Az év egyik filmes meglepetése a G.I. Joe 2 premierjének 2013-ra halasztása volt. A stúdió a 3D-s konvertálásra fogta mindezt, azonban mindenki tudta, hogy más az oka. (Az alábbi sorok a film történetére vonatkozó spoilert tartalmaznak, azonban az "új verzióban" már lehet, hogy másképp fog zajlani a cselekmény.)

Az akciófilmek rajongóit meglehetősen sokkolta pár nappal ezelőtt a hír, mely szerint a Paramount stúdió úgy döntött, hogy elhalasztja a G.I. Joe: Megtorlás június 29-re tervezett premierjét és csak március végén kerül sor az amerikai bemutatóra. A stúdió indokul azt hozta fel, hogy úgy döntöttek, 3D-sre konvertálják a filmet, s ezzel kapcsolatban azon látványos adatokra hivatkoztak, melyek mutatták, hogy nemzetközileg hatalmas az igény a 3D-re. Míg ugyanis Amerikában a premier hetében sokszor csak a bevétel 50%-áért felelnek a 3D-s előadások, addig Amerikán kívül, ahol a nézők szívesen fizetnek többet a szemfényvesztésért, ez az arány sokszor 70-80%-os.


A magyarázat meglehetősen sántított, hiszen a 3D bevételre gyakorolt jótékony hatásairól eddig is tudni lehetett, és sejthettük, hogy nagyon komoly gond lehet, ha a Paramount úgy döntött, hogy az eddig a marketingre eltapsolt több tízmillió dollárról (plakátok, több előzetes, Super Bowl-spotok) lemond, valamint még pár tízmillió dollárral, azaz a konverzió árával megnöveli a film költségvetését. A nagy kérdés az volt, hogy mi lehet a háttérben, és hogy fel lehet-e javítani a filmet úgy, hogy ez az 50-70 millió dolláros mínusz visszajöjjön a premier után. (Arról nem is beszélve, hogy a raktárak tele vannak a legyártott járulékos termékkel, új G.I. Joe-akciófigurákkal, így a stúdió partnereinek ez is hatalmas mínuszt jelenthet.)

Tegnap a Deadline és a The Hollywood Reporter egyszerre jelentette meg cikkét azzal kapcsolatban, hogy valójában mi történt. Kiderült, hogy hiába volt a nagyon erős évadkezdés Hollywoodban, hiába lett gigantikus siker A bosszúállók, a nagy költségvetésű bukások és a csalódások túlzottan is óvatossá tették a hollywoodi stúdiók vezetőit. Természetesen elsősorban a 250 milliós John Carter, a 200 millió dollárba kerülő Csatahajó, a 150 milliós költségvetésű Éjsötét árnyak jókora zakójáról van szó, de a múlt heti, 300 milliós költségvetéshez közelítő Men in Black 3 sem teljesített úgy, ahogy azt elvárta volna a Sony.


A fenti filmek zömére az jellemző, hogy Amerikában megbuktak, a John Carter, a Csatahajó és az Éjsötét árnyak 25-30 milliós első hétvégéje mindössze 65-75 milliós összbevételt sejtet - ezt azonban némileg, de közel sem teljesen kompenzálja, hogy Amerikán kívül 200 millió körüli az összbevétel, annak köszönhetően, hogy nemzetközileg kevésbé szkeptikusak a mozizók, sokkal könnyebben beülnek a több százmillióba kerülő filmekre.

A Paramount ezen nemzetközi bevételeket igyekezne felturbózni a 3D-vel, mert úgy tűnik sokakat nem is érdekel néhány film, ha nem 3D-s, ráadásul a tesztvetítéseknek köszönhetően igencsak aggódik, hogy nem is lesz mit felturbózni. Történt ugyanis, hogy a tesztközönség szörnyű reakciókat adott a filmre, inkább rossznak és közepesnek bélyegezték meg azt. Ennek az egyik fő oka az volt, hogy a készítők a G.I. Joe: Megtorlás elején végeznek a kevés, első részes visszatérő karakter egyikével, a Channing Tatum által alakított Duke-kal.

A nemzetközi tesztvetítések közönsége több különleges effektust és több akciót akart, valamint kevesebb egysoros beszólást, poént, míg az amerikaiak, főleg a 18-30 éves férfiak visszajelzéséből az derült ki, hogy a film nem könnyed, nyári akciófilm, hanem inkább háborús mozi, s az hiába tetszene a semleges nézőknek, a G.I Joe-fanatikusok és az első részt kedvelő kisebbség komolyan csalódna benne. (A vetítések még a Kobra árnyékánál is alacsonyabb tetszési indexet produkáltak.)

A megoldás így nem lehet más, mint kőkemény újraforgatások, melyek ismét csak megnövelik a költségvetést. Az újraforgatások egyrészt pár jelenet 3D-sítését jelentik, másrészt a véres jelenetek csökkentését, ugyanis a Paramount nem nagyon tudta kiharcolni az MPAA-nél a PG13-as korhatárt, harmadrészt pedig valamilyen szinten megerősítenék Duke és a Dwayne Johnson által alakított Roadblock hamar véget érő kapcsolatát, mely szinte az egyetlen motívuma volt a filmnek, ami tetszett szinte minden nézőnek. (A 3D-sítéssel kapcsolatban így utólag mókás olvasni a rendező, Jon M. Chuval készített interjút, melyben arról beszél, hogy ő szívesen forgatott volna 3D-ben, fel is merült a dolog, azonban a térhatást 100%-osan akarta volna alkalmazni, viszont a Paramount úgy döntött, hogy ehhez nem növelik meg a költségvetést.)


A Channing Tatum-faktor egyébként is nagyon érdekes, hiszen az első G.I. Joe idején még nem volt nagy sztár a színész, azonban az idei két, 100 milliós amerikai bevételt elérő filmje, a Fogadom és a 21 Jump Street - A kopasz osztag után már végképp azzá vált. A második G.I. Joe plakátjain, főleg a csapatképeken azonban nem nagyon szerepelt, ami kifejezetten marketinges öngólnak tűnik. Az már csak hab volt a tortán, hogy a Warner Bros. ugyancsak június 29-re pakolta be Steven Soderbergh új filmjét, a Magic Mike-ot, melynek egyik főszereplője éppen Tatum, ráadásul sztiptíztáncost alakít és meztelen felsőtesttel parádézik a promóciós képeken.

Az első G.I. Joe-mozifilm 175 millió dollárba került, s ha nem számoljuk a reklámozásra elszórt sok tíz millió dollárt, akkor a második még az utólagosan megnövelt költségek ellenére sem fog többe kerülni, mint 130 millió. Kérdés, hogy a The Rock és Bruce Willis szereplésével megspékelt G.I. Joe: Megtorlás jövő tavasszal fogja-e még érdekelni a közönséget, s hogy valóban megéri-e ez a sok hűhó a gyártó stúdió részéről.