Berta Sándor
FBI-megkeresés, amiről beszélni sem lehet
Egy amerikai internetes cég vezetőjét 2004-ben hallgatásra kötelezték, csak mostantól beszélhet az ügy részleteiről.
Nicholas Merrill, a Calyx Internet Access nevű cég tulajdonosa 2004-ben került bajba, amikor felhívták a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) munkatársai és közölték vele, hogy hamarosan meglátogatja majd néhány FBI-ügynök. Mint később kiderült, a hivatal az egyik ügyfelével kapcsolatban akart információkat megtudni. Mindezt bármiféle bírósági végzés nélkül kérte a helyszínen tartózkodó ügynök. A szakember éveken át hallgatott az esetről és először a 2010 december végén megrendezett 27C3 konferencián mesélt a részletekről.
Merrill a rákényszerített "szájkosarat" csak idén vethette le végleg. 2011-ben kijelentette: már azért is tíz évre börtönbe kerülhetne, ha elmondaná, hogy az őt felkereső FBI-munkatársak milyen neműek voltak. A hallgatási kötelezettségét 2010 augusztusában enyhítették és nemrég oldotta fel teljesen egy bírósági ítélet, amely kimondta, hogy embereket senki sem ítélheti meghatározatlan ideig tartó hallgatásra. A kormánynak 90 nap állt rendelkezésre a fellebbezés benyújtásához, de nem élt ezzel a lehetőséggel.
Most kiderült, hogy az FBI 17 pontban írta le az elvárt információkat, amelyek között voltak különböző URL-címek, ügyfelei online vásárlásai a kérést megelőző 180 napban, valamint az összes e-mail cím és más adatok. Merrill és a védője az URL-címek iránti kérést úgy interpretálták, hogy a hivatal a teljes keresési folyamatba betekintést akar kapni. Ezek az adatok az adott személyek életének legintimebb részleteit is tartalmazzák, például a politikai tevékenységüket, a vallási meggyőződésüket, a kapcsolataikat és a gondolataikat - bírósági felhatalmazás nélkül.
Az ügyben a fő elemet az úgynevezett National Security Letter (NSL) dokumentumok jelentették, amelyeket a 2001. szeptember 11-i merényletek után kezdtek el szélesebb körben alkalmazni. A merényletek után megváltoztak az NSL-ek használatának követelményei, így például már nincs szükség konkrét gyanúra valakivel szemben. Barack Obama szakértői bizottsága megállapította, hogy az FBI naponta 60 ilyen levelet továbbít naponta.
Az ügy 2010-ben vett fordulatot és a férfi azóta ért el részsikereket, például mondhatja el nyilvánosan, hogy az FBI ilyen dokumentumot küldött neki. A keresetét még "John Doe" néven kellett benyújtania, a bírósági tárgyalásokon csak a közönség soraiban foglalhatott helyet és a barátnőjének még azt sem mondhatta el, hogy ügyvédekkel találkozik az ügyben. Utóbbiak maguk sem tudták, hogy segíthetnek-e a férfinek; Jameel Jaffer, az ACLU képviselője elmondta, hogy azért nem tudtak a kérdésre válaszolni, mert korábban még egyetlen NSL-t sem láttak.
Merrill napjainkban megpróbál az embereknek abban segíteni, hogy miként védhetik meg az online kommunikációjukat a támadóktól. Soha nem hozta nyilvánosságra annak a személynek a nevét, akivel kapcsolatban az FBI információkat kért tőle. Ezt azzal indokolta, hogy meg akarta védeni az illető magánéletét.
Nicholas Merrill, a Calyx Internet Access nevű cég tulajdonosa 2004-ben került bajba, amikor felhívták a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) munkatársai és közölték vele, hogy hamarosan meglátogatja majd néhány FBI-ügynök. Mint később kiderült, a hivatal az egyik ügyfelével kapcsolatban akart információkat megtudni. Mindezt bármiféle bírósági végzés nélkül kérte a helyszínen tartózkodó ügynök. A szakember éveken át hallgatott az esetről és először a 2010 december végén megrendezett 27C3 konferencián mesélt a részletekről.
Merrill a rákényszerített "szájkosarat" csak idén vethette le végleg. 2011-ben kijelentette: már azért is tíz évre börtönbe kerülhetne, ha elmondaná, hogy az őt felkereső FBI-munkatársak milyen neműek voltak. A hallgatási kötelezettségét 2010 augusztusában enyhítették és nemrég oldotta fel teljesen egy bírósági ítélet, amely kimondta, hogy embereket senki sem ítélheti meghatározatlan ideig tartó hallgatásra. A kormánynak 90 nap állt rendelkezésre a fellebbezés benyújtásához, de nem élt ezzel a lehetőséggel.
Most kiderült, hogy az FBI 17 pontban írta le az elvárt információkat, amelyek között voltak különböző URL-címek, ügyfelei online vásárlásai a kérést megelőző 180 napban, valamint az összes e-mail cím és más adatok. Merrill és a védője az URL-címek iránti kérést úgy interpretálták, hogy a hivatal a teljes keresési folyamatba betekintést akar kapni. Ezek az adatok az adott személyek életének legintimebb részleteit is tartalmazzák, például a politikai tevékenységüket, a vallási meggyőződésüket, a kapcsolataikat és a gondolataikat - bírósági felhatalmazás nélkül.
Az ügyben a fő elemet az úgynevezett National Security Letter (NSL) dokumentumok jelentették, amelyeket a 2001. szeptember 11-i merényletek után kezdtek el szélesebb körben alkalmazni. A merényletek után megváltoztak az NSL-ek használatának követelményei, így például már nincs szükség konkrét gyanúra valakivel szemben. Barack Obama szakértői bizottsága megállapította, hogy az FBI naponta 60 ilyen levelet továbbít naponta.
Az ügy 2010-ben vett fordulatot és a férfi azóta ért el részsikereket, például mondhatja el nyilvánosan, hogy az FBI ilyen dokumentumot küldött neki. A keresetét még "John Doe" néven kellett benyújtania, a bírósági tárgyalásokon csak a közönség soraiban foglalhatott helyet és a barátnőjének még azt sem mondhatta el, hogy ügyvédekkel találkozik az ügyben. Utóbbiak maguk sem tudták, hogy segíthetnek-e a férfinek; Jameel Jaffer, az ACLU képviselője elmondta, hogy azért nem tudtak a kérdésre válaszolni, mert korábban még egyetlen NSL-t sem láttak.
Merrill napjainkban megpróbál az embereknek abban segíteni, hogy miként védhetik meg az online kommunikációjukat a támadóktól. Soha nem hozta nyilvánosságra annak a személynek a nevét, akivel kapcsolatban az FBI információkat kért tőle. Ezt azzal indokolta, hogy meg akarta védeni az illető magánéletét.