Berta Sándor
Forró vizes hűtőrendszert fejlesztettek ki
Az új hűtőrendszer segítségével hatékonyabbá tehető a szuperszámítógépek működése.
A megoldást az IBM zürichi kutatóközpontjában Bruno Michel és csapata alkotta meg. A szakember elmondta, hogy a forró vizes hűtés esetében a számítógép-központokat 65 fokos vízzel hűtik, a későbbi kutatások során a 75 fokos víz használata is megvalósulhat. A levegő jó hőszigetelő tulajdonságai miatt a léghűtés nem elég hatékony, de a hőenergia jórésze kihasználatlan marad a forró vizes hűtésnél is. Amennyiben ezen sikerül változtatni, úgy a rendszerek még hatékonyabbak lehetnek.
Vízhűtéses chip
Az olajhűtést konzervatív koncepciónak tartja, ami ugyan érdekesen hangzik, de a hő elvezetése szempontjából az összes dielektromos hűtőfolyadék még a víznél is rosszabbul teljesít. Az olajat csak nagyon körülményesen lehet kicserélni és alkalmazása meglehetősen nehézzé teszi a javításokat. A mikrocsatornákban a vízhűtéssel 5-10-szer jobb eredményeket érnek el, mint a jelenlegi technikákkal, ehhez azonban komoly befektetésekre van szükség, de ennek ellenére megéri váltani. A SuperMUC nevű müncheni szuperszámítógép esetében például a költségek öt éven belül megtérülnek, tehát alapvetően megérné lecserélni az összes hasonló berendezés hűtését.
A legfontosabb előny természetesen az, hogy a chipek a hatékonyabb hűtésnek köszönhetően sokkal nagyobb teljesítményre képesek, mint eddig. Még nagyobb ugrás lenne a tranzisztorok térbeli elhelyezése, mert kevesebb energia menne el az adatok továbbítására, azonban a 3D-ben elhelyezett tranzisztorokat nehéz ellátni árammal. Bruno Michel becslése szerint tíz éven belül a számítógépek egymilliószor sűrűbben fognak elhelyezkedni, mint napjainkban. Az agy lemásolása segíthet: úgynevezett elektronikus vér oldhatná meg mind az energiaellátást, mind a hűtést. Az ilyen számítógépek akár 5000-szer is nagyobb energiahatékonysággal rendelkeznének, mint a mai rendszerek, ez a módosítás lehet a következő szint a számítógép-architektúrák területén.
A megoldást az IBM zürichi kutatóközpontjában Bruno Michel és csapata alkotta meg. A szakember elmondta, hogy a forró vizes hűtés esetében a számítógép-központokat 65 fokos vízzel hűtik, a későbbi kutatások során a 75 fokos víz használata is megvalósulhat. A levegő jó hőszigetelő tulajdonságai miatt a léghűtés nem elég hatékony, de a hőenergia jórésze kihasználatlan marad a forró vizes hűtésnél is. Amennyiben ezen sikerül változtatni, úgy a rendszerek még hatékonyabbak lehetnek.
Vízhűtéses chip
Az olajhűtést konzervatív koncepciónak tartja, ami ugyan érdekesen hangzik, de a hő elvezetése szempontjából az összes dielektromos hűtőfolyadék még a víznél is rosszabbul teljesít. Az olajat csak nagyon körülményesen lehet kicserélni és alkalmazása meglehetősen nehézzé teszi a javításokat. A mikrocsatornákban a vízhűtéssel 5-10-szer jobb eredményeket érnek el, mint a jelenlegi technikákkal, ehhez azonban komoly befektetésekre van szükség, de ennek ellenére megéri váltani. A SuperMUC nevű müncheni szuperszámítógép esetében például a költségek öt éven belül megtérülnek, tehát alapvetően megérné lecserélni az összes hasonló berendezés hűtését.
A legfontosabb előny természetesen az, hogy a chipek a hatékonyabb hűtésnek köszönhetően sokkal nagyobb teljesítményre képesek, mint eddig. Még nagyobb ugrás lenne a tranzisztorok térbeli elhelyezése, mert kevesebb energia menne el az adatok továbbítására, azonban a 3D-ben elhelyezett tranzisztorokat nehéz ellátni árammal. Bruno Michel becslése szerint tíz éven belül a számítógépek egymilliószor sűrűbben fognak elhelyezkedni, mint napjainkban. Az agy lemásolása segíthet: úgynevezett elektronikus vér oldhatná meg mind az energiaellátást, mind a hűtést. Az ilyen számítógépek akár 5000-szer is nagyobb energiahatékonysággal rendelkeznének, mint a mai rendszerek, ez a módosítás lehet a következő szint a számítógép-architektúrák területén.