Berta Sándor
Lézeres adatátvitelt használhatnak az űrben
Nagy szükség lenne a kapacitás bővítésére, és a rádióhullámok nyújtotta sávszélesség sokszorosát lehet elérni lézerrel.
A folyamatosan növekvő adatmennyiségek miatt a jelenlegi rendszerek lassan elérik az adatátviteli kapacitásaik határait. Az űrben megoldást jelenthet a lézer, az első kísérletek nagyon biztatóak. A lézersugarak egyik előnye a nagyobb adatátviteli kapacitás. A rádióhullámok esetén jelenleg 36 Gbps a világrekord, a lézernél 1,72 terabit másodpercenként. Ez utóbbi eredményt a Német Repülési és Űrhajózási Központ (DLR) szakemberei érték el 2016 novemberében.
Wolfram Peschko, a DLR-ből kiszervezett Mynaric AG vezetője kifejtette, hogy a lézeres kommunikáció jelentősen olcsóbb az optikai kábelnél. Amennyiben egy vezetéket a felszín alatt kell vezetni, akkor a hálózat kiépítése - elsősorban a földmunkák miatt - nagyon drága lesz. Az ő technológiájuk segítségével létrehozott hálózatok a klasszikus felszín alatti infrastruktúráknál akár tízszer olcsóbbak is lehetnek. A cégnek ambíciózus tervei vannak. Peschko kiemelte, hogy az állami megbízásokból élő klasszikus űrvállalkozásokkal ellentétben az ő projektjeik nem tartanak sok évig és nem is drágák, hanem viszonylag gyorsan képesek eredményeket szállítani. Peschko hangsúlyozta, hogy az ügyfeleik részéről az az igény merült fel, hogy ezek a rendszerek legkésőbb a következő évtized közepére készüljenek el.
Az optikai kommunikációval kapcsolatos első űrkísérletekre már évtizedekkel ezelőtt sor került. A világűrben használható első terminálok 200-300 kilogramm súlyúak voltak. Ma ez egy növekvő piac, amelyen az Airbus és az ESA közösen létre akar hozni egy európai adatátviteli műholdas rendszert (EDRS). Már most lézerrel továbbítják a Copernicus műholdak és az EDRS, valamint az EDRS és a Föld között az adatokat. Egy műhold már működik, a másodikat most építik. Így lehetővé válik, hogy nagy mennyiségű adatokat továbbítsanak több tízezer kilométerre.
A folyamatosan növekvő adatmennyiségek miatt a jelenlegi rendszerek lassan elérik az adatátviteli kapacitásaik határait. Az űrben megoldást jelenthet a lézer, az első kísérletek nagyon biztatóak. A lézersugarak egyik előnye a nagyobb adatátviteli kapacitás. A rádióhullámok esetén jelenleg 36 Gbps a világrekord, a lézernél 1,72 terabit másodpercenként. Ez utóbbi eredményt a Német Repülési és Űrhajózási Központ (DLR) szakemberei érték el 2016 novemberében.
Wolfram Peschko, a DLR-ből kiszervezett Mynaric AG vezetője kifejtette, hogy a lézeres kommunikáció jelentősen olcsóbb az optikai kábelnél. Amennyiben egy vezetéket a felszín alatt kell vezetni, akkor a hálózat kiépítése - elsősorban a földmunkák miatt - nagyon drága lesz. Az ő technológiájuk segítségével létrehozott hálózatok a klasszikus felszín alatti infrastruktúráknál akár tízszer olcsóbbak is lehetnek. A cégnek ambíciózus tervei vannak. Peschko kiemelte, hogy az állami megbízásokból élő klasszikus űrvállalkozásokkal ellentétben az ő projektjeik nem tartanak sok évig és nem is drágák, hanem viszonylag gyorsan képesek eredményeket szállítani. Peschko hangsúlyozta, hogy az ügyfeleik részéről az az igény merült fel, hogy ezek a rendszerek legkésőbb a következő évtized közepére készüljenek el.
Az optikai kommunikációval kapcsolatos első űrkísérletekre már évtizedekkel ezelőtt sor került. A világűrben használható első terminálok 200-300 kilogramm súlyúak voltak. Ma ez egy növekvő piac, amelyen az Airbus és az ESA közösen létre akar hozni egy európai adatátviteli műholdas rendszert (EDRS). Már most lézerrel továbbítják a Copernicus műholdak és az EDRS, valamint az EDRS és a Föld között az adatokat. Egy műhold már működik, a másodikat most építik. Így lehetővé válik, hogy nagy mennyiségű adatokat továbbítsanak több tízezer kilométerre.