#5
A gazdasági verseny (háború) mindig aszimmetrikus. Kína mindig is protekcionista módon védte a belső piacát, kis lépésekben liberalizálja, így erősödött meg (hasonlóan Japánhoz), meg úgy hogy kihasználta azt, hogy az USA pozícióban érezve magát liberalizált egy csomó térséget és oda ezért könnyen beszivárgott.
Legtriviálisabb példa arra, hogy Kína hogyan használja ki a rendszert, pl. ha Kínából rendelsz kb. levél méretű, kis értékű árut, azt a nyugati posták a viszonosság elve alapján szinte ingyen kiviszik hozzád, mert levelekre és nem áru forgalom lebonyolítására lett az egyezmény kitalálva. Amikor nyilvánvalóan ezt a rendszert töredékében használják a kínai polgárok, mert mit rendeljenek, amikor már minden kütyüt ők gyártanak ugye, akkor olyan aránytalanság jön be a piacra, ami a kínaiaknak kedvez, a szállítás legjelentősebb részét a nyugati államok postáját terheli. Ha szűrni akarjuk a küldeményeket, és díjkötelessé tenni, az mindenképpen a korábbi teljesen liberális rendszer szűkítése, egyfajta protekcionizmus.
A kínaiak nem ítélnek meg semmit tévesen, kihasználják a lehetőségeket, és nem hiszem, hogy létezne minden egyes kis kínaira kiterjedő összeesküvés, csupán figyelik a trendeket, és a lehetőségeket nagyban és kicsiben. Makrogazdasági szinten meg az jön ki, hogy ha a trendek folytatódnak, akkor bizonyos makrogazdasági mutatókban előzik, vagy épp már megelőzték az USÁt, de ez nem azt jelenti, hogy abban a pillanatban a világon mindenhol felhúzzák a vörös zászlót, Kínában meg beköszönt a kánaán.
#5