Berta Sándor

Sokkal inkább közösségi médiafüggők a szegényebb gyerekek

Egy nemzetközi anyag készítésekor 179 000 fiatalt kérdeztek meg.

A gazdaságilag gyengébb hátterű fiatalok hajlamosabbak a közösségi médiafüggőségre, mint más háttérrel rendelkező társaik - ez derült ki a Health Behaviour in School-aged Children című nemzetközi tanulmányból, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közreműködésével készítettek el. A kutatók névtelenül kérdeztek meg 179 ezer 11, 13 és 15 éves lányt és fiút 43 országban, köztük Európa nagy részében. A társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetűek nagyobb valószínűséggel számoltak be a Facebookról, az Instagramtól, a WhatsAppról és más közösségi médiaplatformtól való függőségről. A felmérés alapján azokban az iskolákban, ahol az osztálytársak családjai között nagy társadalmi különbségek vannak, a szakadék különösen szembetűnő.

"Ezek az eredmények rámutatnak az egyéni, iskolai és nemzeti szintű egyenlőtlenségek potenciálisan káros hatásaira a serdülők problémás közösségi médiahasználatára. A politikai döntéshozóknak intézkedéseket kell kidolgozniuk az egyenlőtlenségek csökkentésére annak érdekében, hogy korlátozzák a serdülők közösségi médiahasználatának mintáit. Miközben a digitális szakadék számos országban tovább csökken, a gazdasági egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak, és továbbra is erőteljes társadalmi meghatározó tényezői a serdülők egészségének és jólétének. Az iskolák ideális környezetet jelentenek a biztonságos és proszociális online viselkedés kialakítására" - jelentette ki Michela Lenzi, a Padovai Egyetem pszichológusa és vezető szerzője.

A tanulmány szerint a negatív viselkedésminták közé tartozik, hogy a diákok nem képesek csökkenteni a képernyő előtt töltött időt, és hazudnak a barátaiknak és a családjuknak a közösségi médiahasználatról. Sok fiatal napi szinten használja a közösségi médiát. A jólétre gyakorolt előnyeik éppúgy dokumentáltak, mint a kockázatok. A problémás közösségi médiahasználatot (PSMU) hivatalosan nem ismerik el viselkedésfüggőségként. Ez azonban olyan egészségügyi problémának számít, amely a lányokat és a fiúkat egyaránt érinti.

A tanulmány fő célja az volt, hogy első alkalommal vizsgálja meg az egyéni, iskolai és nemzeti szinten mért társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek és a serdülőkori PSMU közötti összefüggéseket. Az anyag eredményei azt mutatták, hogy a társaikhoz képest hátrányos helyzetű és rosszabb anyagi háttérrel bíró iskolába járó tanulók nagyobb valószínűséggel érintettek a PSMU-ban. Egy másik tanulmányban a megkérdezett amerikai fiatalok 35 százaléka állította, hogy "szinte állandóan" használ legalább egy közösségi médiaportált.

A szakemberek a nélkülözési skálák kiszámításához az otthoni anyagi javakon vagy a családi tevékenységeken alapuló indexet használták. A tételek között általános dolgok szerepeltek, mint a lakásban lévő fürdőszobák száma vagy hogy az elmúlt évben hányszor utazott el a család külföldre. A szerzők az adott ország vagyonát és a családi/kollégiumi társadalmi támogatást is figyelembe vették, például a rokonoktól és barátoktól kapott segítség mértékét. Belekalkulálták azt is, hogy az egyes országokban a lakosság mekkora hányada használja az internetet.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Ellaberin #6
    Tegyük hozzá, hogy így közelebb kerülhetnek a szegényebbek a vágyálmaikhoz. Legalább másokon keresztül láthatnak, tapasztalhatnak meg olyat, amire esélyük nincs/lesz.
    Átvitt értelemben ilyenek voltak a ponyva-regények, melyek fillérekért adtak olyan élményt, élhette bele magát olyanba a szegényebb réteg, ami a gazdagok kiváltsága volt/van/lesz.
    A legkülönfélébb valóság-showk is azért vannak tele a magukból akár hülyét is csináló egyedekkel, mert más aranyásási lehetőségük-, kiugrási pontjuk nincs. Ha bejön egycsapásra meg van a 15 percük, amivel ha tud élni - elég kevesen - egy egész életre meg van a létbiztonsága.
  • grobs #5
    Nyilván vannak kivételek. Jómódú gyerekből is lehet insta függő, és szegényből is lehet nem az. Statisztikai alapon a valószínűsége nagyobb, hogy egy szegény pórul jár minthogy egy gazdag járjon pórul. Arról nem is beszélve, hogy ha a jómódú család sarja zsákutcába kerül akkor a szülők alányúlhatnak, hogy kimentség a szarból. A szegény viszont belefullad a mocsárba.
    Ha jeff bezos szülei szegények lettek volna, ma nem lenne amazon, mert 1 év után csődbe megy. Mivel gazdagok voltak, így a szülők betettek újabb 200 ezer dollárt, és minden ment tovább.
    Ha egy szegény gyerek lesz insta függő, és 25 évesen rájön, hogy nem lesz belőle szupermodell akkor elég komoly bajban van. Ha egy gazdag gyerekkel történik hasonló, akkor egyrészt a szülei megtolhatják, hogy mégis szupermodell legyen, másrészt simán kifizetik, hogy 5 év múlva diplomás ügyvéd legyen.
  • Cat #4
    Tartalmas programokat kevés pénzből is lehet csinálni (pl. kiránduláshoz csak egy buszjegy kell), de valóban, a szegényebb szülőknek idejük is kevesebb van.
  • Sir Cryalot #3
    Abból a szempontból is érdekes hogy egy extrovertáltnak úgy tűnhet hogy a meme-zéssel előrébb van, pedig az nagyon rossz terep önfejlesztésre meg a likeolgatás is sokszor hízelgés (ami alantas és hátsó szándékot sejtet). Nekem még az is hízelgés számba megy hogy közösségi médiának van tituálva ez a káosz.
  • grobs #2
    Nem meglepő. Minél jobb életkörülmények között él valaki annál több tartalmasabb elfoglaltsága lehet, és annál több lehetősége, hogy a boldogság hormonokat más ingerek termeljék.
    Aki szegény annak egész délután az insta/tik-tok van amit egy bármilyen hulladék telefonnal elérhet. Ha kap 2 like-ot megvan a dopamin. Ráadásul családi példából 2 dolgot lát: szülei nem dolgoznak -> munka nélkül kell boldogulni, vagy szülei gürcölnek -> a munka luzerré tesz.
    Vannak kivételek, de nem véletlen, hogy a "tehetségkutatókban" sem a jómódú szülők gyerekei a felülreprezentáltak.

    Kislányom osztályában 1 gyerek cipel magával mobilt, akinek elváltak a szülei.
  • Sir Cryalot #1
    Na ez érdekes