Berta Sándor
Víz alatti kábelek - a halászhálók jelentik a legnagyobb veszélyt
Nagy-Britannia nyugati partjainál van a globális optikai kábelhálózatok egyik nagy csomópontja.
Russell Poole mérnök és állomásvezető elmondta, hogy ott található többek között a TGN Atlantic is, amely Angliából indul ki és az Atlanti-óceánon keresztül éri el New Jersey-t. Az óceánok alján körülbelül 350 optikai kábel található, ezek bonyolítják le gyakorlatilag a teljes globális online forgalmat.
A brit állomást a Tata Communications üzemelteti és látszólag semmi nem utal arra, hogy az épületen belül mi található. Mindennek elsősorban biztonsági okai vannak. A TGN Atlantic mellett itt található egy Spanyolország és Portugália felé vezető kábel is, valamint egy másik, amely Portugálián keresztül fut egészen Afrikáig. Mielőtt a továbbított adatok megkezdenék a hosszú utazásukat, felerősítik a jeleket. Az USA-ba irányuló kábelhez például 149 ilyen jelerősítő tartozik, ezek biztosítják, hogy a jelek veszteség nélkül megérkezzenek a tengerentúlra. A berendezések a működésükhöz szükséges áramot a kábelekről kapják.
Az állomáson az egyik teremben vannak a szerverek, a másikban az akkumulátorok, az utóbbiakat két szinten tárolják, szorosan egymás mellett. Ezek 4 órán át képesek működtetni a rendszert egy áramszünet esetén. Amennyiben hosszabb üzemzavarról lenne szó, akkor kap szerepet a két dízelgenerátor. Az azokhoz kapcsolódó tartályban elegendő hajtóanyag van ahhoz, hogy akár egy 16 napos üzemszünetet is át lehessen vészelni a segítségükkel.
A legnagyobb problémát azonban nem az áramszünetek jelentik, hanem a halászok. Hiába jelzik ugyanis a térképek a kábel helyét, a halászok nem igazán foglalkoznak vele és történtek már korábban komoly károkozások emiatt. A kábeleken vastag acélburkolat van, de az sem tud minden hatást kivédeni. Emellett veszélyt jelentenek a búvárok, a cápatámadások és a tengeralattjárók. Amennyiben probléma merül fel, például elszakad vagy megrongálódik egy vezeték, akkor különleges hajók indulnak a helyszínre, amelyek kiemelik a tenger fenekéről a kábeleket és megjavítják azokat. Ez azonban meglehetősen drága és hosszadalmas eljárás.
Az állomáson Poole mellett további hat szakember dolgozik. A Tata Communications 2005-ben vásárolta meg a TGN Atlanticot és más vezetékeket a nehéz helyzetbe került Tyco cégtől. Claude Sassoulas, a Tata Communications európai vezetője kiemelte, hogy akkor a víz alatti kábelek veszteséget termeltek, mert a dotkomlufi kidurranása idején hirtelen túl sok lett a rendelkezésre álló sávszélesség. Ma viszont éppen ellenkező a helyzet, óriási a kereslet. Ennek ellenére - az új technológiáknak köszönhetően - még bőven elegendő a meglévő kapacitás, ezért nem is tervezik új vezetékek lefektetését.
Russell Poole mérnök és állomásvezető elmondta, hogy ott található többek között a TGN Atlantic is, amely Angliából indul ki és az Atlanti-óceánon keresztül éri el New Jersey-t. Az óceánok alján körülbelül 350 optikai kábel található, ezek bonyolítják le gyakorlatilag a teljes globális online forgalmat.
A brit állomást a Tata Communications üzemelteti és látszólag semmi nem utal arra, hogy az épületen belül mi található. Mindennek elsősorban biztonsági okai vannak. A TGN Atlantic mellett itt található egy Spanyolország és Portugália felé vezető kábel is, valamint egy másik, amely Portugálián keresztül fut egészen Afrikáig. Mielőtt a továbbított adatok megkezdenék a hosszú utazásukat, felerősítik a jeleket. Az USA-ba irányuló kábelhez például 149 ilyen jelerősítő tartozik, ezek biztosítják, hogy a jelek veszteség nélkül megérkezzenek a tengerentúlra. A berendezések a működésükhöz szükséges áramot a kábelekről kapják.
Az állomáson az egyik teremben vannak a szerverek, a másikban az akkumulátorok, az utóbbiakat két szinten tárolják, szorosan egymás mellett. Ezek 4 órán át képesek működtetni a rendszert egy áramszünet esetén. Amennyiben hosszabb üzemzavarról lenne szó, akkor kap szerepet a két dízelgenerátor. Az azokhoz kapcsolódó tartályban elegendő hajtóanyag van ahhoz, hogy akár egy 16 napos üzemszünetet is át lehessen vészelni a segítségükkel.
A legnagyobb problémát azonban nem az áramszünetek jelentik, hanem a halászok. Hiába jelzik ugyanis a térképek a kábel helyét, a halászok nem igazán foglalkoznak vele és történtek már korábban komoly károkozások emiatt. A kábeleken vastag acélburkolat van, de az sem tud minden hatást kivédeni. Emellett veszélyt jelentenek a búvárok, a cápatámadások és a tengeralattjárók. Amennyiben probléma merül fel, például elszakad vagy megrongálódik egy vezeték, akkor különleges hajók indulnak a helyszínre, amelyek kiemelik a tenger fenekéről a kábeleket és megjavítják azokat. Ez azonban meglehetősen drága és hosszadalmas eljárás.
Az állomáson Poole mellett további hat szakember dolgozik. A Tata Communications 2005-ben vásárolta meg a TGN Atlanticot és más vezetékeket a nehéz helyzetbe került Tyco cégtől. Claude Sassoulas, a Tata Communications európai vezetője kiemelte, hogy akkor a víz alatti kábelek veszteséget termeltek, mert a dotkomlufi kidurranása idején hirtelen túl sok lett a rendelkezésre álló sávszélesség. Ma viszont éppen ellenkező a helyzet, óriási a kereslet. Ennek ellenére - az új technológiáknak köszönhetően - még bőven elegendő a meglévő kapacitás, ezért nem is tervezik új vezetékek lefektetését.