Berta Sándor

Technológiai háború zajlik az USA és Kína között?

A két ország valójában nem is kereskedelmi háborút vív egymással, hanem azt akarja eldönteni, hogy műszaki területen melyikük az erősebb.

Terry Gou, a Foxconn (Hon Hai Precision Industry) vezérigazgatója kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Kína közötti vita jelenleg elsősorban egy technológiai és nem pedig kereskedelmi háború. A tajvani társaság az elektronikai termékek területén a világ legnagyobb szerződéses gyártójának számít és érzékenyen érintik az USA kontra Kína villongások. A menedzser nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy vállalata történetének legnagyobb aktuális kihívása előtt áll és számos részlege megfelelő terveket készít arra, hogy alkalmazkodni tudjon a folyamatosan változó helyzethez.

Donald Trump nemrég 50 milliárd dollárnyi kínai importárura vetett ki vámokat, melyre természetesen Kína egyenértékű választ adott, és - elsősorban marhahúsra, szárnyasokra, dohányárura és gépkocsikra - kivetendő, 50 milliárd dollár értékű tarifaemelésről hozott döntést. Ezután az amerikai elnök bejelentette, hogy "megtorlásként" további 200 milliárd dollár értékben kíván védővámot kivetni kínai termékekre. "Kína legutóbbi cselekedete egyértelműen jelzi eltökéltségét, hogy fenntartsa az Egyesült Államok állandó és tisztességtelen hátrányos helyzetét, amit nagy, 376 milliárd dolláros kereskedelmi deficitünk is jelez" - hangoztatta az amerikai elnök közleménye.

Az esetet értékelve Terry Gou a Foxconn munkatársainak éves találkozóján kifejtette, hogy a napjainkban zajló vita annak eldöntésére is szolgál, hogy a termékek gyártásánál melyik állam lehet kedvezőbb helyzetben. A Foxconn számára a cél egyértelmű: minél jobban kimaradni a vitából és megvédeni a piacokat, illetve a beszállítói láncot. Ráadásul a cégnek egyensúlyoznia is kell, hiszen a legfontosabb ügyfele az Apple, de ott van még a Hewlett-Packard és a Dell is, miközben a kínai gyártók szintén fontos partnerei, például a Huawei, a Vivo, az Oppo és a Lenovo. A vállalat ezért ebben a háborúban nagyon sokat veszíthet és a büntetővámok bevezetése elsősorban a termékek kiszállításában okozhatna fennakadásokat. Ezt a helyzetet az ázsiai országokban lévő raktárakkal jelentős részben ki lehet védeni, de az USA-ba való termékszállításakor így is lehetnek problémák.

A The Wall Street Journal című lap szerint a védővámok bevezetését az amerikai elnök nyomásgyakorlásként alkalmazza, annak érdekében, hogy így kényszerítse tárgyalóasztalhoz az Egyesült Államok kereskedelmi partnereit, és végső soron rábírja őket piacaik nagyobb mértékű megnyitására az amerikai termékek előtt.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #5
    A gazdasági verseny (háború) mindig aszimmetrikus. Kína mindig is protekcionista módon védte a belső piacát, kis lépésekben liberalizálja, így erősödött meg (hasonlóan Japánhoz), meg úgy hogy kihasználta azt, hogy az USA pozícióban érezve magát liberalizált egy csomó térséget és oda ezért könnyen beszivárgott.

    Legtriviálisabb példa arra, hogy Kína hogyan használja ki a rendszert, pl. ha Kínából rendelsz kb. levél méretű, kis értékű árut, azt a nyugati posták a viszonosság elve alapján szinte ingyen kiviszik hozzád, mert levelekre és nem áru forgalom lebonyolítására lett az egyezmény kitalálva. Amikor nyilvánvalóan ezt a rendszert töredékében használják a kínai polgárok, mert mit rendeljenek, amikor már minden kütyüt ők gyártanak ugye, akkor olyan aránytalanság jön be a piacra, ami a kínaiaknak kedvez, a szállítás legjelentősebb részét a nyugati államok postáját terheli. Ha szűrni akarjuk a küldeményeket, és díjkötelessé tenni, az mindenképpen a korábbi teljesen liberális rendszer szűkítése, egyfajta protekcionizmus.
    A kínaiak nem ítélnek meg semmit tévesen, kihasználják a lehetőségeket, és nem hiszem, hogy létezne minden egyes kis kínaira kiterjedő összeesküvés, csupán figyelik a trendeket, és a lehetőségeket nagyban és kicsiben. Makrogazdasági szinten meg az jön ki, hogy ha a trendek folytatódnak, akkor bizonyos makrogazdasági mutatókban előzik, vagy épp már megelőzték az USÁt, de ez nem azt jelenti, hogy abban a pillanatban a világon mindenhol felhúzzák a vörös zászlót, Kínában meg beköszönt a kánaán.
  • bobijub #3
    formállogikai alapon az első mondatodból az a következtetés vonható le, hogy a mindenféle piacliberalizációk sorozatos felrúgása azért történik, mert a vörös bohóc (szerintem valószínűleg extrém módon tévesen) úgy ítéli meg, hogy már nem az usa a legerősebb azokban a piacliberalizációkban, amiket most szép sorban felrugdal.
  • NEXUS6 #1
    Az, hogy ezeket az eszközöket alkalmazza a két gazdasági szuperhatalom, felveti a kérdést, hogy az ósdinak vélt belső piacot védő protekcionista gazdaságpolitika mennyire is idejétmúlt valójában? Amíg az USA volt az egyetlen meghatározó gazdasági pólusa a világnak, addig úgy tűnt, hogy a jövő mindenképpen egy a piacok liberalizálásán alapuló egységes világgazdaság a különböző szabadkereskedelmi régiókkal. Azonban ez a mostani gazdasági pengeváltás jól illeszthető egy olyan trendbe, amelynek egyik állomásaként tekinthető az USA-EU szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) tárgyalásainak folyamatos elhúzódása is. Ugyanis habár hangoztatják, hogy a liberalizálás mindenképp valami win-win jellegű megegyezést hoz, azonban lássukl azt, hogy ebből a win-win-ből az erősebb gazdaság mindenképpen többet nyer, pozíciói, relatív ereje tovább erősödnek.