Szekeres Viktor
Példa nélküli bukás a Rém rendes család
A TV2 egymilliárd forintnál is többet feccölt bele a projektbe, mégis már a harmadik rész után megváltoztatták a sorozat sugárzási időpontját. Irány az éjszakai holtsáv.
A Rém rendes család egy igazi sikerfranchise, melynek készítői eddig több, mint 50 országban házaltak eredményesen a sorozattal. Nagyon sokadikként Magyarországnak is sikerült eladni a produkciót, melyért mindössze a gyártási költségek 10%-át kérték el, ami a részenként több tízmillió forintba kerülő sorozatnál azért nem rossz pénz. Annak ellenére furcsa a nemzeti tévék ilyetén módon való vásárolgatása, hogy a feldolgozás az országok többségében megbukott.
Angliában és Németországban is hamar levették a képernyőről a speciálisan az amerikai néző ízlésére készített szituációs komédiát. A TV2 által a neten fellelhető információk alapján előszeretettel emlegetett Argentínában a kezdeti bukás utáni ismétléssel talált magára a sorozat és bizony Oroszországban is elkészülhetett a második évada a helyi Rém rendeséknek, de ez sajnos idehaza még nem jelentett automatikus sikert.
A csatorna pedig a nagy bevásárlás után az első lépésben mindent megtett. Az köztudott, hogy idehaza (és majdnem egész Európában) maga a szituációs komédia műfaja kevésbé elismert, az amerikaiakkal ellentétben valamiért egy sorozaton nem röhögni szeretünk, hanem inkább izgulni, sírni, neadjisten gondolkodni. Az amerikai ízeket felvonultató műfaj képviselői idehaza is folyamatos bukásra voltak ítélve, sem a Jóbarátok nem tudott sikert aratni és a nyáron az HBO és a DVD-megjelenés után harmadsugárzott Joey sem tudta elkerülni az amerikaihoz hasonló csúfos buktát. Mivel a sorozatok hol hasonlóan, hol ellentétesen szerepelnek, ezért nem lehet ráhúzni a műfajra azt sem, hogy az amerikai vagy a magyar tévénéző hülyébb lenne a másiknál. Egyszerűen a műfaj az, ami kakukktojás idehaza.
Az eddigi szánalmas magyar próbálkozások elég felejthetőek voltak, de érdemes óvatosan bánni a minőségjelzőkkel, hiszen mind az Üvegtigris készítői által az RTL-re varázsolt Limonádé, mint a Valami Amerika kreatívjai által megálmodott Tea így is több százezer nézőnek szerzett örömet hetente műpoénjaival. Hasonlóan elsikkadt idővel a francia nyelvterületről importált Szeret, nem szeret, pedig a két divatos arcot felvonultató vicces sitcom eleinte még sikeresnek volt mondható, csak később mégis az éjjeli órákban kötött ki.
Szóval a baljós előjelek ellenére a készítők igencsak belehúztak, hiszen sikerült megnyerni a főszerepre Szervét Tibort, az egyik legelismertebb magyar színészt, akit a Radnóti színházban (esetleg a Valami Amerikában) láthattak a legtöbben. Partnernőjének, a magyar Peggy Bundy-nak is egy színpadi színészt, Bertalan Ágnest sikerült meggyőzni arról, hogy ezúttal mindenki tőle fog autogramot kérni az utcán.
De mindez persze hiábavaló igyekezet volt, ha az egyik legfelkapottabb magyar filmes író (Divinyi Réka - Csak szex és más semmi) által vezetett írói tím humorérzéke a padló szintjét verdeste és ezért a sorozatban csak a szigorú licencszabályok által kötött amerikai verzióból átvett poénok egyike-másika csalt kacajt a nézők szájára, valamint a Jóban-rosszban jó munkásemberekből álló stábja sem mutatott semmi többet gépies kameraelindításoknál és -leállításoknál.
A végeredmény ennek ellenére lehetett volna siker, hiszen az alapanyag (mely anno ugyancsak nem aratott különösebb sikert itthon, de egy kellő méretű körben kultikus nagyságra tett szert) adott volt és a hazai néző szereti sztárjait vicces szerepekben látni. A TV2 még egy eléggé idős sorozatot is kiválasztott ellenfélnek (a tíz évad fölött egyre több nézőt vesztő Vészhelyzetet), hogy minél többen válasszák a magyar Rém rendes családot - viszont az eredmény elkeserítő volt, hiszen a premier alig 1,2 millió nézőt produkált, s ezzel 40 ezer nézővel alulteljesítette a sorozat a Vészhelyzet eredményeit.
Törvényszerű volt, hogy a következő két hétben a TV2 sikert sugalló propagandája ellenére is a nézettség tovább csökkent, a 3. epizódot már csak alig 1 millióan látták, a népszerű kórházsorozat pedig újabb és újabb nézőket szerzett. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy nem százezren, nem félmillióan nézik a sorozatot még a 3. rész után is, hanem egymillióan, de a nézettségi adatok szerint a nézők zöme 49 év feletti vagy 14 év alatti, illetőleg érettséginél magasabb végzettséggel nem rendelkezik. Beszédes.)
Ahogyan az várható volt, a csatorna fejesei nem nézték sokáig jó szemmel, hogy egymilliárd forintjuk ennyire elértéktelenedjen (meg aztán akiknek jól jött a pénz, azok már részesedtek belőle), így a TV2 rekordsebességgel száműzte a sorozatot a keddi főműsoridőről november 22-től szerda este fél 11-re bízva abban, hogy a milliós rajongótábor egy része azért még hű marad a Bándi családhoz. És persze azóta is kutatják az okokat, vajon mi sikerülhetett félre.
Azt ők is, mi is tudjuk, hogy a sorozat minden percéről süt a görcsösség, az erőlködés, no de az is nyilvánvaló, hogy csak azért mert rossz egy műsor (egy sorozat) a magyar nézőtől még lehetne sikeres. Mint ahogy a Szeszélyes évszakok-felújítás vagy a Gálvölgyi Show hatalmas sikere is utal rá, nem kell feltétlenül viccesnek lennie egy mulattatást a zászlójára tűző műsornak, hiszen a nézők torkán bármit le lehet nyomni. Mégis, a bukás megtörtént. Talán túl kevesen ismerték az eredetit, talán a kötelező jelleggel átültetendő poénok ellenére minden mércét alulmúlt a hazai verzió vagy csak egyszerűen tényleg nincs igény idehaza a szituációs komédiákra?
A Rém rendes család egy igazi sikerfranchise, melynek készítői eddig több, mint 50 országban házaltak eredményesen a sorozattal. Nagyon sokadikként Magyarországnak is sikerült eladni a produkciót, melyért mindössze a gyártási költségek 10%-át kérték el, ami a részenként több tízmillió forintba kerülő sorozatnál azért nem rossz pénz. Annak ellenére furcsa a nemzeti tévék ilyetén módon való vásárolgatása, hogy a feldolgozás az országok többségében megbukott.
Angliában és Németországban is hamar levették a képernyőről a speciálisan az amerikai néző ízlésére készített szituációs komédiát. A TV2 által a neten fellelhető információk alapján előszeretettel emlegetett Argentínában a kezdeti bukás utáni ismétléssel talált magára a sorozat és bizony Oroszországban is elkészülhetett a második évada a helyi Rém rendeséknek, de ez sajnos idehaza még nem jelentett automatikus sikert.
A csatorna pedig a nagy bevásárlás után az első lépésben mindent megtett. Az köztudott, hogy idehaza (és majdnem egész Európában) maga a szituációs komédia műfaja kevésbé elismert, az amerikaiakkal ellentétben valamiért egy sorozaton nem röhögni szeretünk, hanem inkább izgulni, sírni, neadjisten gondolkodni. Az amerikai ízeket felvonultató műfaj képviselői idehaza is folyamatos bukásra voltak ítélve, sem a Jóbarátok nem tudott sikert aratni és a nyáron az HBO és a DVD-megjelenés után harmadsugárzott Joey sem tudta elkerülni az amerikaihoz hasonló csúfos buktát. Mivel a sorozatok hol hasonlóan, hol ellentétesen szerepelnek, ezért nem lehet ráhúzni a műfajra azt sem, hogy az amerikai vagy a magyar tévénéző hülyébb lenne a másiknál. Egyszerűen a műfaj az, ami kakukktojás idehaza.
Az eddigi szánalmas magyar próbálkozások elég felejthetőek voltak, de érdemes óvatosan bánni a minőségjelzőkkel, hiszen mind az Üvegtigris készítői által az RTL-re varázsolt Limonádé, mint a Valami Amerika kreatívjai által megálmodott Tea így is több százezer nézőnek szerzett örömet hetente műpoénjaival. Hasonlóan elsikkadt idővel a francia nyelvterületről importált Szeret, nem szeret, pedig a két divatos arcot felvonultató vicces sitcom eleinte még sikeresnek volt mondható, csak később mégis az éjjeli órákban kötött ki.
Szóval a baljós előjelek ellenére a készítők igencsak belehúztak, hiszen sikerült megnyerni a főszerepre Szervét Tibort, az egyik legelismertebb magyar színészt, akit a Radnóti színházban (esetleg a Valami Amerikában) láthattak a legtöbben. Partnernőjének, a magyar Peggy Bundy-nak is egy színpadi színészt, Bertalan Ágnest sikerült meggyőzni arról, hogy ezúttal mindenki tőle fog autogramot kérni az utcán.
De mindez persze hiábavaló igyekezet volt, ha az egyik legfelkapottabb magyar filmes író (Divinyi Réka - Csak szex és más semmi) által vezetett írói tím humorérzéke a padló szintjét verdeste és ezért a sorozatban csak a szigorú licencszabályok által kötött amerikai verzióból átvett poénok egyike-másika csalt kacajt a nézők szájára, valamint a Jóban-rosszban jó munkásemberekből álló stábja sem mutatott semmi többet gépies kameraelindításoknál és -leállításoknál.
A végeredmény ennek ellenére lehetett volna siker, hiszen az alapanyag (mely anno ugyancsak nem aratott különösebb sikert itthon, de egy kellő méretű körben kultikus nagyságra tett szert) adott volt és a hazai néző szereti sztárjait vicces szerepekben látni. A TV2 még egy eléggé idős sorozatot is kiválasztott ellenfélnek (a tíz évad fölött egyre több nézőt vesztő Vészhelyzetet), hogy minél többen válasszák a magyar Rém rendes családot - viszont az eredmény elkeserítő volt, hiszen a premier alig 1,2 millió nézőt produkált, s ezzel 40 ezer nézővel alulteljesítette a sorozat a Vészhelyzet eredményeit.
Törvényszerű volt, hogy a következő két hétben a TV2 sikert sugalló propagandája ellenére is a nézettség tovább csökkent, a 3. epizódot már csak alig 1 millióan látták, a népszerű kórházsorozat pedig újabb és újabb nézőket szerzett. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy nem százezren, nem félmillióan nézik a sorozatot még a 3. rész után is, hanem egymillióan, de a nézettségi adatok szerint a nézők zöme 49 év feletti vagy 14 év alatti, illetőleg érettséginél magasabb végzettséggel nem rendelkezik. Beszédes.)
Ahogyan az várható volt, a csatorna fejesei nem nézték sokáig jó szemmel, hogy egymilliárd forintjuk ennyire elértéktelenedjen (meg aztán akiknek jól jött a pénz, azok már részesedtek belőle), így a TV2 rekordsebességgel száműzte a sorozatot a keddi főműsoridőről november 22-től szerda este fél 11-re bízva abban, hogy a milliós rajongótábor egy része azért még hű marad a Bándi családhoz. És persze azóta is kutatják az okokat, vajon mi sikerülhetett félre.
Azt ők is, mi is tudjuk, hogy a sorozat minden percéről süt a görcsösség, az erőlködés, no de az is nyilvánvaló, hogy csak azért mert rossz egy műsor (egy sorozat) a magyar nézőtől még lehetne sikeres. Mint ahogy a Szeszélyes évszakok-felújítás vagy a Gálvölgyi Show hatalmas sikere is utal rá, nem kell feltétlenül viccesnek lennie egy mulattatást a zászlójára tűző műsornak, hiszen a nézők torkán bármit le lehet nyomni. Mégis, a bukás megtörtént. Talán túl kevesen ismerték az eredetit, talán a kötelező jelleggel átültetendő poénok ellenére minden mércét alulmúlt a hazai verzió vagy csak egyszerűen tényleg nincs igény idehaza a szituációs komédiákra?
