Berta Sándor
Új azonosítási eljárásokat keres a DARPA
A fejlesztéseknek köszönhetően hamarosan új megoldások válthatják ki az ujj- és az íriszlenyomatokon alapuló biztonsági rendszereket.
Az amerikai hadsereggel szorosan együttműködő ügynökség, a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) teljesen kiváltaná a jelszavakat, amelyek komoly biztonsági kockázatot jelentenek, alternatív azonosító mechanizmusokat keresnek. Az új biometriai eljárások eltérnének a már ismert megoldásoktól, például az ujjlenyomatoktól vagy a beszédelemzéstől, ezek ugyanis nem túl megbízhatóak és könnyen hamisíthatók. Az új kutatási projektek a kevésbé könnyen másolható biometriai jellemzőkre összpontosítanak, például az agyhullámok, a mozgási és a légzési jellemzők elemzésére.
A DARPA feltérképezi a különböző egyetemek és az intézetek kutatócsoportjainak munkáit, s támogatja a fejlesztéseket. Az így felkarolt projektek között vannak a fixen beépített és a mobil eszközökhöz egyaránt használható azonosító rendszerek. Ideális esetben a korszerű okostelefonok szenzorait alkalmazzák az új eljárásokhoz. Így például a mozgásérzékelőkkel feljegyezhetők a felhasználók kézmozdulatai. Richard Guidorizzi, az amerikai ügynökség projektmenedzsere hangsúlyozta, hogy a technológiák olyan adatokat értékelnek ki újra, amelyek már rendelkezésre állnak, de más módon vannak felhasználva. Néhány laboratóriumi tesztet leszámítva nem állítottak elő új hardvert és a kutatóik a meglévő információkkal is nagy sikereket tudtak elérni.
A New York-i Technológiai Intézet az egyik programja keretében a kéz legkisebb mozdulatait elemzi, azért, hogy így azonosítsa az embereket. Feljegyzik többek között az adatbevitel közbeni ujjmozdulatokat és a kéz legapróbb rezdüléseit pihenéskor. A technológia egyik előnye, hogy azt felismeri, ha valaki egy másik készüléket tart a kezében.
Az SRI International szintén az okostelefonok gyorsulásmérőit és giroszkópjait alkalmazza, de a kezek helyett a lábakra összpontosít. A kifejlesztett szoftver kielemzi a lépések hosszát, a test egyensúlyát és járási tempóját, hogy így ismerje fel az adott személyt. Ehhez jönnek még a testtartásra, az SMS-írás közbeni és más mozdulatokra vonatkozó információk.
A Drexel Egyetem az asztali számítógépekhez és a mobil készülékekhez használható billentyűzetek írásmintáit értékeli ki. A gyakori íráshibák, a nyelvtani jellemzők és mondatkonstrukciók alapján kideríthető, hogy egy személy valóban az-e, akinek kiadja magát. Az írási sebesség vagy írás közbeni szünetek elemzésével ötvözve a rendszer még pontosabb lehet.
A Jet Propulsion Laboratory mikrohullámok segítségével próbálja felmérni a szívverés egyedi jellemzőit. Ehhez az okostelefon mikrohullámokat küld ki, amik elérik az emberi testet, visszaverődnek arról, majd újra felfogja őket a készülék. A szoftver ezekből a visszaverődésekből képes meghatározni a szívverést és azt felhasználni személyazonosítására. Az már csak egy plusz dolog, hogy így az esetleges szívproblémák is előbb kiszűrhetők.
A Southwest Research Institute a különböző készülékeken jelentkező hibajelzéseket gyűjti össze és megfigyeli, hogy miként reagál azokra az adott felhasználó. Így később felismerhető, hogy ki ül a PC előtt. A Li Creative Technologies programja felolvastatja az illetővel a jelszavát és igyekszik kideríteni, hogy a hang az okostelefon tulajdonosához tartozik-e vagy sem. Emellett belehallgat a környezeti zajokba, rögzíti, hogy kik tartózkodnak a közelben és megpróbál rájönni arra is, hogy esetleg más kezébe került-e az eszköz.
Az utolsó vizsgált eljárás a Marylandi Egyetem szakemberei által megalkotott úgynevezett vizuális ujjlenyomat, ami az asztali számítógépeken és a mobilokon egyaránt bevethető. A megoldás a PC-ken a felhasználói szokásokat (ablak- és egérmozgások stb.), míg az okostelefonokon a kamerák adatait és a képernyőkön megjelenített tartalmakat értékeli ki.
Az amerikai hadsereggel szorosan együttműködő ügynökség, a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) teljesen kiváltaná a jelszavakat, amelyek komoly biztonsági kockázatot jelentenek, alternatív azonosító mechanizmusokat keresnek. Az új biometriai eljárások eltérnének a már ismert megoldásoktól, például az ujjlenyomatoktól vagy a beszédelemzéstől, ezek ugyanis nem túl megbízhatóak és könnyen hamisíthatók. Az új kutatási projektek a kevésbé könnyen másolható biometriai jellemzőkre összpontosítanak, például az agyhullámok, a mozgási és a légzési jellemzők elemzésére.
A DARPA feltérképezi a különböző egyetemek és az intézetek kutatócsoportjainak munkáit, s támogatja a fejlesztéseket. Az így felkarolt projektek között vannak a fixen beépített és a mobil eszközökhöz egyaránt használható azonosító rendszerek. Ideális esetben a korszerű okostelefonok szenzorait alkalmazzák az új eljárásokhoz. Így például a mozgásérzékelőkkel feljegyezhetők a felhasználók kézmozdulatai. Richard Guidorizzi, az amerikai ügynökség projektmenedzsere hangsúlyozta, hogy a technológiák olyan adatokat értékelnek ki újra, amelyek már rendelkezésre állnak, de más módon vannak felhasználva. Néhány laboratóriumi tesztet leszámítva nem állítottak elő új hardvert és a kutatóik a meglévő információkkal is nagy sikereket tudtak elérni.
A New York-i Technológiai Intézet az egyik programja keretében a kéz legkisebb mozdulatait elemzi, azért, hogy így azonosítsa az embereket. Feljegyzik többek között az adatbevitel közbeni ujjmozdulatokat és a kéz legapróbb rezdüléseit pihenéskor. A technológia egyik előnye, hogy azt felismeri, ha valaki egy másik készüléket tart a kezében.
Az SRI International szintén az okostelefonok gyorsulásmérőit és giroszkópjait alkalmazza, de a kezek helyett a lábakra összpontosít. A kifejlesztett szoftver kielemzi a lépések hosszát, a test egyensúlyát és járási tempóját, hogy így ismerje fel az adott személyt. Ehhez jönnek még a testtartásra, az SMS-írás közbeni és más mozdulatokra vonatkozó információk.
A Drexel Egyetem az asztali számítógépekhez és a mobil készülékekhez használható billentyűzetek írásmintáit értékeli ki. A gyakori íráshibák, a nyelvtani jellemzők és mondatkonstrukciók alapján kideríthető, hogy egy személy valóban az-e, akinek kiadja magát. Az írási sebesség vagy írás közbeni szünetek elemzésével ötvözve a rendszer még pontosabb lehet.
A Jet Propulsion Laboratory mikrohullámok segítségével próbálja felmérni a szívverés egyedi jellemzőit. Ehhez az okostelefon mikrohullámokat küld ki, amik elérik az emberi testet, visszaverődnek arról, majd újra felfogja őket a készülék. A szoftver ezekből a visszaverődésekből képes meghatározni a szívverést és azt felhasználni személyazonosítására. Az már csak egy plusz dolog, hogy így az esetleges szívproblémák is előbb kiszűrhetők.
A Southwest Research Institute a különböző készülékeken jelentkező hibajelzéseket gyűjti össze és megfigyeli, hogy miként reagál azokra az adott felhasználó. Így később felismerhető, hogy ki ül a PC előtt. A Li Creative Technologies programja felolvastatja az illetővel a jelszavát és igyekszik kideríteni, hogy a hang az okostelefon tulajdonosához tartozik-e vagy sem. Emellett belehallgat a környezeti zajokba, rögzíti, hogy kik tartózkodnak a közelben és megpróbál rájönni arra is, hogy esetleg más kezébe került-e az eszköz.
Az utolsó vizsgált eljárás a Marylandi Egyetem szakemberei által megalkotott úgynevezett vizuális ujjlenyomat, ami az asztali számítógépeken és a mobilokon egyaránt bevethető. A megoldás a PC-ken a felhasználói szokásokat (ablak- és egérmozgások stb.), míg az okostelefonokon a kamerák adatait és a képernyőkön megjelenített tartalmakat értékeli ki.