SG.hu
Adót vet ki a digitális gazdaságra az EU
A nyereséget ott adóztatják, ahol a vállalkozások és a felhasználók közötti kapcsolat létrejön, azaz az amerikai cégek kénytelenek lesznek adót fizetni.
Az Európai Bizottság a mai napon új szabályokra tett javaslatot. Megállapítják, hogy hogy ugyan a közösségi médiát üzemeltető vállalatok, együttműködési platformok és online tartalomszolgáltatók elősegítik a gazdasági fejlődést, de a jelenlegi adószabályokat nem a globális, virtuális, csekély fizikai jelenléttel rendelkező vagy fizikai jelenlét nélküli vállalkozásokra szabták. A világ 20 vezető vállalata közül 9 mára már digitális vállalat, míg 20 évvel ezelőtt közülük mindössze 1 volt ilyen.
A kihívást az jelenti, hogy ebből a tendenciából a lehető legtöbbet kell kihozni, de úgy, hogy a digitális vállalkozások az adókötelezettségek méltányosan rájuk eső részét is teljesítsék. Ha ezt nem teszik, az valódi veszélyt jelent a tagállamok államháztartási bevételeire nézve: a digitális vállalkozások jelenlegi átlagos adókulcsa a hagyományos gazdaságra vonatkozó ilyen adókulcsnak csak a felét éri el az EU-ban.
A tagállamok állandó és tartós megoldásokat kívánnak az online tevékenységekből származó adóbevételek méltányos elosztásának biztosítása érdekében. A hatályos adószabályok nem terjednek ki az olyan tevékenységekre, mint a felhasználók által létrehozott tartalom értékesítése. A tagállamok manapság egyenként akarják megoldani a helyzetet, azonban ez jogi buktatókat és adózási bizonytalanságot okoz. Az EU szerint koordinált megközelítésre van szükség, ezért két javaslatot mutattak be.
Az első, hogy a társasági adóra vonatkozó szabályokat úgy változtassák meg, hogy a nyereséget ott regisztrálják és ott adóztassák, ahol a vállalkozások és a felhasználók között a digitális csatornákon keresztül jelentős interakció történik. Tehát lehetőséget biztosítanak a tagállamoknak arra, hogy megadóztassák a területükön képződő nyereséget még akkor is, ha a vállalkozás ott fizikailag nincs jelen. Az új szabályok biztosítanák, hogy az online vállalkozások ugyanolyan mértékben járuljanak hozzá az államháztartáshoz, mint a hagyományos vállalkozások.
Egy digitális platform esetében akkor tekinthető úgy, hogy adóköteles „digitális jelenléttel” vagy virtuális állandó telephellyel rendelkezik egy tagállamban, ha valamely tagállamban az éves bevételek tekintetében túllépi a 7 millió eurós küszöböt, vagy 100 000-nél több felhasználóval rendelkezik, vagy pedig évente 3000-nél több szerződést köt. Az új szabályok a nyereség tagállamok közötti szétosztásának módját is meg fog fogják változtatni, például attól függően, hogy a felhasználás időpontjában hol tartózkodik a felhasználó. Az új rendszer valódi kapcsolatot biztosít a digitális nyereség képződésének és megadóztatásának helye között.
A második javaslat szerint ideiglenes adóra van szükség, amely azokra a digitális tevékenységekre vonatkozik, amelyek jelenleg teljes mértékben kiesnek az adók hatálya alól. Ilyen ideiglenes adót olyan bevételekre lehet majd kivetni, melyek például online hirdetőfelület értékesítéséből származnak, vagy elősegítik a felhasználók közötti áruk és szolgáltatások értékesítését (azaz az online piacterek), vagy a felhasználók által nyújtott információkból előállított adatok értékesítéséből származnak. Ezeket az adóbevételeket a felhasználók tartózkodási helye szerinti tagállam szedné be, és csak azokra a vállalatokra lehet majd kivetni, amelyeknek a világszintű éves összbevétele legalább 750 millió euró, uniós bevételük pedig legalább 50 millió euró. Az EU illetékesei úgy számolnak, hogy évente körülbelül 5 milliárd euró bevétel keletkezhetne, ha az adót 3%-os mértékkel alkalmaznák.
A javaslatokat elfogadás céljából a Tanács elé, illetve konzultáció céljából az Európai Parlament elé terjesztik, illetve egyeztetnek azokról a legfejlettebb államokat tömörítő szervezetekben, azaz a G20 csoporton/OECD-n belül.
Az Európai Bizottság a mai napon új szabályokra tett javaslatot. Megállapítják, hogy hogy ugyan a közösségi médiát üzemeltető vállalatok, együttműködési platformok és online tartalomszolgáltatók elősegítik a gazdasági fejlődést, de a jelenlegi adószabályokat nem a globális, virtuális, csekély fizikai jelenléttel rendelkező vagy fizikai jelenlét nélküli vállalkozásokra szabták. A világ 20 vezető vállalata közül 9 mára már digitális vállalat, míg 20 évvel ezelőtt közülük mindössze 1 volt ilyen.
A kihívást az jelenti, hogy ebből a tendenciából a lehető legtöbbet kell kihozni, de úgy, hogy a digitális vállalkozások az adókötelezettségek méltányosan rájuk eső részét is teljesítsék. Ha ezt nem teszik, az valódi veszélyt jelent a tagállamok államháztartási bevételeire nézve: a digitális vállalkozások jelenlegi átlagos adókulcsa a hagyományos gazdaságra vonatkozó ilyen adókulcsnak csak a felét éri el az EU-ban.
A tagállamok állandó és tartós megoldásokat kívánnak az online tevékenységekből származó adóbevételek méltányos elosztásának biztosítása érdekében. A hatályos adószabályok nem terjednek ki az olyan tevékenységekre, mint a felhasználók által létrehozott tartalom értékesítése. A tagállamok manapság egyenként akarják megoldani a helyzetet, azonban ez jogi buktatókat és adózási bizonytalanságot okoz. Az EU szerint koordinált megközelítésre van szükség, ezért két javaslatot mutattak be.
Az első, hogy a társasági adóra vonatkozó szabályokat úgy változtassák meg, hogy a nyereséget ott regisztrálják és ott adóztassák, ahol a vállalkozások és a felhasználók között a digitális csatornákon keresztül jelentős interakció történik. Tehát lehetőséget biztosítanak a tagállamoknak arra, hogy megadóztassák a területükön képződő nyereséget még akkor is, ha a vállalkozás ott fizikailag nincs jelen. Az új szabályok biztosítanák, hogy az online vállalkozások ugyanolyan mértékben járuljanak hozzá az államháztartáshoz, mint a hagyományos vállalkozások.
Egy digitális platform esetében akkor tekinthető úgy, hogy adóköteles „digitális jelenléttel” vagy virtuális állandó telephellyel rendelkezik egy tagállamban, ha valamely tagállamban az éves bevételek tekintetében túllépi a 7 millió eurós küszöböt, vagy 100 000-nél több felhasználóval rendelkezik, vagy pedig évente 3000-nél több szerződést köt. Az új szabályok a nyereség tagállamok közötti szétosztásának módját is meg fog fogják változtatni, például attól függően, hogy a felhasználás időpontjában hol tartózkodik a felhasználó. Az új rendszer valódi kapcsolatot biztosít a digitális nyereség képződésének és megadóztatásának helye között.
A második javaslat szerint ideiglenes adóra van szükség, amely azokra a digitális tevékenységekre vonatkozik, amelyek jelenleg teljes mértékben kiesnek az adók hatálya alól. Ilyen ideiglenes adót olyan bevételekre lehet majd kivetni, melyek például online hirdetőfelület értékesítéséből származnak, vagy elősegítik a felhasználók közötti áruk és szolgáltatások értékesítését (azaz az online piacterek), vagy a felhasználók által nyújtott információkból előállított adatok értékesítéséből származnak. Ezeket az adóbevételeket a felhasználók tartózkodási helye szerinti tagállam szedné be, és csak azokra a vállalatokra lehet majd kivetni, amelyeknek a világszintű éves összbevétele legalább 750 millió euró, uniós bevételük pedig legalább 50 millió euró. Az EU illetékesei úgy számolnak, hogy évente körülbelül 5 milliárd euró bevétel keletkezhetne, ha az adót 3%-os mértékkel alkalmaznák.
A javaslatokat elfogadás céljából a Tanács elé, illetve konzultáció céljából az Európai Parlament elé terjesztik, illetve egyeztetnek azokról a legfejlettebb államokat tömörítő szervezetekben, azaz a G20 csoporton/OECD-n belül.