 milliárd eurót fordít az európai chipgyártás fellendítésére. A cég a legfejlettebb chipgyártási technológiával építi meg két félvezetőgyárból álló magdeburgi megagyárát, mely a tervek szerint 2028-ban kezdi meg működését és 3000 csúcstechnológiai munkahelyet teremt az országban. Az üzem része a vállalat azon törekvésének, hogy visszakapaszkodjon a chipipar élvonalába, miután jelentősen lemaradt az ázsiai riválisok, elsősorban a TSMC mögött. Az üzem egy évtizedes, 80 milliárd eurós beruházási terv központi eleme. A megafab kulcsfontosságú az EU azon törekvése szempontjából, hogy 2030-ra megduplázza, a jelenlegi kevesebb mint 10 százalékról 20 százalékra növelje részesedését a globális félvezetőpiacon. Emellett központi szerepet játszik Olaf Scholz német kancellár stratégiájában is, amelynek célja, hogy csökkentse országának az ázsiai beszállítóktól való függőségét az okostelefonoktól kezdve az elektromos járművekig mindenhez szükséges fejlett chipek tekintetében.
De a tavaly tavaszi bejelentés óta sok víz lefolyt a Dunán, az európai energiaköltségek az egekbe szöktek, mert Oroszország az ukrajnai inváziót követően leállította az Európába irányuló gázexportot. A magas infláció szintén hatással volt az építési költségekre, ami arra késztette az Intelt, hogy további támogatásokat kérjen. Ez az Intel szóhasználata szerint "a világgazdaságban bekövetkezett zavarok megnövekedett költségeket eredményeztek, az építőanyagoktól az energiáig". A vállalat azonban továbbra is elkötelezett a projekt mellett és tavaly novemberben megvásárolták a gyárhoz szükséges telkeket.
A növekvő költségek az Intel két arizonai üzemének költségeit is befolyásolták, amelyek most várhatóan 50 százalékkal kerülnek többe, mint amikor azokat bejelentették. A német gazdasági minisztérium közölte, hogy a kormányon belül tárgyalások folynak "a tervezett projekt költséghiányának megszüntetéséről, amely az elmúlt hónapokban jelentősen megnőtt". A német kormány 6,8 milliárd euró támogatást nyújt, ami a projekt eredeti 17 milliárd eurós árcédulájának mintegy 40 százaléka.
Jelenleg a német vállalatok a mikrochipek nagy részét tajvani és észak-amerikai gyárakra bízzák, ami potenciális nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mégsem ért egyet mindenki ezzel a hatalmas adománnyal. "Miért nem hagyjuk, hogy az amerikaiak támogassák a chipgyártást, és mi csak olcsó chipeket vásárolhatnánk tőlük?" - kérdezte Reint Gropp közgazdász, a Hallei Gazdaságkutató Intézet elnöke. Másrészt még ha a mikrochipeket helyben is gyártják, akkor is szükség van importált nyersanyagokra. Kína dominál a ritkaföldfémek feldolgozásában, amelyek a chipgyártáshoz elengedhetetlenek. "Ha valóban függetlenek akarunk lenni a tajvani gyártástól, akkor a teljes ellátási láncot itt kell létrehoznunk. Nemcsak a gyártást, hanem a ritkaföldfémeket - amelyek a chipekbe kerülnek - is itt kell bányásznunk" - mondta Gropp.
Harmadrészt pedig Németország azzal is szembesül, hogy nincs elég szakképzett fiatal, különösen a gép- és járműmérnöki, az elektrotechnikai, valamint a szoftverfejlesztői és programozói szakmákban. Pontosan ezek lennének szükségesek a mikrochip-ágazatban. A probléma megoldására a német bevándorlási törvények átalakítását tervezik, hogy több tehetséget vonzzanak be, de lehet, hogy ez már késő. "A cégeknek nagy gondot okoz a szakképzett munkaerő megtalálása" - mondta Gropp. "Akarjuk ezt tovább rontani, és tönkretenni azokat a cégeket, amelyek nem részesültek a támogatásokból?"