Napi Online
Miért nem döglünk bele a magas benzinárba?
Több tényező együttes hatására ma fele annyi időbe telik megkeresni egy egységnyi benzin költségét, mint 25 évvel ezelőtt.
Elmúltak azok az idők, amikor az olaj emelkedő ára egymagában képes volt kiütni a nyugati világ gazdaságait. A fekete arany ára immáron közelít az inflációval és árfolyamváltozással korrigált abszolút rekordhoz - valahol éppen 100 dollár/hordó felett -, még sincs semmi jele annak, hogy a Nyugat megroggyanna. Szakértők szerint a fejlett gazdaságok egyszerűen felkészültek erre az árszintre.
Az Energy Information Administration (EIA) adatai szerint 1981-ben, az iraki-iráni háború kitörése utáni árcsúcs idején az USA GDP-jének 14 százalékát költötte energiára, míg 2006-ban csak 9 százalékát. Ez a változás az 1973-as olajválság után indult el, amikkor az arab országok az aktuális háborúban ismét Izraelt támogató Nyugatot exportjuk leállításával büntették. A Kongresszus ekkor az energiafelhasználás hatékonyságát segítő törvényeket fogadott el és a cégek beruházásainak fontos szempontja lett, hogy berendezéseik mennyi energiát fogyasztanak. Ennek eredményeként ma egy dollárnyi termelési érték előállításához feleannyi energia kell, mint 1981-ben, a gazdaság a nem energiaintenzív ágazatoktól (például informatika) függ.
Míg 1980-ban az átlagamerikai 105 percet dolgozott azért, hogy 100 mérföldön át itathassa átlagos nagyságú autóját, ez mára 52 percre csökkent. Ez részben a kisebb fogyasztású autómotoroknak, részben a magasabb béreknek köszönhető. 1981-ben szabadon elkölthető jövedelmük 8 százalékát költötték energiára az amerikaiak, míg 2006-ban csak 6 százalékát.
Végül más a mostani áremelkedés természete is, hiszen míg 30 évvel ezelőtt a kínálat korlátozása nyomta fel az olaj árát, ma a kereslet vezérli a drágulást. Ez azt jelenti, hogy a vevők valamiért hajlandóak többet fizetni az energiahordozóért. Emellett, mivel látják, hogy a kereslet kitartó, tudatában vannak annak is, hogy áldozniuk kell a hatékonyság növelésére, illetve az alternatív energiaforrások megtalálása.
Elmúltak azok az idők, amikor az olaj emelkedő ára egymagában képes volt kiütni a nyugati világ gazdaságait. A fekete arany ára immáron közelít az inflációval és árfolyamváltozással korrigált abszolút rekordhoz - valahol éppen 100 dollár/hordó felett -, még sincs semmi jele annak, hogy a Nyugat megroggyanna. Szakértők szerint a fejlett gazdaságok egyszerűen felkészültek erre az árszintre.
Az Energy Information Administration (EIA) adatai szerint 1981-ben, az iraki-iráni háború kitörése utáni árcsúcs idején az USA GDP-jének 14 százalékát költötte energiára, míg 2006-ban csak 9 százalékát. Ez a változás az 1973-as olajválság után indult el, amikkor az arab országok az aktuális háborúban ismét Izraelt támogató Nyugatot exportjuk leállításával büntették. A Kongresszus ekkor az energiafelhasználás hatékonyságát segítő törvényeket fogadott el és a cégek beruházásainak fontos szempontja lett, hogy berendezéseik mennyi energiát fogyasztanak. Ennek eredményeként ma egy dollárnyi termelési érték előállításához feleannyi energia kell, mint 1981-ben, a gazdaság a nem energiaintenzív ágazatoktól (például informatika) függ.
Míg 1980-ban az átlagamerikai 105 percet dolgozott azért, hogy 100 mérföldön át itathassa átlagos nagyságú autóját, ez mára 52 percre csökkent. Ez részben a kisebb fogyasztású autómotoroknak, részben a magasabb béreknek köszönhető. 1981-ben szabadon elkölthető jövedelmük 8 százalékát költötték energiára az amerikaiak, míg 2006-ban csak 6 százalékát.
Végül más a mostani áremelkedés természete is, hiszen míg 30 évvel ezelőtt a kínálat korlátozása nyomta fel az olaj árát, ma a kereslet vezérli a drágulást. Ez azt jelenti, hogy a vevők valamiért hajlandóak többet fizetni az energiahordozóért. Emellett, mivel látják, hogy a kereslet kitartó, tudatában vannak annak is, hogy áldozniuk kell a hatékonyság növelésére, illetve az alternatív energiaforrások megtalálása.