Berta Sándor
2023-ra szűnhet meg a chiphiány
Jövőre még mindig érezhetők lesznek a mostani helyzet hatásai.
Januárban chiphiány miatt több autógyártó leállította a szalagjait. Májusban a chiphiány már éreztette a hatását a szórakoztató elektronika területén is, szállítási problémákat és áremelkedéseket okozott. A jelenség megtapasztalható volt a routerek, a háztartási berendezések, valamint az okostelefonok piacán. Július elején a szerverek területén is romlott a helyzet, mert egyik gyártó sem tudott elég eszközt leszállítani. Az autóipari cégek végül a chipgyártóktól vették a chipeket. Július végén Chuck Robbins, a Cisco első embere kijelentette, hogy arra számít, hogy a globális chiphiány legkorábban 2022 elejére fog mérséklődni.
Tom Caulfield, a GlobalFoundries vezetője 2018 óta tölti be a pozícióját, korábban az IBM-nél dolgozott. A menedzser kiemelte, hogy egykor Drezdában vették át az AMD akkori gyárát, így érthetően a szívéhez nőtt a város, hiszen gyakorlatilag akkor jött létre a társaság. A német város pontosan azt az infrastruktúráját kínálja, amely elengedhetetlen a chipipar számára.
Caulfield nemrég Berlinben találkozott Peter Altmaier német gazdasági miniszterrel, míg Brüsszelben Margrethe Vestagerrel, az Európai Unió versenypolitikáért felelős biztosával, s a két politikusnak megpróbálta felvázolni a jelenlegi helyzetet, valamint azt, hogy melyik ágazatokban várható keresletnövekedés. Rámutatott, hogy a vállalat számára Európa komoly tényező a globális üzletben. Annak nincs sok értelme, hogy olyan országokban hajtsanak végre beruházásokat, amelyekben nincsenek jelen, hiszen csak az infrastruktúra kiépítése 1,5-2 évig tartana. Ezért fejlesztik folyamatosan a meglévő létesítményeiket.
Természetesen nagyon fontos kérdés az európai adófizetők szempontjából, hogy miért kellene nekik egy nyereséges gyártó beruházását finanszírozniuk. Ezt a kérdést egyébként nem csupán Európában, hanem világszerte felteszik az emberek. Tény, hogy egy szabad piacon nem szabad támogatni a nyereséges cégeket. De mi van akkor, ha néhány régió úgy dönt, hogy nem exportál több chipet, mert a termékek túl értékesek a saját gazdaság számára? Ma már egyetlen ágazat sincs, amely félvezetők nélkül működne. Amennyiben egy állam az ipari beszállítóláncát szeretné erősíteni, akkor nem marad más hátra, mint a félvezetők gyártásával kapcsolatos stratégia kifejlesztése.
A GlobalFoundries első embere hozzátette, hogy a helyi állami támogatások esetében azt is figyelembe kell venni, hogy a félvezetőipar évente fél billiárd amerikai dolláros bevételt könyvel el és az egész világgazdaság motorja. Bárki kiszámíthatja, hogy mivel jár, ha az ágazat leállna. Már a mostani chiphiány hatásai is elképesztőek, a következő 8-10 évben pedig a félvezetők iránti igény várhatóan a kétszeresére fog nőni. Az ehhez szükséges kapacitásokat minél előbb ki kell építeni, ehhez pedig egyetlen piaci szereplő pénze sem elegendő.
A menedzser végül leszögezte, hogy naivitás lenne azt gondolni, hogy a mostani chiphiány gyorsan véget érhet. Ennek oka, hogy folyamatosan újabb igények jelentkeznek a félvezetőkkel kapcsolatban. Az autóiparban ugyanakkor a többi területhez képest gyorsabban, már jövőre megoldódhat a helyzet, míg más területeken csak 2023-ban. Figyelembe kell venni azt is, hogy hiába fejlesztik fel a kapacitásokat, az legkorábban 1-1,5 év múlva érezteti a hatását.
Januárban chiphiány miatt több autógyártó leállította a szalagjait. Májusban a chiphiány már éreztette a hatását a szórakoztató elektronika területén is, szállítási problémákat és áremelkedéseket okozott. A jelenség megtapasztalható volt a routerek, a háztartási berendezések, valamint az okostelefonok piacán. Július elején a szerverek területén is romlott a helyzet, mert egyik gyártó sem tudott elég eszközt leszállítani. Az autóipari cégek végül a chipgyártóktól vették a chipeket. Július végén Chuck Robbins, a Cisco első embere kijelentette, hogy arra számít, hogy a globális chiphiány legkorábban 2022 elejére fog mérséklődni.
Tom Caulfield, a GlobalFoundries vezetője 2018 óta tölti be a pozícióját, korábban az IBM-nél dolgozott. A menedzser kiemelte, hogy egykor Drezdában vették át az AMD akkori gyárát, így érthetően a szívéhez nőtt a város, hiszen gyakorlatilag akkor jött létre a társaság. A német város pontosan azt az infrastruktúráját kínálja, amely elengedhetetlen a chipipar számára.
Caulfield nemrég Berlinben találkozott Peter Altmaier német gazdasági miniszterrel, míg Brüsszelben Margrethe Vestagerrel, az Európai Unió versenypolitikáért felelős biztosával, s a két politikusnak megpróbálta felvázolni a jelenlegi helyzetet, valamint azt, hogy melyik ágazatokban várható keresletnövekedés. Rámutatott, hogy a vállalat számára Európa komoly tényező a globális üzletben. Annak nincs sok értelme, hogy olyan országokban hajtsanak végre beruházásokat, amelyekben nincsenek jelen, hiszen csak az infrastruktúra kiépítése 1,5-2 évig tartana. Ezért fejlesztik folyamatosan a meglévő létesítményeiket.
Természetesen nagyon fontos kérdés az európai adófizetők szempontjából, hogy miért kellene nekik egy nyereséges gyártó beruházását finanszírozniuk. Ezt a kérdést egyébként nem csupán Európában, hanem világszerte felteszik az emberek. Tény, hogy egy szabad piacon nem szabad támogatni a nyereséges cégeket. De mi van akkor, ha néhány régió úgy dönt, hogy nem exportál több chipet, mert a termékek túl értékesek a saját gazdaság számára? Ma már egyetlen ágazat sincs, amely félvezetők nélkül működne. Amennyiben egy állam az ipari beszállítóláncát szeretné erősíteni, akkor nem marad más hátra, mint a félvezetők gyártásával kapcsolatos stratégia kifejlesztése.
A GlobalFoundries első embere hozzátette, hogy a helyi állami támogatások esetében azt is figyelembe kell venni, hogy a félvezetőipar évente fél billiárd amerikai dolláros bevételt könyvel el és az egész világgazdaság motorja. Bárki kiszámíthatja, hogy mivel jár, ha az ágazat leállna. Már a mostani chiphiány hatásai is elképesztőek, a következő 8-10 évben pedig a félvezetők iránti igény várhatóan a kétszeresére fog nőni. Az ehhez szükséges kapacitásokat minél előbb ki kell építeni, ehhez pedig egyetlen piaci szereplő pénze sem elegendő.
A menedzser végül leszögezte, hogy naivitás lenne azt gondolni, hogy a mostani chiphiány gyorsan véget érhet. Ennek oka, hogy folyamatosan újabb igények jelentkeznek a félvezetőkkel kapcsolatban. Az autóiparban ugyanakkor a többi területhez képest gyorsabban, már jövőre megoldódhat a helyzet, míg más területeken csak 2023-ban. Figyelembe kell venni azt is, hogy hiába fejlesztik fel a kapacitásokat, az legkorábban 1-1,5 év múlva érezteti a hatását.