5
-
#5
A gazdasági verseny (háború) mindig aszimmetrikus. Kína mindig is protekcionista módon védte a belső piacát, kis lépésekben liberalizálja, így erősödött meg (hasonlóan Japánhoz), meg úgy hogy kihasználta azt, hogy az USA pozícióban érezve magát liberalizált egy csomó térséget és oda ezért könnyen beszivárgott.
Legtriviálisabb példa arra, hogy Kína hogyan használja ki a rendszert, pl. ha Kínából rendelsz kb. levél méretű, kis értékű árut, azt a nyugati posták a viszonosság elve alapján szinte ingyen kiviszik hozzád, mert levelekre és nem áru forgalom lebonyolítására lett az egyezmény kitalálva. Amikor nyilvánvalóan ezt a rendszert töredékében használják a kínai polgárok, mert mit rendeljenek, amikor már minden kütyüt ők gyártanak ugye, akkor olyan aránytalanság jön be a piacra, ami a kínaiaknak kedvez, a szállítás legjelentősebb részét a nyugati államok postáját terheli. Ha szűrni akarjuk a küldeményeket, és díjkötelessé tenni, az mindenképpen a korábbi teljesen liberális rendszer szűkítése, egyfajta protekcionizmus.
A kínaiak nem ítélnek meg semmit tévesen, kihasználják a lehetőségeket, és nem hiszem, hogy létezne minden egyes kis kínaira kiterjedő összeesküvés, csupán figyelik a trendeket, és a lehetőségeket nagyban és kicsiben. Makrogazdasági szinten meg az jön ki, hogy ha a trendek folytatódnak, akkor bizonyos makrogazdasági mutatókban előzik, vagy épp már megelőzték az USÁt, de ez nem azt jelenti, hogy abban a pillanatban a világon mindenhol felhúzzák a vörös zászlót, Kínában meg beköszönt a kánaán. -
bobijub #3 formállogikai alapon az első mondatodból az a következtetés vonható le, hogy a mindenféle piacliberalizációk sorozatos felrúgása azért történik, mert a vörös bohóc (szerintem valószínűleg extrém módon tévesen) úgy ítéli meg, hogy már nem az usa a legerősebb azokban a piacliberalizációkban, amiket most szép sorban felrugdal.
-
#1
Az, hogy ezeket az eszközöket alkalmazza a két gazdasági szuperhatalom, felveti a kérdést, hogy az ósdinak vélt belső piacot védő protekcionista gazdaságpolitika mennyire is idejétmúlt valójában? Amíg az USA volt az egyetlen meghatározó gazdasági pólusa a világnak, addig úgy tűnt, hogy a jövő mindenképpen egy a piacok liberalizálásán alapuló egységes világgazdaság a különböző szabadkereskedelmi régiókkal. Azonban ez a mostani gazdasági pengeváltás jól illeszthető egy olyan trendbe, amelynek egyik állomásaként tekinthető az USA-EU szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) tárgyalásainak folyamatos elhúzódása is. Ugyanis habár hangoztatják, hogy a liberalizálás mindenképp valami win-win jellegű megegyezést hoz, azonban lássukl azt, hogy ebből a win-win-ből az erősebb gazdaság mindenképpen többet nyer, pozíciói, relatív ereje tovább erősödnek.