SG.hu
Szerzői jogsértésnél nem elég egy családtagra hivatkozni
Nem mentesülhet a felelősség alól azon internetkapcsolat jogosultja, amelyen
keresztül a szerzői jogok megsértését fájlmegosztással elkövették, egy olyan
családtag egyszerű megnevezésével, akinek ehhez az internetkapcsolathoz
hozzáférési lehetősége volt.
Egy német könyvkiadó, a Bastei Lübbe a müncheni bíróság elé idézte Michael Strotzer magánszemélyt, mert az ő általa fizetett internetkapcsolaton keresztül egy olyan hangoskönyvet osztottak meg egy fájlmegosztó weboldal (peer-to-peer) korlátlan számú felhasználójával, amely könyvhöz kapcsolódó szerzői- és szomszédos jogoknak a kiadó a jogosultja. Azonban M. Strotzer vitatta, hogy ő maga megsértette volna a szerzői jogokat. Érvelése szerint a vele együtt lakó szüleinek is volt hozzáférése ezen internetkapcsolathoz, mindazonáltal nem részletezte, hogy azok mikor és hogyan használták az ő előfizetését.
A jogsértés vélelmezett elkövetője nyilvánvalóan az internetkapcsolat előfizetője, amennyiben pontosan azonosították az IP címét, és semmilyen más személy sem férhetett e kapcsolathoz a jogsértés elkövetésének idején. Ugyanakkor e vélelem megdönthető, ha az említett internetkapcsolathoz a jogosultján kívül más személyek is hozzáférhettek. Amennyiben egy családtagnak volt erre lehetősége, a jogosult felelőssége a családi élet tiszteletben tartásához fűződő alapvető jogra tekintettel nem állapítható meg, ha egyszerűen megnevezi e családtagját, anélkül, hogy közelebbi részleteket kellene közölnie az említett családtag általi internethasználat időpontjáról és jellegéről.
A német szövetségi legfelsőbb bíróság, a Bundesgerichtshof ítélkezési gyakorlata értelmében, tekintettel a családi élet védelmére vonatkozó alapvető jogra, e védekezés elegendő a német jog szerint az internetkapcsolat jogosultja felelősségének kizárásához. A müncheni bíró a Európai Unió Bíróságához fordult, hogy az értelmezze számára a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogokra vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket. Ez történt meg ma.
A válasz szerint az uniós joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint nem állapítható meg azon internetkapcsolat jogosultjának felelőssége, amelyen keresztül a szerzői jogok megsértését fájlmegosztással elkövették, ha a kapcsolat jogosultja megnevez egy családtagot, akinek ehhez az nternetkapcsolathoz hozzáférési lehetősége volt, anélkül hogy az említett kapcsolat e családtag általi használatának időpontjáról és jellegéről közelebbi részleteket közölne.
A Bíróság szerint igazságos egyensúlyt kell találni a különböző alapjogok, vagyis egyrészt a hatékony jogorvoslathoz való jog és a szellemi tulajdonjog, másrészt a magánélet és a családi élet tiszteletben tartásához való jog között. Ezen egyensúly hiányzik, amennyiben gyakorlatilag teljes körű védelmet biztosítanak azon internetkapcsolat jogosultja családtagjainak, amelyen keresztül a szerzői jogok megsértését fájlmegosztással elkövették.
Ha ugyanis a nemzeti bíróság, melyhez a felelősség megállapítása iránti keresetet benyújtották, nem rendelheti el a felperes kérelmére az ellenérdekű fél családtagjait érintő bizonyítékok benyújtását, az lehetetlenné teszi a szellemi tulajdonjog állítólagos megsértésének megállapítását, valamint e jogsértés elkövetőjének azonosítását, és ennek következtében súlyosan sérti a hatékony jogorvoslathoz való alapjogot és a szerzői jog jogosultját megillető, szellemi tulajdonhoz való alapjogot.
Más lenne azonban a helyzet, ha a családi életbe történő, elfogadhatatlannak ítélt beavatkozás elkerülése érdekében a jogosultaknak más, hatékony jogorvoslat is rendelkezésére állna, amely ilyen esetekben lehetővé tenné többek között a szóban forgó internetkapcsolat jogosultja polgári jogi felelősségének megállapítását. Végső soron egyébiránt a müncheni bíróság feladata annak vizsgálata, hogy adott esetben az érintett nemzeti jogban léteznek-e más eszközök, eljárások és jogorvoslatok, amelyek lehetővé teszik az illetékes igazságügyi hatóságok számára az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között a szerzői jog megsértésének megállapítását és e jogsértés elkövetőjének azonosítását lehetővé tevő információk benyújtásának elrendelését.
Egy német könyvkiadó, a Bastei Lübbe a müncheni bíróság elé idézte Michael Strotzer magánszemélyt, mert az ő általa fizetett internetkapcsolaton keresztül egy olyan hangoskönyvet osztottak meg egy fájlmegosztó weboldal (peer-to-peer) korlátlan számú felhasználójával, amely könyvhöz kapcsolódó szerzői- és szomszédos jogoknak a kiadó a jogosultja. Azonban M. Strotzer vitatta, hogy ő maga megsértette volna a szerzői jogokat. Érvelése szerint a vele együtt lakó szüleinek is volt hozzáférése ezen internetkapcsolathoz, mindazonáltal nem részletezte, hogy azok mikor és hogyan használták az ő előfizetését.
A jogsértés vélelmezett elkövetője nyilvánvalóan az internetkapcsolat előfizetője, amennyiben pontosan azonosították az IP címét, és semmilyen más személy sem férhetett e kapcsolathoz a jogsértés elkövetésének idején. Ugyanakkor e vélelem megdönthető, ha az említett internetkapcsolathoz a jogosultján kívül más személyek is hozzáférhettek. Amennyiben egy családtagnak volt erre lehetősége, a jogosult felelőssége a családi élet tiszteletben tartásához fűződő alapvető jogra tekintettel nem állapítható meg, ha egyszerűen megnevezi e családtagját, anélkül, hogy közelebbi részleteket kellene közölnie az említett családtag általi internethasználat időpontjáról és jellegéről.
A német szövetségi legfelsőbb bíróság, a Bundesgerichtshof ítélkezési gyakorlata értelmében, tekintettel a családi élet védelmére vonatkozó alapvető jogra, e védekezés elegendő a német jog szerint az internetkapcsolat jogosultja felelősségének kizárásához. A müncheni bíró a Európai Unió Bíróságához fordult, hogy az értelmezze számára a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogokra vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket. Ez történt meg ma.
A válasz szerint az uniós joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint nem állapítható meg azon internetkapcsolat jogosultjának felelőssége, amelyen keresztül a szerzői jogok megsértését fájlmegosztással elkövették, ha a kapcsolat jogosultja megnevez egy családtagot, akinek ehhez az nternetkapcsolathoz hozzáférési lehetősége volt, anélkül hogy az említett kapcsolat e családtag általi használatának időpontjáról és jellegéről közelebbi részleteket közölne.
A Bíróság szerint igazságos egyensúlyt kell találni a különböző alapjogok, vagyis egyrészt a hatékony jogorvoslathoz való jog és a szellemi tulajdonjog, másrészt a magánélet és a családi élet tiszteletben tartásához való jog között. Ezen egyensúly hiányzik, amennyiben gyakorlatilag teljes körű védelmet biztosítanak azon internetkapcsolat jogosultja családtagjainak, amelyen keresztül a szerzői jogok megsértését fájlmegosztással elkövették.
Ha ugyanis a nemzeti bíróság, melyhez a felelősség megállapítása iránti keresetet benyújtották, nem rendelheti el a felperes kérelmére az ellenérdekű fél családtagjait érintő bizonyítékok benyújtását, az lehetetlenné teszi a szellemi tulajdonjog állítólagos megsértésének megállapítását, valamint e jogsértés elkövetőjének azonosítását, és ennek következtében súlyosan sérti a hatékony jogorvoslathoz való alapjogot és a szerzői jog jogosultját megillető, szellemi tulajdonhoz való alapjogot.
Más lenne azonban a helyzet, ha a családi életbe történő, elfogadhatatlannak ítélt beavatkozás elkerülése érdekében a jogosultaknak más, hatékony jogorvoslat is rendelkezésére állna, amely ilyen esetekben lehetővé tenné többek között a szóban forgó internetkapcsolat jogosultja polgári jogi felelősségének megállapítását. Végső soron egyébiránt a müncheni bíróság feladata annak vizsgálata, hogy adott esetben az érintett nemzeti jogban léteznek-e más eszközök, eljárások és jogorvoslatok, amelyek lehetővé teszik az illetékes igazságügyi hatóságok számára az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között a szerzői jog megsértésének megállapítását és e jogsértés elkövetőjének azonosítását lehetővé tevő információk benyújtásának elrendelését.