SG.hu·
Optikai kábelekkel jeleznék a földrengéseket
Ezek ugyanis rendkívül érzékenyek és a tengerfenéken is rendelkezésünkre állnak.
Kifejezetten érdekes tanulmány látott napvilágot a Science magazin oldalán, amely a Berkeley National Lab munkatársainak jóvoltából készült el. Az intézet hivatalos közleménye erre alapozva számol be arról, hogy a tengerfenéken elhelyezett, jelenleg is aktív használatban lévő optikai kábelekkel egészíthetnénk ki a szeizmográfok adatait, illetve pontosíthatnánk meglévő tudásunkat a szárazföldtől távolabb eső régiókban.
Az amerikai szakemberek eddigi munkája alapján úgy tűnik, hogy ezen optikai kábelek (amelyek tulajdonképpen a globális internet gerinchálózatát alkotják) nagyon is hasznosak lennének, mégpedig több különböző szempontból. Itt egyrészt a tengerfenéken nagyon bonyolult és költséges az érzékeny szeizmográfok, valamint az ezeket kiszolgáló infrastruktúra telepítése és fenntartása, a szárazföldtől távolodva egyre hiányosabb a tudásunk a különböző törésvonalak, azok részletei, valamint maguk a földrengések kapcsán, ezen felül pedig a kábelek bevonásával nem lenne szükség a helyszínen elhelyezni további műszereket, hiszen itt a végpontokon rögzíthetnénk a kábelek apróbb elmozdulásait, amelyek a tektonikai aktivitásra, rengésekre utalnak.
Az optikai kábelek szintén nagyon érzékenyek, itt akár néhány nanométeres elmozdulást is megfelelő módon rögzíthetünk, márpedig ezzel jobban feltérképezhetnénk a tengerfenéken futó árkokat és törésvonalakat, ahogy azt az eddigi munka, valamint annak eredményei demonstrálták. A csapat az úgynevezett Distributed Acoustic Sensing eljárással dolgozott, a Monterey-öbölben lévő kutatóintézet mintegy 20 km-nyi, meglévő hálózatát használva fel, amely csaknem 10 ezer szegmensre osztva méri az ilyen apróbb változásokat. Ennek során több, gyorsan visszaigazolható adatok gyűjtöttek be, többek között egy 3,4-es rengésről, ismert, ám eddig pontosan fel nem térképezett törésvonalakról, valamint a víz áramlásáról, amely szintén elárul néhány részletet a szeizmikus aktivitásról.
A kutatók számára gondot jelent, hogy a gerinchálózatot alkotó fontosabb kábelek végéhez nem sétálhatnak egyszerűen oda, hogy csatlakoztassák saját műszereiket, az ilyen kábelek bevonásával azonban jelentős mértékben csökkenthető lenne a vakfoltok száma és kiterjedése, ezzel pedig pontosabb adatokat kapnánk a földrengésekről.
Kifejezetten érdekes tanulmány látott napvilágot a Science magazin oldalán, amely a Berkeley National Lab munkatársainak jóvoltából készült el. Az intézet hivatalos közleménye erre alapozva számol be arról, hogy a tengerfenéken elhelyezett, jelenleg is aktív használatban lévő optikai kábelekkel egészíthetnénk ki a szeizmográfok adatait, illetve pontosíthatnánk meglévő tudásunkat a szárazföldtől távolabb eső régiókban.
Az amerikai szakemberek eddigi munkája alapján úgy tűnik, hogy ezen optikai kábelek (amelyek tulajdonképpen a globális internet gerinchálózatát alkotják) nagyon is hasznosak lennének, mégpedig több különböző szempontból. Itt egyrészt a tengerfenéken nagyon bonyolult és költséges az érzékeny szeizmográfok, valamint az ezeket kiszolgáló infrastruktúra telepítése és fenntartása, a szárazföldtől távolodva egyre hiányosabb a tudásunk a különböző törésvonalak, azok részletei, valamint maguk a földrengések kapcsán, ezen felül pedig a kábelek bevonásával nem lenne szükség a helyszínen elhelyezni további műszereket, hiszen itt a végpontokon rögzíthetnénk a kábelek apróbb elmozdulásait, amelyek a tektonikai aktivitásra, rengésekre utalnak.
Az optikai kábelek szintén nagyon érzékenyek, itt akár néhány nanométeres elmozdulást is megfelelő módon rögzíthetünk, márpedig ezzel jobban feltérképezhetnénk a tengerfenéken futó árkokat és törésvonalakat, ahogy azt az eddigi munka, valamint annak eredményei demonstrálták. A csapat az úgynevezett Distributed Acoustic Sensing eljárással dolgozott, a Monterey-öbölben lévő kutatóintézet mintegy 20 km-nyi, meglévő hálózatát használva fel, amely csaknem 10 ezer szegmensre osztva méri az ilyen apróbb változásokat. Ennek során több, gyorsan visszaigazolható adatok gyűjtöttek be, többek között egy 3,4-es rengésről, ismert, ám eddig pontosan fel nem térképezett törésvonalakról, valamint a víz áramlásáról, amely szintén elárul néhány részletet a szeizmikus aktivitásról.
A kutatók számára gondot jelent, hogy a gerinchálózatot alkotó fontosabb kábelek végéhez nem sétálhatnak egyszerűen oda, hogy csatlakoztassák saját műszereiket, az ilyen kábelek bevonásával azonban jelentős mértékben csökkenthető lenne a vakfoltok száma és kiterjedése, ezzel pedig pontosabb adatokat kapnánk a földrengésekről.
