A szervezet nem akarja a korábbi hibákat megismételni.

A készülő chiptörvény egy olyan jogalkotási javaslat, amelynek célja a félvezetőipari kapacitások ösztönzése az Európai Unióban. A törvénytervezet kulcsfontosságú része az úgynevezett III. pillér, amely a félvezetőhiány megelőzésére és kezelésére szolgáló mechanizmust biztosít. A EURACTIV birtokába jutott kompromisszumos szöveg alapján ezt a félvezető-ellátási válságot figyelő és arra reagáló mechanizmust az európai uniós jogszabály hivatott bevezetni, amely jelenleg a jogalkotási folyamat utolsó szakaszában van, ahol az Európai Parlament, az Európai Tanács és az Európai Bizottság képviselői találkoznak, hogy végleges megállapodásra jussanak.

Az Európai Tanács és az Európai Parlament bevezette azt az elvet, hogy a válságkezelésnek hosszútávú stratégiai felmérésen kell alapulnia, amelyet az Európai Bizottság a nemzeti hatóságokkal és az üzleti élet képviselőivel konzultálva végez el. Ennek a helyzetfelmérésnek meg kell határoznia azokat a korai figyelmeztető mutatókat, amelyek a válságstádiumot kiváltják. Az érintett ágazati érdekelt feleket felkérik, hogy járuljanak hozzá egy ilyen korai előrejelző mechanizmus meghatározásához. A mostani kompromisszum kimondja, hogy az információnyújtásnak önkéntesnek kell lennie és olyan rendelkezésre álló adatokra kell vonatkoznia, amelyek nem vállalati titkok.

Az illetékes nemzeti hatóságoknak azonosítaniuk kell az országukban székhellyel rendelkező, a félvezető-ellátási láncban döntő szerepet játszó kulcsfontosságú piaci szereplőket, míg az Európai Bizottság globális szinten azonosítja a kritikus szereplőket. A dokumentum szerint az Európai Bizottságnak és az illetékes nemzeti hatóságoknak tájékoztatniuk kellene egymást, ha megbízható információkkal rendelkeznek a félvezetők ellátásában bekövetkező súlyos zavarok lehetséges kockázatáról. A nemzeti képviselőkből álló Európai Félvezető Testület (ESB) rendkívüli ülését hívnák össze a zavarok súlyosságának megvitatására. A tanácskozás arról is döntene, hogy indokolt-e a válságstádium aktiválása, és hogy kezdeményezni kell-e a félvezetők, köztes termékek vagy nyersanyagok közös megelőző beszerzését.

Az Európai Bizottság konzultálna az érintett harmadik államokkal is, hogy megoldásokat keressen a zavarokra. A nemzeti hatóságokat felkérnék, hogy értékeljék kulcsfontosságú szereplőik és kritikus létesítményeik felkészültségét. Még megvitatás alatt álló kérdés a sürgősségi intézkedésekben részesülő kritikus ágazatok listája. Ez a lista a létfontosságú létesítményekről szóló irányelvből származik, amely olyan szervezeteket tartalmaz, mint a közműszolgáltatók és a bankok, és legutóbb a védelmi iparral egészült ki. Az egyik vitás kérdés az, hogy közvetlenül hivatkozni kell-e az irányelvre, vagy a kritikus ágazatok listáját a chiptörvény mellékletébe kell-e foglalni. A különbség az, hogy a melléklet az irányelvtől függetlenül módosítható. A kritikus ágazatok listájának bővítése így sokkal egyszerűbb lenne.


A válságstádium aktiválásának eljárása még mindig erősen vitatott. Az Európai Parlament ugyanis a válságstádiumot úgy határozta meg, mint "a polgárokat, valamint az Európai Unió létfontosságú infrastruktúrájának, gazdaságának és intézményeinek működését, biztonságát és védelmét fenyegető közvetlen veszély". Az Európai Bizottság úgy vélte, hogy a fogalmat a félvezető ellátási láncban bekövetkező súlyos zavarokra kell korlátozni, amelyek jelentős szűk keresztmetszetekhez vezetnek és megakadályozzák a kritikus ágazatok által használt alapvető termékek szállítását vagy karbantartását.

A feltételeknek való megfelelés esetén a testületnek minden esetben fel kell kérnie a tagállamok kormányait, hogy minősített többséggel aktiválják a válságfázist. Az ESB válságstábja ezt követően értékelné a védintézkedések esetleges bevezetésének várható hatását, és tanácsot adna a további hatékony intézkedésekre vonatkozóan. Az Európai Parlament ugyanakkor azt szeretné előírni, hogy az ilyen kritikus ágazatok vállalatai csak akkor részesülhessenek a vészintézkedésekben, ha bizonyítani tudják, hogy elvégezték a házi feladatukat az esetleges kockázatok megelőzése érdekében - ez egy másik rendelkezés, amelyet azonban az Európai Bizottság ellenez.

A válságfázis aktiválását követően az Európai Bizottságnak az adott tagállam hatóságain keresztül tájékoztatási kéréseket kellene küldenie a legfontosabb piaci szereplőknek és biztonságos módszert kellene biztosítania ezen információk összegyűjtésére és tárolására. Amennyiben ezek a bizalmas információk kiszivárognak, akkor az Európai Parlament értékelése alapján a testületnek vagy az illetékes nemzeti hatóságnak vizsgálatot kellene indítania. Az érintett intézménynek joga lenne ahhoz, hogy ne hozzon nyilvánosságra további információkat, amíg a korrekciós intézkedések meg nem történnek. Végül is, ezek nagyon érzékeny adatok.

Amennyiben a válságfázis beindul, az Európai Bizottság elsőbbségi utasításokkal kötelezhetné az állami támogatásban részesült európai chipgyárakat, hogy állítsák elő a kritikus ágazatok számára szükséges félvezetőket. A cégeknek lehetőséget kellene adni arra, hogy véleményt nyilvánítsanak az utasítás megvalósíthatóságáról. Az Európai Bizottságnak ezt követően minden esetben jogi aktust kell elfogadnia, amely meghatározza az ilyen utasítások végrehajtására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket. Végül javaslat készült arra is, hogy az Európai Bizottság a válsággal kapcsolatos termékeket a közös beszerzésben részt venni kívánó tagországok nevében vásárolhatna. Hasonló megközelítést alkalmaztak a vakcinaadagok beszerzése során is. A közös beszerzésre vonatkozó megbízás a részt vevő tagállamokkal aláírt megállapodáson alapulna, ahogyan az oltóanyagok beszerzésénél is történt.