Berta Sándor
Több ezer drónból álló rajokat szeretne az USA
A robotrepülőgépek a felderítéstől a célpontok megsemmisítésig számos feladatra alkalmazhatók.
A pilóta nélküli légi járművek a modern hadviselés nélkülözhetetlen részévé váltak. Az előnyeik nyilvánvalóak. Viszonylag olcsó felderítő eszközök, de felfegyverezve támadásra is használhatók anélkül, hogy az azokat bevető fegyveres erők emberéleteket kockáztatnának. Az amerikai hadsereg valószínűleg élen jár ezen a területen, de az afganisztáni és iraki háborúkban végrehajtott dróncsapásait mindig is erősen bírálták, mert számos polgári áldozatot követeltek. Az MIT Technology Review most alaposan átnézte az amerikai költségvetési dokumentumokat és ambiciózus terveket fedezett fel az irathalmazban. Az amerikai hadsereg "Super Swarm" néven több ezer mini robotrepülőgépből álló rajokat akar létrehozni.
Az ukrajnai konfliktus megmutatta, hogy a drónok bevetését jelenleg korlátozza az a tény, hogy mindegyiknek saját kezelőre van szüksége. Egy rajban azonban több száz vagy több ezer drónt egyetlen egységként irányítanak. Fontos kiemelni, hogy a nagyobb sporteseményeknél, ünnepségeknél látható kivilágított dróncsapatok nem rajok, mert hiába van bennük több száz, vagy akár több ezer példány szinkronban, minden drón egy koreografált, előre meghatározott útvonalon repül. Az egyes drónok nincsenek tudatában sem a környezetüknek, sem egymásnak. Ezzel szemben egy rajban a drónok tudják milyen közel vannak egymáshoz, és algoritmusokat használnak az akadályok elkerülésére, miközben nem akadályozzák egymás útját. Mint egy madárraj. A fejlettebb verziók mesterséges intelligencia segítségével olyan feladatokat hajtanak végre, mint egy terület valamilyen algoritmus alapján való átkutatása vagy egy szinkronizált támadás végrehajtása.
Zachary Kallenborn, a George Mason Egyetem munkatársa szerint számos kisebb pilóta nélküli légi járműre támaszkodva egyszerre több irányból lehet támadni és a kritikus rendszerek, például a radarantennák és a fegyverek kiiktatásával ártalmatlanítani lehet akár egy hajót is. Ez nagy eredmény, tekintve, hogy ezek a játékok csak néhány kiló robbanóanyagot tudnak szállítani, ami összehasonlítva a Harpoon hajóelhárító rakéta 488 kilós robbanófejével semmiség. A rajban lévő példányok által szállított hasznos teher eltérő, némelyikük érzékelőket, néhány zavaró vagy egyéb elektronikus hadviselési felszerelést, és néhány robbanófejet tartalmaz. A kompaktabb drónok előnye a manőverezőképességük és a nagy pontosságuk, a tömeges bevetésük pedig komoly kihívást jelent a légvédelem számára. Több ezer robotrepülőgép telepítése azonban azt is jelenti, hogy több ezer lehetséges hibapontot kell kezelni.
Az ilyen rajokat úgynevezett "több területet érintő küldetések" részeként tengeralattjárók, hajók, légi vagy akár szárazföldi járművek is indíthatják. Erre azért is szükség van, mert a kis drónok hatótávolsága viszonylag korlátozott. Ezzel a problémával foglalkozik a Deployment and Employment of Autonomous Long-Range Systems (DEARLS) projekt, amely a Super Swarm része. A DEARLS keretében megálmodott "anyahajó" autonóm módon is működik és "rendkívül nagy számú" kisebb robotrepülőgépet képes eljuttatni a célpontokhoz. Egy további kezdeményezés, a Manned and Autonomous Teams (MATES) célja, hogy egyszerűsítse a rajok távvezérlését és egy szempillantás alatt teljesen autonóm üzemmódba kapcsolja őket, például ha elhagyják a rádió hatótávolságát vagy ha a jelet bárki zavarná.
Egy másik program, a Manufacturing of Autonomous Systems at Scale (MASS) a költségtényezővel foglalkozik. Egy az amerikai hadsereg által alkalmazott pilóta nélküli légi jármű jelenleg átlagosan körülbelül 49 000 dollárba kerül és ez az összeg a várható nagyobb veszteségek esetén jelentősen megterheli a költségvetést. Ezért a cél új tervezőeszközök segítségével olyan drónok létrehozása, amelyek nagyrészt olcsó 3D-nyomtatott alkatrészekből építhetők. Ezen túlmenően a program megteremti az alapját annak is, hogy a terveket gyorsan hozzá lehessen igazítani az adott küldetés igényeihez - attól függően, hogy a gyors, észrevétlen felderítéshez szükséges eszközökre vagy a kiegészítő rakomány, például érzékelők vagy fegyverek befogadására alkalmas kapacitásokra van-e szükség. Az elképzelés az, hogy ezeket a fenyegetéseket - szárazföldön vagy hajón - a lehető legközelebb hozzák létre a harctérhez, és egy hajó fedélzetén akár több tizezer példány is előállítható legyen.
Egy több ezer robotrepülőgéppel végrehajtott támadás a megfigyelő- és védelmi rendszerek ellen nagy eséllyel sikeres lehet, mert még több száz ilyen jármű kiiktatása esetén is elegendő drón marad a cél eléréséhez. Az ilyen támadások alkalmasak lennének a rakéták, a pilóta nélküli repülőgépek és más hagyományos harci eszközök használatának előkészítésére. Kallenborn szerint azonban számos más forgatókönyv is elképzelhető, amelyben a pilóta nélküli légi járművekből álló rajok alkalmazásának lenne értelme. Ilyen eset lehet például a felderítés, az elektronikus zavaró támadások végrehajtása, de akár különböző utánpótlások szállítása is, minden esetben a hagyományos személyzettel ellátott rendszerekkel együtt. A tervek szerint ha szándékos zavarás következtében a kezelő elveszíti a kapcsolatot, a raj akár saját kezdeményezésre is cselekedhet: megváltoztathatja az útvonalat vagy drónokat küldhet egy újonnan azonosított cél kivizsgálására. Ez komoly kihívás lesz a mesterséges intelligencia számára.
Ukrajna kis drónjai több mint száz orosz páncélozott járművet semmisítettek meg; egy ezer drónból álló raj egy csapással akár egy egész zászlóaljat is kiiktathat, majd további drónokat irányíthat egy olyan célpont ellen, amely túlélte az első hullámot, és részletes képeket készíthet az eredményekről. A drónrajok megoldást jelenthetnek az Egyesült Államok hadseregének egyik legnagyobb fejfájására, a föld-levegő rakétákkal sűrűn védett területekre való belépésre. A rajok áttörhetik a létező legerősebb védelmet: drónok tucatjait vagy százait le lehet lőni, de még ezrek jutnának át, elegendő hadianyaggal a radarok és egyéb védelmi eszközök eltávolításához. Ez megnyitná az utat a cirkáló rakéták, a személyzettel ellátott repülőgépek és más hagyományos fegyverek támadásai előtt.
A rakéták drágák, a lézer fejletlen, jelenleg a csöves légvédelem az egyetlen jó válasz
A cél csábító, de a kihívások hatalmasak. Még az egyszerű mozgás is bonyolult, nem hogy a rajok koordinálása vagy egy igazi támadás, de a problémák idővel leküzdhetőnek tűnnek. Mindazonáltal nem szabad azt várni, hogy a szuperrajok - vagy a hasonló technológiák, amelyeket Kínában, Oroszországban, Indiában és más országokban is kutatnak - eldöntik majd a csatákat vagy a háborúkat. Hiszen ugyanilyen szorgalmasan folynak a kutatások a drónrajok elleni védekezésre, például mikrohullámokkal, lézerekkel vagy saját géprajokkal. Azonban még eltart egy ideig, amíg azok használatra készek lesznek. Kallenborn meg van győződve arról, hogy a robotrepülőgép-rajok a modern hadviselés részévé válnak. Azok, akik ez ellen érvelnek, "egy nap úgy fogják érezni magukat, mint azok, akik egykor a tankokat, tengeralattjárókat és repülőgépeket vágyálomnak tartották".
A pilóta nélküli légi járművek a modern hadviselés nélkülözhetetlen részévé váltak. Az előnyeik nyilvánvalóak. Viszonylag olcsó felderítő eszközök, de felfegyverezve támadásra is használhatók anélkül, hogy az azokat bevető fegyveres erők emberéleteket kockáztatnának. Az amerikai hadsereg valószínűleg élen jár ezen a területen, de az afganisztáni és iraki háborúkban végrehajtott dróncsapásait mindig is erősen bírálták, mert számos polgári áldozatot követeltek. Az MIT Technology Review most alaposan átnézte az amerikai költségvetési dokumentumokat és ambiciózus terveket fedezett fel az irathalmazban. Az amerikai hadsereg "Super Swarm" néven több ezer mini robotrepülőgépből álló rajokat akar létrehozni.
Az ukrajnai konfliktus megmutatta, hogy a drónok bevetését jelenleg korlátozza az a tény, hogy mindegyiknek saját kezelőre van szüksége. Egy rajban azonban több száz vagy több ezer drónt egyetlen egységként irányítanak. Fontos kiemelni, hogy a nagyobb sporteseményeknél, ünnepségeknél látható kivilágított dróncsapatok nem rajok, mert hiába van bennük több száz, vagy akár több ezer példány szinkronban, minden drón egy koreografált, előre meghatározott útvonalon repül. Az egyes drónok nincsenek tudatában sem a környezetüknek, sem egymásnak. Ezzel szemben egy rajban a drónok tudják milyen közel vannak egymáshoz, és algoritmusokat használnak az akadályok elkerülésére, miközben nem akadályozzák egymás útját. Mint egy madárraj. A fejlettebb verziók mesterséges intelligencia segítségével olyan feladatokat hajtanak végre, mint egy terület valamilyen algoritmus alapján való átkutatása vagy egy szinkronizált támadás végrehajtása.
Zachary Kallenborn, a George Mason Egyetem munkatársa szerint számos kisebb pilóta nélküli légi járműre támaszkodva egyszerre több irányból lehet támadni és a kritikus rendszerek, például a radarantennák és a fegyverek kiiktatásával ártalmatlanítani lehet akár egy hajót is. Ez nagy eredmény, tekintve, hogy ezek a játékok csak néhány kiló robbanóanyagot tudnak szállítani, ami összehasonlítva a Harpoon hajóelhárító rakéta 488 kilós robbanófejével semmiség. A rajban lévő példányok által szállított hasznos teher eltérő, némelyikük érzékelőket, néhány zavaró vagy egyéb elektronikus hadviselési felszerelést, és néhány robbanófejet tartalmaz. A kompaktabb drónok előnye a manőverezőképességük és a nagy pontosságuk, a tömeges bevetésük pedig komoly kihívást jelent a légvédelem számára. Több ezer robotrepülőgép telepítése azonban azt is jelenti, hogy több ezer lehetséges hibapontot kell kezelni.
Az ilyen rajokat úgynevezett "több területet érintő küldetések" részeként tengeralattjárók, hajók, légi vagy akár szárazföldi járművek is indíthatják. Erre azért is szükség van, mert a kis drónok hatótávolsága viszonylag korlátozott. Ezzel a problémával foglalkozik a Deployment and Employment of Autonomous Long-Range Systems (DEARLS) projekt, amely a Super Swarm része. A DEARLS keretében megálmodott "anyahajó" autonóm módon is működik és "rendkívül nagy számú" kisebb robotrepülőgépet képes eljuttatni a célpontokhoz. Egy további kezdeményezés, a Manned and Autonomous Teams (MATES) célja, hogy egyszerűsítse a rajok távvezérlését és egy szempillantás alatt teljesen autonóm üzemmódba kapcsolja őket, például ha elhagyják a rádió hatótávolságát vagy ha a jelet bárki zavarná.
Egy másik program, a Manufacturing of Autonomous Systems at Scale (MASS) a költségtényezővel foglalkozik. Egy az amerikai hadsereg által alkalmazott pilóta nélküli légi jármű jelenleg átlagosan körülbelül 49 000 dollárba kerül és ez az összeg a várható nagyobb veszteségek esetén jelentősen megterheli a költségvetést. Ezért a cél új tervezőeszközök segítségével olyan drónok létrehozása, amelyek nagyrészt olcsó 3D-nyomtatott alkatrészekből építhetők. Ezen túlmenően a program megteremti az alapját annak is, hogy a terveket gyorsan hozzá lehessen igazítani az adott küldetés igényeihez - attól függően, hogy a gyors, észrevétlen felderítéshez szükséges eszközökre vagy a kiegészítő rakomány, például érzékelők vagy fegyverek befogadására alkalmas kapacitásokra van-e szükség. Az elképzelés az, hogy ezeket a fenyegetéseket - szárazföldön vagy hajón - a lehető legközelebb hozzák létre a harctérhez, és egy hajó fedélzetén akár több tizezer példány is előállítható legyen.
Egy több ezer robotrepülőgéppel végrehajtott támadás a megfigyelő- és védelmi rendszerek ellen nagy eséllyel sikeres lehet, mert még több száz ilyen jármű kiiktatása esetén is elegendő drón marad a cél eléréséhez. Az ilyen támadások alkalmasak lennének a rakéták, a pilóta nélküli repülőgépek és más hagyományos harci eszközök használatának előkészítésére. Kallenborn szerint azonban számos más forgatókönyv is elképzelhető, amelyben a pilóta nélküli légi járművekből álló rajok alkalmazásának lenne értelme. Ilyen eset lehet például a felderítés, az elektronikus zavaró támadások végrehajtása, de akár különböző utánpótlások szállítása is, minden esetben a hagyományos személyzettel ellátott rendszerekkel együtt. A tervek szerint ha szándékos zavarás következtében a kezelő elveszíti a kapcsolatot, a raj akár saját kezdeményezésre is cselekedhet: megváltoztathatja az útvonalat vagy drónokat küldhet egy újonnan azonosított cél kivizsgálására. Ez komoly kihívás lesz a mesterséges intelligencia számára.
Ukrajna kis drónjai több mint száz orosz páncélozott járművet semmisítettek meg; egy ezer drónból álló raj egy csapással akár egy egész zászlóaljat is kiiktathat, majd további drónokat irányíthat egy olyan célpont ellen, amely túlélte az első hullámot, és részletes képeket készíthet az eredményekről. A drónrajok megoldást jelenthetnek az Egyesült Államok hadseregének egyik legnagyobb fejfájására, a föld-levegő rakétákkal sűrűn védett területekre való belépésre. A rajok áttörhetik a létező legerősebb védelmet: drónok tucatjait vagy százait le lehet lőni, de még ezrek jutnának át, elegendő hadianyaggal a radarok és egyéb védelmi eszközök eltávolításához. Ez megnyitná az utat a cirkáló rakéták, a személyzettel ellátott repülőgépek és más hagyományos fegyverek támadásai előtt.
A rakéták drágák, a lézer fejletlen, jelenleg a csöves légvédelem az egyetlen jó válasz
A cél csábító, de a kihívások hatalmasak. Még az egyszerű mozgás is bonyolult, nem hogy a rajok koordinálása vagy egy igazi támadás, de a problémák idővel leküzdhetőnek tűnnek. Mindazonáltal nem szabad azt várni, hogy a szuperrajok - vagy a hasonló technológiák, amelyeket Kínában, Oroszországban, Indiában és más országokban is kutatnak - eldöntik majd a csatákat vagy a háborúkat. Hiszen ugyanilyen szorgalmasan folynak a kutatások a drónrajok elleni védekezésre, például mikrohullámokkal, lézerekkel vagy saját géprajokkal. Azonban még eltart egy ideig, amíg azok használatra készek lesznek. Kallenborn meg van győződve arról, hogy a robotrepülőgép-rajok a modern hadviselés részévé válnak. Azok, akik ez ellen érvelnek, "egy nap úgy fogják érezni magukat, mint azok, akik egykor a tankokat, tengeralattjárókat és repülőgépeket vágyálomnak tartották".
