Gyurkity Péter
Önfeltöltő akkumulátoron dolgozik az MIT
Az MIT szakemberei szerint megoldhatónak tűnik az akkumulátorok mozgással való feltöltése.
Az önfelhúzós karórák mintájára az okostelefonoknál és az egyéb hordozható eszközöknél is megpróbálkoztak már az önfeltöltés megvalósításával, azonban a tulajdonos mozgására építő megoldások eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Most az MIT hozhatja el a nagy áttörést.
Hivatalos közleményben olvashattunk a napokban arról, hogy a munka eddig lefolytatott része sikerrel zárult, az eredmények alapján pedig kijelenthető, hogy a korábbiaknál sokkal jobb és életképesebb megoldás született. Ennek alapja, hogy az akkumulátor egy fontos részét a tulajdonos karjához vagy lábához csatolnák, a végtag mozgása pedig összepréselné az abban elhelyezett komponenseket, amely folyamatos feltöltést biztosítana, így akár egy rövid sétával is megoldható lenne a hálózathoz való csatlakozás elkerülése.
Az MIT kutatói két vékony lítium lemezt helyeztek el ebben az alkatrészben, amelyek között egy elektrolittal átitatott porózus polimerréteg helyezkedik el. A fizikai mozgás meghajlítja a két lemezt, ezek érintkeznek az őket elválasztó polimerrel, az összepréselődés alatt pedig lítium-ionok áramlanak át azon, a két lítium lemez között hozva létre a feltöltéshez szükséges elektromos áramot. A fejlesztés nagy előnye, hogy ez (az elődökkel ellentétben) valóban biztosítani tudná egy okostelefon gyors feltöltését, bár a mindennapokban való megjelenéshez még további komoly munkára lesz szükség.
Amennyiben közelebb kerülnek a piaci megjelenéshez, a fejleményekről mindenképpen beszámolunk majd.
Az önfelhúzós karórák mintájára az okostelefonoknál és az egyéb hordozható eszközöknél is megpróbálkoztak már az önfeltöltés megvalósításával, azonban a tulajdonos mozgására építő megoldások eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Most az MIT hozhatja el a nagy áttörést.
Hivatalos közleményben olvashattunk a napokban arról, hogy a munka eddig lefolytatott része sikerrel zárult, az eredmények alapján pedig kijelenthető, hogy a korábbiaknál sokkal jobb és életképesebb megoldás született. Ennek alapja, hogy az akkumulátor egy fontos részét a tulajdonos karjához vagy lábához csatolnák, a végtag mozgása pedig összepréselné az abban elhelyezett komponenseket, amely folyamatos feltöltést biztosítana, így akár egy rövid sétával is megoldható lenne a hálózathoz való csatlakozás elkerülése.
Az MIT kutatói két vékony lítium lemezt helyeztek el ebben az alkatrészben, amelyek között egy elektrolittal átitatott porózus polimerréteg helyezkedik el. A fizikai mozgás meghajlítja a két lemezt, ezek érintkeznek az őket elválasztó polimerrel, az összepréselődés alatt pedig lítium-ionok áramlanak át azon, a két lítium lemez között hozva létre a feltöltéshez szükséges elektromos áramot. A fejlesztés nagy előnye, hogy ez (az elődökkel ellentétben) valóban biztosítani tudná egy okostelefon gyors feltöltését, bár a mindennapokban való megjelenéshez még további komoly munkára lesz szükség.
Amennyiben közelebb kerülnek a piaci megjelenéshez, a fejleményekről mindenképpen beszámolunk majd.