Berta Sándor
A közösségi botok nyomában
Függetlenül attól, hogy valaki hisz-e az ilyen szoftverek létezésében vagy sem, az biztosra vehető, hogy a befolyásolás hátterében emberek állnak.
A botok a vélemények megosztásában a legszorgalmasabbak. 2016-ban az internetes forgalom pontosan 51,8 százalékát a szoftverek, míg a fennmaradó 48,2 százalékát a felhasználók generálták. Már néhány program is befolyásolhatja a közösségi véleményeket, de például a Twitteren botok osztják meg a hivatkozások 66 százalékát. Florian Gallwitz professzor az RC3 nevű rendezvényen tartott előadást a közösségi botokról. A szakember a szoftverek alkalmazásáról keresett bizonyítékokat és számos megkérdőjelezhető tudományos módszert talált.
A szakértők általában azokat a megoldásokat nevezik közösségi botoknak, amelyek automatizáltan bekapcsolódnak az internetes vitákba és beszélgetésekbe a közösségi médiaplatformokon, s eközben gyakorlatilag úgy viselkednek, mint a felhasználók. A témával kapcsolatban az elmúlt években számos tanulmányt nyilvánosságra hoztak. Ezekben a szerzők megpróbálták mérni a közösségi botok befolyását, Gallwitz viszont úgy véli, hogy ezen anyagok mögött rendkívül kérdéses módszerek rejlenek és senki sem tudott neki valódi közösségi botot mutatni.
Problémát jelent többek között, hogy számos tanulmány az úgynevezett Oxford-kritériumot használja a botok azonosítására. Az Oxford-kritérium alapján minden olyan fiók botnak tekintendő, amely naponta több mint 50 bejegyzést tesz közzé a világhálón. Nos, Gallwitz rámutatott, hogy számos politikailag aktív személy hoz nyilvánosságra ennyi vagy még több online bejegyzést és ők nagyon is élő emberek. Példaként említette Cory Doctorow aktivistát vagy Glenn Greenwald újságírót. A másik módszert az automatizált eszközök, például az Indiana Egyetem kutatói által üzemeltetett Botometer jelentik. Ez utóbbi gépi tanulási algoritmusokat alkalmaz a Twitteren lévő állítólagos botok és a valódi emberek fiókjainak a megkülönböztetésére. A gond az, hogy a rendszer nagyon megbízhatatlan és gyakran valódi emberek fiókjait is botokként azonosítja.
Egy 2018-as tanulmány készítésekor megszámolták a 2017-es német parlamenti választások során a pártokat követő botokat. Gallwitz megpróbálta azonosítani a botoknak nevezett felhasználókat és a legtöbb esetben kiderült, hogy a nevek kevésbé aktív Twitter-tagokat takartak, mások a valódi nevükön publikáltak. Egyik vitatott fiók esetében sem volt az az érzése, hogy azokat bot használja. Hasonló következtetésekre jutottak egyébként más tudósok is.
A szakember utalt egy másik anyagra, amely a Twitteren az oltásokkal kapcsolatos vitákat elemezte. A szerzők szúrópróbaszerűen ellenőrizték a Botometer által botoknak tartott 68 fiókot, amelyek közül csak egy bizonyult automatizáltnak. De az sem volt közösségi bot, hanem csupán egy blog bejegyzéseit automatikusan megosztó fiók. Gallwitz mindezek miatt valószínűtlennek tartotta, hogy a botok alkalmasak az emberek szimulálására a politikai viták befolyásolása céljából. Az ok egyszerű: a technológia ehhez még nem elég jó.
A mai chatbotok még nem különösen lenyűgözőek és gyakran még arra sem képesek, hogy az egyszerű dolgokat, például egy nemleges választ megértsenek. A kutató ugyanakkor nem állította, hogy nincsen célzott politikai befolyásolás a közösségi médiában zajló vitákban, de szerinte azokat a dolgokat nem automatizált botok végzik, hanem az ilyen célból megfizetett emberek.
A botok a vélemények megosztásában a legszorgalmasabbak. 2016-ban az internetes forgalom pontosan 51,8 százalékát a szoftverek, míg a fennmaradó 48,2 százalékát a felhasználók generálták. Már néhány program is befolyásolhatja a közösségi véleményeket, de például a Twitteren botok osztják meg a hivatkozások 66 százalékát. Florian Gallwitz professzor az RC3 nevű rendezvényen tartott előadást a közösségi botokról. A szakember a szoftverek alkalmazásáról keresett bizonyítékokat és számos megkérdőjelezhető tudományos módszert talált.
A szakértők általában azokat a megoldásokat nevezik közösségi botoknak, amelyek automatizáltan bekapcsolódnak az internetes vitákba és beszélgetésekbe a közösségi médiaplatformokon, s eközben gyakorlatilag úgy viselkednek, mint a felhasználók. A témával kapcsolatban az elmúlt években számos tanulmányt nyilvánosságra hoztak. Ezekben a szerzők megpróbálták mérni a közösségi botok befolyását, Gallwitz viszont úgy véli, hogy ezen anyagok mögött rendkívül kérdéses módszerek rejlenek és senki sem tudott neki valódi közösségi botot mutatni.
Problémát jelent többek között, hogy számos tanulmány az úgynevezett Oxford-kritériumot használja a botok azonosítására. Az Oxford-kritérium alapján minden olyan fiók botnak tekintendő, amely naponta több mint 50 bejegyzést tesz közzé a világhálón. Nos, Gallwitz rámutatott, hogy számos politikailag aktív személy hoz nyilvánosságra ennyi vagy még több online bejegyzést és ők nagyon is élő emberek. Példaként említette Cory Doctorow aktivistát vagy Glenn Greenwald újságírót. A másik módszert az automatizált eszközök, például az Indiana Egyetem kutatói által üzemeltetett Botometer jelentik. Ez utóbbi gépi tanulási algoritmusokat alkalmaz a Twitteren lévő állítólagos botok és a valódi emberek fiókjainak a megkülönböztetésére. A gond az, hogy a rendszer nagyon megbízhatatlan és gyakran valódi emberek fiókjait is botokként azonosítja.
Egy 2018-as tanulmány készítésekor megszámolták a 2017-es német parlamenti választások során a pártokat követő botokat. Gallwitz megpróbálta azonosítani a botoknak nevezett felhasználókat és a legtöbb esetben kiderült, hogy a nevek kevésbé aktív Twitter-tagokat takartak, mások a valódi nevükön publikáltak. Egyik vitatott fiók esetében sem volt az az érzése, hogy azokat bot használja. Hasonló következtetésekre jutottak egyébként más tudósok is.
A szakember utalt egy másik anyagra, amely a Twitteren az oltásokkal kapcsolatos vitákat elemezte. A szerzők szúrópróbaszerűen ellenőrizték a Botometer által botoknak tartott 68 fiókot, amelyek közül csak egy bizonyult automatizáltnak. De az sem volt közösségi bot, hanem csupán egy blog bejegyzéseit automatikusan megosztó fiók. Gallwitz mindezek miatt valószínűtlennek tartotta, hogy a botok alkalmasak az emberek szimulálására a politikai viták befolyásolása céljából. Az ok egyszerű: a technológia ehhez még nem elég jó.
A mai chatbotok még nem különösen lenyűgözőek és gyakran még arra sem képesek, hogy az egyszerű dolgokat, például egy nemleges választ megértsenek. A kutató ugyanakkor nem állította, hogy nincsen célzott politikai befolyásolás a közösségi médiában zajló vitákban, de szerinte azokat a dolgokat nem automatizált botok végzik, hanem az ilyen célból megfizetett emberek.