Egy floridai bírónő megállapította, hogy egyetlen IP-cím nem elegendő a szerzői jogsértők azonosítására.

Vereséget szenvedett egy amerikai bíróságon a tartalomipar. A világ számos országában bevett szokás, hogy a szerzői jogtulajdonosok ellenőrzik a torrent-hálózatot és megpróbálják megszerezni a szerzői jogsértéseket elkövető felhasználók IP-címeit, majd ezután kérik az internetszolgáltatóktól a címhez tartozó személyes adatok kiadását, hogy pert indíthassanak az illető ellen. Nos, egy floridai szövetségi bíró ítéletében kimondta, hogy az IP-cím nem lehet bizonyíték egy szerzői jogsértési ügyben.

A felperes Malibu Media a vádlottak padjára akarta ültetni a 174.61.81.171-es IP-cím tulajdonosát, de Ursula Ungar szövetségi bíró elutasította az ezzel kapcsolatos beadványt. A bíró indoklásában kiemelte: a felperes nem tudta az IP-cím alapján egyértelműen megállapítani a szerzői jogsértést elkövető személyazonosságát. Ezen az a tény sem változtat, hogy a Malibu Media egy földrajzi helyzetet meghatározó szoftvert is bevetett és kiderítette, hogy a használt internethozzáférés nem egy nyilvános WLAN-hálózathoz tartozik. "Semmi sem köti össze az IP-cím helyzetét annak az illetőnek a személyazonosságával, aki valójában letöltötte a felperes videóját" - indokolta döntését Ursula Ungar. A bíró egyúttal elutasította azt a kérvényt is, hogy kötelezzék az internetszolgáltatót az IP-címhez tartozó személyes adatok kiadására.

Gary Brown New York-i bíró 2012 májusában nem csupán azt mondta ki, hogy az IP-címek alapján nem azonosíthatók egyértelműen a felhasználók, hanem azt ajánlotta a témával foglalkozó összes kollégájának, hogy kövessék a példáját és fogadják el, illetve alkalmazzák az érvelését. Brown szerint meglehetősen meredek feltételezés abból kiindulni, hogy az a személy, aki egy bizonyos helyen fizet az internetkapcsolatért megegyezik azzal, aki az internetezési lehetőséget egy illegális fájl letöltésére használta fel.