Berta Sándor
Csak a törvényalkotókon múlik a drónok sorsa
Ugyan még a technika sem kiforrott, de a jogalkotók még sokkal jelentősebb lemaradásban vannak a fejlesztők mögött.
Ausztriában 2014 óta létezik az a légi közlekedési törvény, amely a robot légi járműveket különböző osztályokba sorolja. Joachim J. Janezic, az Osztrák Légi Közlekedési Jogi Intézet vezetője szerint ennek ellenére sem lehetséges a drónszolgáltatások elindítása. Többek között komoly kihívást jelent az önállóan közlekedő robotrepülőgépek és a légi irányítók közötti kommunikáció biztosítása, ezért gyakorlatilag lehetetlen működtetni a robot légi járműveket. Emellett probléma, hogy a törvényjavaslatokban olyan dolgok vannak, mint a fantasztikus filmekben, melyek gyakorlatilag teljesen nélkülözik a realitásérzéket.
A légi közlekedési ágazat az innovációkat mindig nagy késésekkel ülteti át a gyakorlatba, de ennek ellentmond a drónok elterjedése. Persze a műszaki keretek megteremtése sem valósult még meg tökéletesen, így például biztosítani kell, hogy a robotrepülőgépek ki tudjanak kerülni élőlényeket vagy más tárgyakat, ha azok hirtelen keresztezik a pályájukat. A robot légi járműveknek szenzorokkal kell ellenőrizniük a környezetüket, s bár az érzékelők és a számítógépek egyre kisebbek, az érzékelés még mindig nem tökéletes.
Annette Mossel, a Bécsi Műszaki Egyetem Smartcopter projektjének vezetője szerint minden kategóriában más válaszokat kell adni a felmerülő kérdésekre. A Smartcopter program keretében egy okostelefon szolgál a drónok "agyaként" és szenzorcsomagjaként. A készülék kamerájával a robotrepülőgép navigálhat és közben felismeri a tárgyakat. Mindez a kutatási műveletekben már jól működik, de szükség van további fejlesztésekre. Például ellenállóbbá kell tenni az érzékelőket a zavarásokkal szemben és biztosítani kell azt is, hogy a szenzorok a nagy sebességű repülések közben is megfelelően működjenek. Több kamerát kell felszerelni, hogy a járművek minden irányba lássanak és fontos lenne, hogy a készülékek automatikusan felismerjék a tárgyakat. De itt még nem tart a technika.
Michael Nentwich, az Osztrák Tudományos Akadémia tagja kifejtette, hogy a robotrepülőgépek számára kialakított elkülönített légtér nehezen valósítható meg az olyan helyeken, mint Ausztria, ahol rengeteg a hegy. Patrick Brandstätter, az Airborne Robotics dróngyártó cég ügyvezetője hozzátette, hogy a kisebb területeken, például egy üzemben elvileg kialakítható az automatikus drónközlekedés, de mindez csak például bizonyos szolgáltatások (csomagszállítás stb.) esetében működhet. A menedzser úgy véli, hogy egyértelműen a törvényalkotók akadályozzák a fejlődést. Az új szabályok bevezetésekor elsődleges az óvatosság, ami rendben is van, de meg kell teremteni a kísérletezés helyét és lehetőségét.
Ausztriában 2014 óta létezik az a légi közlekedési törvény, amely a robot légi járműveket különböző osztályokba sorolja. Joachim J. Janezic, az Osztrák Légi Közlekedési Jogi Intézet vezetője szerint ennek ellenére sem lehetséges a drónszolgáltatások elindítása. Többek között komoly kihívást jelent az önállóan közlekedő robotrepülőgépek és a légi irányítók közötti kommunikáció biztosítása, ezért gyakorlatilag lehetetlen működtetni a robot légi járműveket. Emellett probléma, hogy a törvényjavaslatokban olyan dolgok vannak, mint a fantasztikus filmekben, melyek gyakorlatilag teljesen nélkülözik a realitásérzéket.
A légi közlekedési ágazat az innovációkat mindig nagy késésekkel ülteti át a gyakorlatba, de ennek ellentmond a drónok elterjedése. Persze a műszaki keretek megteremtése sem valósult még meg tökéletesen, így például biztosítani kell, hogy a robotrepülőgépek ki tudjanak kerülni élőlényeket vagy más tárgyakat, ha azok hirtelen keresztezik a pályájukat. A robot légi járműveknek szenzorokkal kell ellenőrizniük a környezetüket, s bár az érzékelők és a számítógépek egyre kisebbek, az érzékelés még mindig nem tökéletes.
Annette Mossel, a Bécsi Műszaki Egyetem Smartcopter projektjének vezetője szerint minden kategóriában más válaszokat kell adni a felmerülő kérdésekre. A Smartcopter program keretében egy okostelefon szolgál a drónok "agyaként" és szenzorcsomagjaként. A készülék kamerájával a robotrepülőgép navigálhat és közben felismeri a tárgyakat. Mindez a kutatási műveletekben már jól működik, de szükség van további fejlesztésekre. Például ellenállóbbá kell tenni az érzékelőket a zavarásokkal szemben és biztosítani kell azt is, hogy a szenzorok a nagy sebességű repülések közben is megfelelően működjenek. Több kamerát kell felszerelni, hogy a járművek minden irányba lássanak és fontos lenne, hogy a készülékek automatikusan felismerjék a tárgyakat. De itt még nem tart a technika.
Michael Nentwich, az Osztrák Tudományos Akadémia tagja kifejtette, hogy a robotrepülőgépek számára kialakított elkülönített légtér nehezen valósítható meg az olyan helyeken, mint Ausztria, ahol rengeteg a hegy. Patrick Brandstätter, az Airborne Robotics dróngyártó cég ügyvezetője hozzátette, hogy a kisebb területeken, például egy üzemben elvileg kialakítható az automatikus drónközlekedés, de mindez csak például bizonyos szolgáltatások (csomagszállítás stb.) esetében működhet. A menedzser úgy véli, hogy egyértelműen a törvényalkotók akadályozzák a fejlődést. Az új szabályok bevezetésekor elsődleges az óvatosság, ami rendben is van, de meg kell teremteni a kísérletezés helyét és lehetőségét.