Sok járókelő használja a mobilkészülékét az utcán és ahelyett, hogy a forgalomra figyelnének, inkább a kijelzőt bámulják, ami komoly veszélyeket hordoz magában.

A telefonálás, a zenehallgatás, a szövegírás, a beérkező e-mailek ellenőrzése és az alkalmazások használata egyaránt komoly mértékben korlátozza a figyelmet. Mindez különösen akkor veszélyes, ha valaki az utcán használja az okostelefonját. A Fraunhofer Társaság tudósai azt vizsgálták, hogy miként kell a felhasználói kezelőfelületeket úgy kialakítani, hogy azok csak minimálisan vonják el az emberek figyelmét a környezettől. A vizsgálatok során a szakemberek az alkalmazott betűtípusok és szövegek, valamint a különböző gombok méretére összpontosítottak.

A felhasználók a hosszabb szövegek fogalmazásakor vagy lassabban mennek vagy teljesen meg is állnak. A rövidebb szövegek írásakor viszont nem csökkentik a sebességüket, aminek köszönhetően kevésbé figyelnek a környezetükre és ezáltal nő a balesetek kockázata. A kutatók e tapasztalatokat figyelembe véve különböző grafikus kezelőfelületeket alkottak meg, amelyek integrálhatók a navigációs alkalmazásokba, de akár bármely más mobilszoftverbe is. A tudósok első lépésként azt tanulmányozták, hogy a gyaloglás milyen mértékben befolyásolja a látást. Kiderült, hogy ha valaki megy, akkor a látás minősége akár 20 százalékkal is csökkenhet az álláshoz képest, ezért a betűket 20 százalékkal nagyobbra kellett venni, hogy ugyanúgy láthatók legyenek. Jessica Conradi projektmenedzser szerint ez már jelentős eltérés.


Mozgás közben hogy jobban lássuk, közelebb tartjuk a mobilt, ezáltal beszűkül a látómező és sokkal nagyobb az esélye egy balesetnek
A szakemberek több mint 20, 26 és 36 év közötti személyt vontak be a kísérleteikbe. Mindegyiküket fejre szerelt infrakamerás rendszerekkel láttak el, amelyek feljegyezték a szemmozgásukat. A szemek és az okostelefon közötti távolság mindig 45 centiméter volt. Azért, hogy modellezzék a valódi közlekedési helyzeteket, minden tesztszemély figyelmét egy virtuális környezettel igyekeztek befolyásolni. Vizsgálták a szavak hosszát és a betűméretet, valamint a gyaloglási sebességet is. Conradi közölte, hogy mind a három tényező befolyásolta az alkalmazandó szövegméretet.

A hosszabb szavakat például 12 százalékkal nagyobb betűkkel kellett megjeleníteni, mint a rövidebbeket. A rövidebb megjelenítés esetén 20, míg gyaloglás esetén 47 százalékkal százalékkal nagyobb betűméretre volt szükség ahhoz, hogy ugyanazt a látáserősséget érjék el, mint az állás során. A lassabb és a gyorsabb gyaloglás esetén a betűméret közötti optimális különbség 15 százalékos volt. Minél gyorsabban ment valaki, annál nagyobb méretű szövegeket kellett alkalmazni, hogy tökéletesen lássa a megjelenített információkat. A gombok optimális méretének vizsgálatakor ugyanerre a megállapításra jutottak a kutatók: amikor áll valaki, akkor a kisebb méretű gombok is tökéletesen elegendőek, de ha megy, akkor nagyobbak kellenek. Állás során már a 8 x 8 mm méretű ikonok is tökéletesen olvashatók voltak, haladás közben az optimális méret 14 x 14 mm volt.

Conradi szerint az lenne az ideális, ha különböző kezelőfelületeket alkalmaznának a telefonok az állás és a gyaloglás során. Az optimális az volna, ha ezek automatikusan aktiválódnának a szoftverekben az állás, illetve a mozgás érzékelésekor. Minderre azért is szükség lenne, mert minél rosszabbul látják a felhasználók a készülékük képernyőjét, annál közelebbről nézik azt, ezáltal pedig automatikusan leszűkítik a látómezőjüket.