Elláthatja-e magát rézzel Európa?

A kontinensnek még mindig nagyon jók az esélyei a területen.

Az év eleje óta soha nem látott magasságokba emelkedett a réz ára, s elkerülhetetlenek a további áringadozások. Bernd Schäfer, az Európai Innovációs és Technológiai Intézethez (EIT) tartozó Raw Materials innovációs társaság ügyvezetője szerint a létfontosságú nyersanyagokkal kapcsolatban a kontinensen más mentalitásra van szükség, mert jelenleg hiányzik az Európára és a fogyasztókra való összpontosítás. Előtérbe kell kerülnie a kontinensen lévő nyersanyag-lelőhelyek felderítésének és a helyi kitermelésnek, valamint a meglévő anyagok újrahasznosításának.

Júliusban már kiderült a rézből is hiány lesz. A réz iránti növekvő kereslet oka az éghajlatbarát technológiákban rejlik. A globális rézkereslet 2035-re várhatóan csaknem a kétszeresére nő és éves szinten 50 millió tonnára emelkedik. Joggal merül fel a kérdés, hogy Európa képes-e ellátni magát a rézzel. Az elmúlt hónapok fájdalmasan megmutatták, hogy az erőforrásoktól való függésnek nagy ára van. De vajon visszafordítható-e még a kerék?

A réz nagyon jó elektromos vezetőképességgel rendelkezik, ezért a termelés 79 százaléka ezen az alkalmazási területen köt ki. Rézre van szükség az országos elektromos hálózati infrastruktúrában és az épületek belsejében az áram és az adatok szállítására szolgáló vezetékekhez, transzformátorokban, villanymotorokban és kábelkötegekben. A bányákból származó termelést több lépésben kell feldolgozni. A kőzetet először őrlik, majd vegyszerekkel elválasztják a rézben gazdag ércet a többitől, és koncentrátumként dúsítják fel. Egyes bányászati nemzetek ércet árulnak, mások csak a koncentrátumot. A tiszta réz kinyeréséhez a koncentrátumot kohókban olvasztják meg, majd elektrolízissel tisztítják meg. Ez a folyamat többnyire azokban az országokban zajlik, amelyek a rezet is feldolgozzák.


Az európai rézmérleg nem olyan rossz, mint más fémek esetében. Európa-szerte mintegy négymillió tonna rézre van szükség, amelynek csaknem kétharmada saját erőforrásainkból származik. A háztartási és ipari hulladékok újrahasznosítási aránya 43 százalékkal meglehetősen magas, mivel minőségromlás nélkül végtelen sokszor újrahasznosítható és új termékekké dolgozható fel. További 20 százalékát európai bányákból nyerik ki. Európa az import tekintetében is bizonyos függetlenséggel rendelkezik, köszönhetően a nagyszámú beszállítónak. A rézigény tizenkét százalékát tisztított fémként, 25 százalékát érc vagy koncentrátum formájában importálják.

A dél-amerikai országok és Ausztrália rendelkeznek a legnagyobb nyersanyaglelőhelyekkel, a tíz legnagyobb rézbánya közül öt Chilében található. Európában - mint sok minden másban - Németország a legnagyobb játékos, világviszonylatban a szövetségi köztársaság Kína, Japán és Dél-Korea mögött a negyedik helyen áll az importáló országok és a réztermelők között. A német Aurubis AG Európa legnagyobb réztermelője és a réz újrahasznosításának nemzetközi vezetője. 16 000 ember dolgozik ebben az iparágban, annak ellenére, hogy az országban már nem folyik rézbányászat. Az ezredfordulón az utolsó bányákat is bezárták, mivel gazdaságilag már nem voltak életképesek. 2020-ban Németország mintegy 1,2 millió tonna rézércet és -koncentrátumot importált és dolgozott fel nyersrézzé. A fő német beszállítók Peru, Brazília és Chile voltak.

Európa legnagyobb rézbányája Lengyelországban van, az 1000 méter mélyen fekvő lelőhely a becslések szerint 1,5 millió tonna rézfémet tartalmaz. Nemzetközi szinten ez nem sok: 2018-ban világszerte több mint 20 millió tonnát termeltek ki és csak Chile legnagyobb bányája évente több mint egymillió tonnát szállít egy alacsony költségű külszíni fejtésből.

A rézpiaci helyzet azonban egy tekintetben jelentősen eltér a többi fémtől. 2002 óta Kína a kereslet motorja. 2019-ben az ázsiai állam 12,7 millió tonna rezet dolgozott fel, ami a globális termelés valamivel több mint fele. A kínaiak azonban messze nem képesek kielégíteni a keresletet saját termelésükből, több mint 22 millió tonna rézkoncentrátumot kellett vásárolniuk a világpiacon 2019-ben. Ezért az európai rézimporttilalom nem sokat ér egy olyan nyersanyagexportőrrel szemben, mint Oroszország: az orosz érc most Kínába kerül.

Kína azonban nem tud jelentős befolyást gyakorolni a globális rézpiacra. Mivel a fémet már régóta ipari méretekben használják, a nagy lelőhelyek bányászati jogai évtizedekre szóló szerződésekkel vannak lekötve, amelyek többnyire nyugati vállalatok kezében vannak egy történelmileg növekvő piacon. Kínának sok pénzzel kell bevásárolnia magát, vagy saját bányákat kell nyitnia, amelyek kisebb rézlelőhelyeket tárnak fel. Az 1990-es évek vége óta az ország mindkét irányba elindult. Kína bányákat állított termelésbe Kongóban, Zambiában, Dél-Afrikában és Eritreában, valamint Laoszban, Mianmarban, Ausztráliában és Peruban.

A globális pénzügyi válság idején az ázsiai nagyhatalom kihasználta a bányaüzemeltetők gazdasági problémáit, és bányászati engedélyeket vásárolt Peruban, Afganisztánban és Ecuadorban. Ez a pénzügyi támogatás tette lehetővé, hogy Peru és Kongó a világ legfontosabb rézbányászati országai legyenek. Európának mindazonáltal továbbra is nagyszerű hozzáférése van a bányákhoz. Eddig egyetlen kínai cégnek sem sikerült bekerülnie a tíz legnagyobb vállalat listájára, amelyeknek Chilében, Svájcban, Ausztráliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Lengyelországban és Oroszországban van a székhelyük.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Sir Cryalot #1
    Hiányolom a hínárhajú barnabőrűlányt sisakban meg az infografikát elvégre európai cikk?