Berta Sándor
Modulokból áll egy új víz alatti robot
Az egység szabadon méretezhető és az összeszerelése mindössze két napot vett igénybe.
A MIT kutatói bemutatták a RoboTuna nevű víz alatti robot új, még alkalmazkodóbb változatát. Az átdolgozott modell egyedi modulokból áll, amelyeket a feladattól függően különbözőképpen állítanak össze. Így például akár egy angolnaszerű vagy egy minibálnára hasonlító egység is kialakítható. Maga a szerkezeti elv gyakorlatilag korlátlan alak- és méretvariációt tesz lehetővé. A rendkívüli alkalmazkodóképesség jelentősen csökkenti az energiafogyasztást és bővíti az alkalmazási területeket.
"A méretezhetőség a mi építési elvünk egyik erőssége" - emelte ki Alfonso Parra Rubio tudományos munkatárs, aki Michael Triantafyllou és Neil Gershenfeld professzorok csapatának a tagja. A rendszerüket alkotó, voxeleknek nevezett rácsszerű darabok alacsony sűrűsége és nagy merevsége miatt "nagyobb a lehetőségük a további méretnövelésre". Ezzel szemben a jelenleg használt technológiák többsége nagy sűrűségű anyagokra támaszkodik, amelyek drasztikus problémákat okoznak, ha növelni kell a méretüket. Az egyes voxelek egy öntési eljárással készült, keskeny műanyagszövetekből álló héjból állnak. Ezeket úgy tervezték, hogy az egyik irányban teherhordó funkcióval rendelkeznek, a másik irányban azonban puhák és rugalmasak. A fejlesztők ezt a szokatlan kombinációt a merev és rugalmas elemek tudatos beépítésével érték el. Gershenfeld szerint ez egy harmadik út, amely a kettő legjobb elemeit ötvözi.
"A testfelület sima rugalmassága lehetővé teszi számunkra, hogy olyan áramlásszabályozást valósítsunk meg, amely csökkentheti a légellenállást és javíthatja a meghajtás hatékonyságát, ami jelentős üzemanyag-megtakarítást eredményez" - nyilatkozta Triantafyllou. A csapat által készített egyik eszközben a voxelek egy méteres kígyószerű struktúrát alkotnak. Az egység négy szegmensből áll, amelyek mindegyike öt voxelt tartalmaz. Középen van egy működtető elem, amely egy drótot feszít vagy lazít azért, hogy a voxeleket egymáshoz hajlítsa.
Az MIT tudósai a robot teljes szerkezetét egy szorosan illeszkedő, vízálló neoprénbőrbe burkolták. Egy egyetemi vízmedencében a mérnökök aztán bemutatták, hogy a kígyó vagy angolna mozgása olyan tolóerőt hoz létre, amely végül a szerkezetet hajtja. A RoboTuna mintegy 3000 különböző alkatrészből állt össze és körülbelül két évig tartott a tervezése és megépítése. "Sok kígyószerű robot volt már korábban is. De ezek általában egyedi alkatrészekből készültek, szemben ezekkel az egyszerű, skálázható építőelemekkel" - mutatott rá Gershenfeld. Parra Rubio mindezt azzal egészítette ki, hogy a NASA által épített kígyószerű robot több ezer egyedi darabból állt, míg a csoport kígyója körülbelül 60 darabból áll. S ahhoz képest, hogy a RoboTuna tervezése és építése két évet vett igénybe, az eszközt körülbelül két nap alatt sikerült összeszerelni.
A MIT kutatói bemutatták a RoboTuna nevű víz alatti robot új, még alkalmazkodóbb változatát. Az átdolgozott modell egyedi modulokból áll, amelyeket a feladattól függően különbözőképpen állítanak össze. Így például akár egy angolnaszerű vagy egy minibálnára hasonlító egység is kialakítható. Maga a szerkezeti elv gyakorlatilag korlátlan alak- és méretvariációt tesz lehetővé. A rendkívüli alkalmazkodóképesség jelentősen csökkenti az energiafogyasztást és bővíti az alkalmazási területeket.
"A méretezhetőség a mi építési elvünk egyik erőssége" - emelte ki Alfonso Parra Rubio tudományos munkatárs, aki Michael Triantafyllou és Neil Gershenfeld professzorok csapatának a tagja. A rendszerüket alkotó, voxeleknek nevezett rácsszerű darabok alacsony sűrűsége és nagy merevsége miatt "nagyobb a lehetőségük a további méretnövelésre". Ezzel szemben a jelenleg használt technológiák többsége nagy sűrűségű anyagokra támaszkodik, amelyek drasztikus problémákat okoznak, ha növelni kell a méretüket. Az egyes voxelek egy öntési eljárással készült, keskeny műanyagszövetekből álló héjból állnak. Ezeket úgy tervezték, hogy az egyik irányban teherhordó funkcióval rendelkeznek, a másik irányban azonban puhák és rugalmasak. A fejlesztők ezt a szokatlan kombinációt a merev és rugalmas elemek tudatos beépítésével érték el. Gershenfeld szerint ez egy harmadik út, amely a kettő legjobb elemeit ötvözi.
"A testfelület sima rugalmassága lehetővé teszi számunkra, hogy olyan áramlásszabályozást valósítsunk meg, amely csökkentheti a légellenállást és javíthatja a meghajtás hatékonyságát, ami jelentős üzemanyag-megtakarítást eredményez" - nyilatkozta Triantafyllou. A csapat által készített egyik eszközben a voxelek egy méteres kígyószerű struktúrát alkotnak. Az egység négy szegmensből áll, amelyek mindegyike öt voxelt tartalmaz. Középen van egy működtető elem, amely egy drótot feszít vagy lazít azért, hogy a voxeleket egymáshoz hajlítsa.
Az MIT tudósai a robot teljes szerkezetét egy szorosan illeszkedő, vízálló neoprénbőrbe burkolták. Egy egyetemi vízmedencében a mérnökök aztán bemutatták, hogy a kígyó vagy angolna mozgása olyan tolóerőt hoz létre, amely végül a szerkezetet hajtja. A RoboTuna mintegy 3000 különböző alkatrészből állt össze és körülbelül két évig tartott a tervezése és megépítése. "Sok kígyószerű robot volt már korábban is. De ezek általában egyedi alkatrészekből készültek, szemben ezekkel az egyszerű, skálázható építőelemekkel" - mutatott rá Gershenfeld. Parra Rubio mindezt azzal egészítette ki, hogy a NASA által épített kígyószerű robot több ezer egyedi darabból állt, míg a csoport kígyója körülbelül 60 darabból áll. S ahhoz képest, hogy a RoboTuna tervezése és építése két évet vett igénybe, az eszközt körülbelül két nap alatt sikerült összeszerelni.