A lítium helyett arany nanovezetékek biztosíthatják az akkumulátorok hosszabb élettartamát.

Az UC Irvine kutatói bejelentették, hogy véletlenül rábukkantak egy a tartós akkumulátorok elterjedésével kecsegtető megoldásra, amelynek köszönhetően a jelenleginél jóval többször tölthetjük újra az egyes példányokat - anélkül, hogy azok hatékonysága jelentős mértékben romlana.

A kutatócsoport eredetileg azért állt neki a kísérletezésnek, mert a hőmérsékletre érzékeny, illetve robbanásra hajlamos lítium helyett egy szilárd belsővel kiegészített akkumulátort akartak előállítani. A jóval sűrűbb, megfelelő tulajdonságokkal rendelkező elektrolit gél alkalmazása volt az elsődleges cél, eközben azonban rájöttek, hogy a gélben elhelyezett arany nanovezetékek nem korrodálódnak, és még 200 ezer töltés után is mindössze 5 százalékos romlást mutatnak a hatékonyság terén. Azt még nem tudják pontosan, hogy mi biztosítja a megszokottnál jóval hosszabb élettartamot, ezért a munka folytatódik.


A szakemberek az arany nanovezetékeket mangán-oxiddal vonták be, ezt pedig a már említett sűrű gélben helyezték el. E két utóbbi komponens interakciója révén megelőzik a korróziót, bár az általuk összeállított egység nem valódi akkumulátor, hiszen itt két katód kombinálásáról van szó, amelyek egymást töltik újra - ahhoz hasonlóan, mint amikor két bögre között cserélgetjük a bennük lévő vizet. A kísérlet során észrevették, hogy a hatékonyság nem romlik, és miközben ugyanezen nanovezetékek a gél jelenléte nélkül már 4 ezer töltés után komoly korróziót mutattak, a gél hozzáadásával ez 100 ezer töltés után is alig volt kimutatható. A széles körben való megjelenéshez természetesen további munkára van szükség, hogy megértsük a technológiát, de az eddigi eredmény mindenképpen biztató.

Az arany alkalmazása miatt drága lenne az ehhez hasonló akkumulátorok piacra dobása, ám a jövőben ezt jó eséllyel nikkellel tudnánk helyettesíteni.