Számos nagynevű szaklap csak akkor hajlandó publikálni a kutatók ingyen beküldött írásait, amennyiben azok lemondanak a szerzői jogaikról, azaz a konkrét cikk a kiadó tulajdonába kerül - írja a Computerworld.

Főként az elméleti tudósok körében rendkívül fontos szakmai tevékenységnek tekinthető a kutatások neves szaklapokban való publikálása, hiszen ezzel a tudásuk megosztása mellett az ismertségük és szavahihetőségük is nő. Kevesen tudják azonban, hogy számos nagynevű szaklap csak akkor hajlandó publikálni a kutatók ingyen beküldött írásait, amennyiben azok lemondanak a szerzői jogaikról, azaz a konkrét cikk a kiadó tulajdonába kerül. Az anyag szakmaiságával csak akkor hajlandóak foglalkozni, ha erre rábólint a szerző.

Ezen praktika visszatetsző annak fényében, hogy egyrészt az írásokért a szerzőknek egy fityinget sem fizet kiadó, másrészt a tudósok munkáját általában egyetemek és vállalatok pénzelik, harmadrészt pedig a szerzők tartják el kiadványt. Éppen ezért nem szokatlan, hogy a kutatók a fizetős magazinban megjelent írásaikat időnként a tiltás ellenére közzéteszik a neten, egyes kiadók ezt egyébként nonprofit körülmények közt alapvetően lehetővé teszik.

Az American Society of Civil Engineers nem utóbbiak táborát gazdagítja, a TorrentFreak beszámolója alapján az 1852-ben alapított mérnöki egyesület felbérelte a Digimarc nevű jogvédő céget, hogy az felkeresse és eltávolíttassa a kiadványaiban megjelent írások nem engedélyezett online változatait. Ennek köszönhetően a Digimarc többek közt a világ legnívósabb egyetemeinek - például MIT, Stanford - és sejthetően színvonalas oktatóiknak is DMCA-panaszleveleket kezdett küldözgetni, a lépéssel lényegében nyíltan kalóznak titulálva a fennmaradását biztosító, számára ingyen dolgozó tudósok egy részét.