Berta Sándor
Nő a platformokat ellenőrzők hatalma
2011-ben azt írta Marc Andreessen, a Netscape alapítója, hogy a szoftvercégek "felfalják majd a világot" és a régi megoldásokat felváltják az új szolgáltatások, amelyek okosabbak, gyorsabbak és olcsóbbak lesznek.
Andreessen korábbi előrejelzései a vártnál sokkal gyorsabban beigazolódtak. Az olyan vállalkozások, mint a kanapébérlést lehetővé tévő Airbnb, a TaskRabbit vagy a RelayRides az alkalmazásaikkal új gazdasági rendszert teremtettek, amelyben az emberek megosztják egymással az árucikkeiket és a szolgáltatásokat. A változásokat jól szemlélteti, hogy Andreessen 2011-es előrejelzésekor a Google a globális tőzsdei értékét tekintve csupán a 13. volt, ma a harmadik. A Netscape alapítója egyáltalán nem tartja lufinak a szoftverfejlesztő vállalatok értékének növekedését, hanem ez szerinte csupán a gazdasági súlypontok alapvető eltolódása.
"Az okostelefon csak két éve számít valóban tömegjelenségnek. A 2013-as év végén, a 2014-es elején körülbelül világszerte 2 milliárd okostelefon volt és ez a szám gyorsan növekszik. Nem hiszem, hogy három év múlva lehet majd vásárolni olyan mobilt, ami nem okostelefon. A társaságok be fogják fejezni az egyszerű mobilok gyártását, ezek helyett okostelefonokat készítenek majd. Az utóbbiakból így 5 milliárd darab lesz. Csupán most kezdünk abban a világban élni, amelyben mindenki szuperszámítógépet hord a zsebében és amelyben mindenki mindenkivel össze van kötve, ezért csak most kezdjük felismerni a következményeket is. Ez jelenleg erősíti a platformokat ellenőrzők hatalmát. Az Apple és a Google egyaránt rendkívüli pozícióban van, hiszen az övék ennek az új világnak a két meghatározó platformja. Az pedig kétségtelen, hogy még erősebbek lesznek. Az Apple számára az a nagy kérdés, hogy megtartja-e a piaci részesedését, míg a Google számára az, hogy az Android megmarad-e vagy széttöredezik" - nyilatkozta Marc Andreessen.
A Netscape alapítója így folytatta a gondolatmenetét: "A véleményem az, hogy most alapvetően nincsen lufi. Ilyen helyzet akkor áll elő, amikor minden kisrészvényes, taxis és cipőtisztító részvényeket vásárol. Jelenleg erről nincs szó. A mostani helyzet azért különbözik a dotkomlufitól, hogy napjainkban sokkal olcsóbb felépíteni egy internetes céget, mint az 1990-es években. Amennyiben valaki akkor ezt akarta megvalósítani, akkor szüksége volt a Sun szervereire, a Cisco hálózati berendezéseire, az Oracle adatbázisaira és az EMC megoldásaira. Ezek a konszernek a kezdetektől rendkívül sok pénzt követeltek. Az új vállalkozásoknak mindezekre már nincs szükségük. Semmit sem vesznek ezektől a társaságoktól."
"Ezzel szemben ott az Amazon Web Services és igény szerint fizetnek. Ez egységenként százszor vagy ezerszer olcsóbb számítógépeket, tárhelyet, hálózatot, szoftvereket jelent. Visszatekintve, csoda, hogy az 1990-es években valami működött, miközben a piac ennyire behatárolt és minden olyan drága volt. Csoda, hogy az eBay és az Amazon fel tudott futni. Napjainkban a Google webes keresésének még vannak konkurensei, de idővel mégis egyre nagyobb piaci részesedése lesz, különösen a Microsofttal és a Yahoo!-val szemben."
A szakember szerint amikor sok vállalat jut plusz tőkéhez, akkor elkerülhetetlen, hogy ezek közül számos elbukik. Kérdés, hogy mindez jó vagy rossz dolognak számít-e a Szilícium-völgyben. Ő úgy gondolja, hogy mind a két álláspont mellett vannak érvek. Elvileg egy cég bukása borzalmas dolog és minden társaságnak az a célja, hogy elkerülje ezt a sorsot. De ez az egész kérdés alapvetően értelmetlen, hiszen amennyiben megnézzük a történelem nagy sikereit, akkor kiderül, hogy minden sikerhez elszántság és kitartás kell. A másik oldalon viszont az van, hogy a bukás nem jelenti egy karrier végét és nem jelent szégyenfoltot. A Szilícium-völgyben azt vallják, hogy az illető ilyen esetekben értékes tapasztalatokat szerzett.
A vállalkozóknak mindig azt szokta mondani, hogy ne alkalmazzák a sikeres cégek munkatársait, ők ugyanis semmit sem tanultak. A nehéz időket megélő emberek gyakran jobban terhelhetőbbek és elszántabbak, s nem ijednek meg akkor, ha a dolgok rosszul állnak. Mind a két álláspontban van valami, így csak megítélés kérdése a dolog. Nem szabad abban a pillanatban feladni, amikor a dolgok nehezebbé válnak. Amennyiben valami nem működik, akkor azt csupán egy leckének kell tekinteni, ami a következő projektben hasznosítható. S valahogy így működik a Szilícium-völgy.
"A Facebook, a LinkedIn és a Twitter pontosan tudta, hogy mit akar és hogy mennyire értékes az a termék, amit kínálhat. Emellett azt is tudták, hogy azért az emberek fizetnének is. Ugyanakkor azzal nem voltak teljesen tisztában, hogy a terméküket miként adhatják el, de nagyon biztosak voltak magukban és idővel kiderült, hogy igazuk volt. Ezzel szemben vannak olyan vállalatok, amelyeknek tényleg nincs tervük. Ezeknél a dolgoknál nagyon óvatosnak kell lenni, mert az egyik vállalat, amelyik nem tudta, hogy miként lehetne az ötletekkel pénzt keresni, a Google volt" - szögezte le végül Marc Andreessen.
Andreessen korábbi előrejelzései a vártnál sokkal gyorsabban beigazolódtak. Az olyan vállalkozások, mint a kanapébérlést lehetővé tévő Airbnb, a TaskRabbit vagy a RelayRides az alkalmazásaikkal új gazdasági rendszert teremtettek, amelyben az emberek megosztják egymással az árucikkeiket és a szolgáltatásokat. A változásokat jól szemlélteti, hogy Andreessen 2011-es előrejelzésekor a Google a globális tőzsdei értékét tekintve csupán a 13. volt, ma a harmadik. A Netscape alapítója egyáltalán nem tartja lufinak a szoftverfejlesztő vállalatok értékének növekedését, hanem ez szerinte csupán a gazdasági súlypontok alapvető eltolódása.
 Marc Andreessen |
A Netscape alapítója így folytatta a gondolatmenetét: "A véleményem az, hogy most alapvetően nincsen lufi. Ilyen helyzet akkor áll elő, amikor minden kisrészvényes, taxis és cipőtisztító részvényeket vásárol. Jelenleg erről nincs szó. A mostani helyzet azért különbözik a dotkomlufitól, hogy napjainkban sokkal olcsóbb felépíteni egy internetes céget, mint az 1990-es években. Amennyiben valaki akkor ezt akarta megvalósítani, akkor szüksége volt a Sun szervereire, a Cisco hálózati berendezéseire, az Oracle adatbázisaira és az EMC megoldásaira. Ezek a konszernek a kezdetektől rendkívül sok pénzt követeltek. Az új vállalkozásoknak mindezekre már nincs szükségük. Semmit sem vesznek ezektől a társaságoktól."
"Ezzel szemben ott az Amazon Web Services és igény szerint fizetnek. Ez egységenként százszor vagy ezerszer olcsóbb számítógépeket, tárhelyet, hálózatot, szoftvereket jelent. Visszatekintve, csoda, hogy az 1990-es években valami működött, miközben a piac ennyire behatárolt és minden olyan drága volt. Csoda, hogy az eBay és az Amazon fel tudott futni. Napjainkban a Google webes keresésének még vannak konkurensei, de idővel mégis egyre nagyobb piaci részesedése lesz, különösen a Microsofttal és a Yahoo!-val szemben."
A szakember szerint amikor sok vállalat jut plusz tőkéhez, akkor elkerülhetetlen, hogy ezek közül számos elbukik. Kérdés, hogy mindez jó vagy rossz dolognak számít-e a Szilícium-völgyben. Ő úgy gondolja, hogy mind a két álláspont mellett vannak érvek. Elvileg egy cég bukása borzalmas dolog és minden társaságnak az a célja, hogy elkerülje ezt a sorsot. De ez az egész kérdés alapvetően értelmetlen, hiszen amennyiben megnézzük a történelem nagy sikereit, akkor kiderül, hogy minden sikerhez elszántság és kitartás kell. A másik oldalon viszont az van, hogy a bukás nem jelenti egy karrier végét és nem jelent szégyenfoltot. A Szilícium-völgyben azt vallják, hogy az illető ilyen esetekben értékes tapasztalatokat szerzett.
A vállalkozóknak mindig azt szokta mondani, hogy ne alkalmazzák a sikeres cégek munkatársait, ők ugyanis semmit sem tanultak. A nehéz időket megélő emberek gyakran jobban terhelhetőbbek és elszántabbak, s nem ijednek meg akkor, ha a dolgok rosszul állnak. Mind a két álláspontban van valami, így csak megítélés kérdése a dolog. Nem szabad abban a pillanatban feladni, amikor a dolgok nehezebbé válnak. Amennyiben valami nem működik, akkor azt csupán egy leckének kell tekinteni, ami a következő projektben hasznosítható. S valahogy így működik a Szilícium-völgy.
"A Facebook, a LinkedIn és a Twitter pontosan tudta, hogy mit akar és hogy mennyire értékes az a termék, amit kínálhat. Emellett azt is tudták, hogy azért az emberek fizetnének is. Ugyanakkor azzal nem voltak teljesen tisztában, hogy a terméküket miként adhatják el, de nagyon biztosak voltak magukban és idővel kiderült, hogy igazuk volt. Ezzel szemben vannak olyan vállalatok, amelyeknek tényleg nincs tervük. Ezeknél a dolgoknál nagyon óvatosnak kell lenni, mert az egyik vállalat, amelyik nem tudta, hogy miként lehetne az ötletekkel pénzt keresni, a Google volt" - szögezte le végül Marc Andreessen.